Hat nap alatt három meccset játszott le a magyar futballválogatott, ráadásul mind a hármat idegenben. Az, hogy ezeken a meccseken nem kapott ki a csapat, az kétségtelenül hatalmas siker, miközben egy lépésre került az Európa Bajnokságon való részvétel is. Elemzés a válogatott októberi meccseiről.

A legfontosabb meccs természetesen az első, a Bulgária elleni Eb-pótselejtező volt, amit nem sziporkázó játékkal ugyan, de a parádés helyzetkihasználásnak és némi szerencsének is köszönhetően 3-1-re megnyertünk. Ez azt jelenti, hogy alig egy hónap múlva Izland ellen a Puskás Arénában vívhatja ki a csapat a részvételt a részben hazai rendezésű Eb-re.

Szerbiában és Oroszországban már Nemzetek Ligája csoportmeccseket játszott a csapat, amely először a meglepetésember, a zalaegerszegi Könyves Norbert góljával nyert Belgrádban, majd hatalmas szívről és akaraterőről tanúbizonyságot téve kiküzdött egy döntetlent Moszkvában. Ez utóbbi volt a legnehezebb mind közül, persze az oroszok két éve a 8 közé jutottak a világbajnokságon, rendkívül erős csapatról beszélünk. Több nagy helyzetet is kialakítottak és nem hagyták a mieinknek, hogy kihozzák a labdát, amely így elvétve került a támadóharmadba.

Ez bizony három rettenetesen megerőltető meccs volt, jó csapatok ellen, sokat utazva kellett rendre formába lendülni, ráadásul mindezt a legjobb játékos, Szoboszlai Dominik nélkül, majd a klubjuk döntése miatt hazarendelt Sallai és Gulácsi is távozott. Itt volt hát a nagy lehetőség azok előtt, akik kevesebb lehetőséget kapnak, hogy bizonyítsák, rájuk is lehet számítani. Nem vitás, hogy ezt teljesítettek, különösen a védekezés (3 meccsen 1 kapott gól!) és az akarat volt nagyon rendben ezeken a találkozókon.

Dibusz Dénes Moszkvában mutatta meg, hogy ő is jó kapus, bár volt néhány bizonytalan kijövetele, de bemutatott egy-két nagy védést is. Persze Gulácsi elsőbbsége nem lehet kérdéses, több statisztikai oldal szerint is Európa top 10 kapusa között van, amely hatalmas érték a válogatott számára, elég csak a bolgárok elleni két parádés védésére utalni.

A védelemben Willi Orban helye megkérdőjelezhetetlen, mellette Szalai Attila lett az, aki bejátszotta magát a csapatba. A ciprusi Apollonban játszó Szalai egészen remek teljesítménnyel vétette észre magát, ráadásul mind a három meccset végigjátszotta és még a legnehezebbnek bizonyuló utolsón is végig jól koncentrált. Rossi nagy találmánya a fiatal védő, akivel reméljük sokáig számolhatunk.  Közöttük az új, 3-5-2-es rendszerre átálló csapatban még Lang Ádám szerepel, miközben a támadásban előretörő két szélső közül az egyik védekezésben rendre hátralépett, ez leginkább Fiola Attila vagy Bese Barnabás volt a jobb szélen. A balon általában Holender Filip játszott, aki inkább támadószellemű játékos, ugyanez mondható el a frissen honosított Negoról is. Rossi tehát variálhatja, hogy melyik szélen legyen a támadóbb szélső és melyik a védekezőbb, ezzel is bizonytalanságban tartva az ellenfeleket.

A középpálya közepén már kicsit karcsúbb a helyzet, Nagy Ádám nincs játékban Bristolban, ami néha meglátszott a teljesítményén, Sigér Dávid pedig ugyan berobbant a magyar futballba, de egyrészt ő már nem a jövő embere, másrészt a hazai közeg nehezen készít fel a nemzetközi porondra. Ezen persze a Fradi labdaszerzője most javíthat, hiszen a BL-csoportkörben hétről-hétre világklasszisok ellen bizonyíthat, ez a tapasztalat jól jöhet Izland ellen is. Novemberre remélhetőleg visszatér Szoboszlai, akit ezúttal a DAC-nál játszó Kalmár Zsolt helyettesített, ő Bulgáriában remekül játszott, az oroszok ellen is voltak villanásai, de összességében azért nem tűnik ugyanolyan szintű játékosnak.

A támadók között Szalai Ádám helye megkérdőjelezhetetlen, de Nikolics és Könyves is bizonyított, miközben a szélen még ott van a magyar válogatott egyik legtehetségesebb játékosa, a Bundesligában hétről-hétre játszó Sallai Roland is. Az oroszok ellen jól szállt be az idén Törökországba igazoló Varga Kevin is, ő is növeli Rossi mozgásterét.

A legfontosabb azonban maga az edző, Marco Rossi remekül variálta a csapatát, önbizalmat vert a játékosokba, ráadásul az új formáció is beválni látszik. Még úgy is, hogy azért az oroszok rendre rámutattak a felállás gyenge pontjára, többször megverték a mieinket a bal szélen, ahol Holender sokszor lemaradt a visszazárásnál. Ugyan azt is el kell ismerni, hogy a szerencsének is nagy szerepe volt a válogatott sikereiben, de biztosak vagyunk benne, hogy a kapitány megtalálja a megfelelő csapatot novemberre, reméljük senki nem sérül meg és mindenkit el is enged majd a klubja a sorsdöntő Izland elleni találkozóra. Ha ugyanilyen akarattal és alázattal játszik a csapat és így küzd majd a kőkemény és nagyon rutinos északi csapat ellen, akkor szép lehet a vége.

Kiemelt kép forrása: MLSZ Facebook