Baranya megye különösen erősnek számít a Ritmikus Gimnasztikában, több komoly versenyzőt is adtunk már az országnak, ráadásul számos sportegyesület foglalkozik ezzel az igen látványos, és meglehetősen nehéz sporttal. Vörösvári Csenge Dóra a KBSK edzője, aki, ahogy mondani szokás a hátán viszi előre a komlói ritmikus gimnasztikát. Ma már közel félszáz gyerek sportol náluk, ráadásul túl vannak az első nagy nemzetközi megmérettetésen is.
– Első körben bemutatnád a sportágadat, illetve azt, hogy mikor, hogyan és miért kezdted el ezt űzni?
– 6 éves koromban kezdtem el ritmikus gimnasztikázni az óvodában, kezdetben azzal a céllal, hogy mozogjak, sportoljak valamit. A későbbiekben, az általános iskola, ahova jártam biztosított délutáni sportolási lehetőségeket, köztük az RG-t is, így kérdés sem volt, hogy folytatom-e. Körülbelül 10 éves koromig csapatban versenyeztem, de többre vágytam és szerettem volna kicsit komolyabban, magasabb szinten űzni. Így kerültem a kaposvári LSC RG pécsi szakosztályába, majd a Pécsi RG Egyesülethez, ahol 2014-ben végül 12 év után a továbbtanulás és egy sérülés miatt elbúcsúztam versenyzői pályafutásomtól.
Mi is pontosan a Ritmikus Gimnasztika?
A ritmikus gimnasztika vagy röviden RG (régebben ritmikus sportgimnasztika vagy röviden RSG) egy pontozásos női versenysport. A balett, a torna és a tánc összevonása figyelhető meg benne. A versenyzők egyénileg vagy csapatban mérettetik meg magukat, és öt kéziszerrel dolgoznak, ezek a karika, a kötél, a labda, a szalag és a buzogány.
– Mióta dolgozol edzőként? Hogy jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozz, ezt csináld?
– Az RG mindig is központi helyet foglalt el az életemben, hiszen egészen kiskoromtól kezdve végigkísért, a napjaim nagy részét- az iskolai kötelezettségek mellett- vagy az edzések vagy a versenyek tették ki, így nehéz volt kiszakadni ebből a világból. Őszintén nem is nagyon akartam. Eleinte vissza- vissza járogattam edzésekre nézni a többiek gyakorlatát. Két évig segédkeztem Pécsen, edzéseken, versenyeken, edző táborokban, majd úgy alakultak a dolgok, hogy az élet Komlóra sodort.
– Mesélnél a sportegyesületedről? Hány gyerekkel foglalkoztok napi szinten?
– 2016-ban felkerestem a városi egyesület elnökét, azzal a szándékkal, hogy szeretnék indítani egy RG szakosztályt. Szerencsémre jól fogadtak és a mai napig hálás vagyok a klubnak, hogy befogadtak minket. Kezdetben 10-12 fővel indult a kis csoportom, mostanra- lassan négy évvel később- közel félszáz gyermekkel dolgozom együtt, közülük a legtöbben versenyzők. A legkisebb tornászunk mindössze 3 éves.
– Milyen jövőbeli célokat, terveket tűztél ki magad elé?
– Nemrég még azt mondhattam volna, hogy egy külföldi versenyen való részvétel, ám ezt tavaly ősszel sikerült meglépnünk és el utaztunk Horvátországba, ahonnan nagyon szép eredményekkel tértünk vissza. Természetesen továbbra is célunk, hogy minél több országba, minél több nemzetközi versenyre el vigyük a Város és a klub nevét, hogy szép élményekkel és eredményekkel térjünk vissza, de mar egy ideje a legnagyobb célunk egy saját rendezésű verseny, hiszen nincs jobb, mint hazai pályán versenyezni. Szeretném, ha a lányok is megtapasztalnák ezt az élményt is.
– A vírus milyen hatással van rátok, hogy zajlik így a munka? Lehet dolgozni most is, vagy komoly nehézségek elé állított titeket a jelenlegi kialakult helyzet?
– Úgy indultunk neki ennek az évnek, hogy ez a Mi évünk lesz. A gyerekek nagyon sokat fejlődtek mind fizikailag, mind mentálisan és nagyon vártuk az idei verseny szezont. Ősszel meg is próbálkoztunk volna az előbb említett verseny rendezéssel, de ez egyelőre várat még magára. Sajnos a vírus közbeszólt. Próbáltuk a lehető legtöbbet kihozni ebből a helyzetből, de ez senkinek nem volt egy egyszerű időszak, főleg a gyerekeknek nem. Igyekeztünk hetente többször online edzésekkel pótolni az elmaradt alkalmakat, különböző challengeket találtunk ki a lányoknak, videókat küldtünk, amik kreativitást, koncentrációt és ügyességet követeltek, ezzel is fenntartva a motivációt. Miután enyhítettek a korlátozásokon elkezdtünk heti kétszer szabad téren edzeni az online edzések mellett. Elsődleges célunk most vissza hozni a gyerekek álló képességet, illetve pozitívan állunk a helyzethez, hiszen most jut olyanokra is idő, amikre egy-egy verseny szezonban csak minimális jutna, mint például különböző szer- és test technikai elemek gyakorlása, új feladatok elsajátítása. Bízunk benne, hogy a nyári edzőtáborainkat meg tudjuk majd tartani és még jobb formában térhetünk vissza az őszi versenyszezonban.
Mi is ezt kívánjuk!
