Iványi Dalma a magyar – de mindenekelőtt – a pécsi női kosárlabdázás legendája, húsz év után távozik a városból: az Uni Győr csapatánál kapott lehetőséget, hogy felnőttek között bizonyítson edzőként. Nem ő az egyetlen pécsi, vagy Pécshez köthető szakember, aki a kultúra városából, a vizek városába teszi át a székhelyét: elég csak Danyi Gáborra, Petrov Ivánra, vagy Jakabos Zsuzsannára gondolni, a közelmúltból. Iványi Dalmával beszélgettünk a távozásáról, és a jövőbeli terveiről.
– Miért döntött a távozás mellett?
– Az elmúlt egyévben megfogalmazódott bennem, hogy kipróbálnám magamat felnőtt csapat mellett, hiszen a felnőtt válogatott mellett dolgoztam már másodedzőként, tehát már régóta ért bennem a gondolat, de alapvetően úgy terveztem, hogy majd egy-két év múlva. Most viszont jött a győriek ajánlata, akik mondhatni nyitott kapukat döngettek. Ez pedig egy olyan szakmai lehetőség, amit edzőként nem szabad kihagyni.
– Nehéz döntés volt? Pécsről nem volt megkeresés?
– Szakmai részét tekintve nem, alapvetően edzőként tekintek magamra, mikor abba hagytam a játékot, már akkor is úgy terveztem, hogy edzőként szeretnék majd a kosárlabda közelében maradni. Sok korosztály mellett dolgoztam is már a PVSK-ban, gyakorlatilag csak a felnőtt maradt hátra. Ennek fényében szakmailag nem nagyon lehetett gondolkodni a Győr ajánlatán. Ami az érzelmi részét illeti…ilyen sok év után távozni Pécsről, az jóval nehezebb volt, nem egyik napról a másikra történt a döntés meghozatala, de a családom és a barátaim is támogattak, és mindenben mellettem álltak.
Most sem a PEAC, sem a PINKK részéről nem volt megkeresés, korábban még három évvel ezelőtt igen, de akkor még nem éreztem magamat késznek a feladatra.
– Milyen céljai vannak Győrben, a győri csapattal?
– Konkrét célok még nincsenek megfogalmazva, keret kialakítása is folyik, fura és speciális szezon elé nézünk a koronavírus miatt, sok még a képlékeny dolog például az is, hogy egyáltalán mikor kezdődik el a következő szezon. Célok így később lesznek kitűzve. Ami viszont a győri koncepcióban tetszett, az az, hogy hosszabbtávú célok vannak megfogalmazva, hosszabb folyamatokban gondolkoznak, fiatalokra akarnak építeni, a keretet főleg fiatal magyarok (akár utánpótlás, akár felnőtt válogatott) játékosok alkotnák. Ez a magyar mag, fog néhány külföldi játékossal kiegészülni. Olyan szerkezetet szeretnénk kialakítani, olyan játékosokkal szeretnénk együtt dolgozni, akik több éven át meghatározó tagjai tudnak majd lenni a győri női kosárlabdának, és pár év múlva érmekért, és bajnoki döntőkért lehetne harcolni. Cél, hogy egy ilyen rendszert építsünk fel, ami hosszútávon is tud működni.
– Mi lehetett a gond eddig Győrben? Hiszen a keret idén is erősnek tűnt, ám mégsem szerepelt úgy a csapat, ahogy azt talán várni lehetett volna tőlük.
– A játékosok ugyan egyénileg nagyon jók voltak, de a csapat kémia hiányzott, nem volt igazán tervszerű építkezés. Ezért is szeretnénk egyrészt fiatalítani a magyar-magon, úgy, hogy öt-hat évre lehessen előre tervezni, és jó csapatot kialakítani. Ehhez talán most az kelhet, hogy egy pillanatra visszább vegyünk, de az alapokat eközben tudjuk stabilizálni. Hiányzott az a mag, akikre lehetett volna számítani, túlzottan is a külföldiek domináltak.
– Van rá esély, hogy visszatérjen Pécsre, vagy ez egy végleges döntés?
– Három plusz két éves szerződést írtam alá az új csapatomnál, remélhetőleg meghatározóbb és hosszabb szakasza lesz az életemnek Győr. De nagyon fontos megemlíteni, hogy a PVSK-val jó viszonyban váltam/válok el (hiszen június 30-ig szerződésem van), ők maximálisan támogattak mindenben, én se csuktam be a kapukat. Soha nem lehet tudni hogy mit hoz a jövő, talán egyszer majd újra az utánpótlásban akarok dolgozni, ki tudja.
– Hogy látja a pécsi női kosárlabda jelenlegi helyzetét?
– Elég nehéz helyzetben van Pécs és kosárlabda jelenlegi helyzete. Győrhöz hasonlóan, innen is hiányzik a meghatározó magyar mag, amire lehetne építeni a szakmai sikereket, és a szakmai munkát, ráadásul Pécs esetében különösen fontos, hogy a magyar játékosokra lehetne építeni a közönséget és a szponzorokat, mint a régi sikerkorszakban. A régi csapatoknak mindig ez volt az erőssége, hogy olyan magyar játékosok a keretben, akikkel a szurkolók tudtak azonosulni, akikért kijártak a nézők a Lauberbe. Nehéz, hogy mindenből (akadémia, felnőttcsapat) kettő van, hosszúfolyamat lesz, és sok munka kell hozzá, hogy visszakapaszkodjon a pécsi női kosárlabda oda, ahol volt.
– Mit gondol a magyar női kosárlabda jelenlegi állapotáról?
– Nem könnyű, látható, hogy a bajnokságban a légiósok dominálnak, ami nincs jó hatással a válogatott teljesítményére. Ugyan a nyári EB hetedik hely szép eredmény volt, de például az őszi selejtezők gyengébb teljesítménye (vereség Hollandiában – a szerk) betudható annak is, hogy nagyon sok magyar játékos nem volt igazán meccsben, nem voltak jó formában, a klubcsapataikban. Látható, hogy szinte mindenhol a külföldiek viszik a prímet, én, mint edző ezen remélem, tudok majd változtatni, itt Győrben. Szeretnék bizalmat szavazni a magyaroknak, rájuk építeni a csapatot, és inkább rájuk rakni a terhet. Fontos lenne megtalálni a megfelelő egyensúlyt. Bízok benne, hogy a vírushelyzet miatt a csapatoknak gazdaságilag is visszább kell majd venniük, és ez talán teret nyithat a fiatal hazai játékosok számára. Nem csak Győrben, hanem például Miskolcon a Diósgyőrnél is több éves, fiatalításos koncepcióba kezdenek, ha minél több klub fogja ezt az utat választani, és bizalmat szavaznak a hazai játékosok számára, akkor ez megfog látszódni a válogatott teljesítményén is.
– Pécsről vinne magával játékost Győrbe?
– Jelenleg nem, mert Győrben már adott a magyar mag, én elsősorban a külföldiek kiválasztásában vállaltam szerepet. Persze Wentzel Nórát bárki szívesen látná a soraiban, hiszen rendkívül tehetséges játékos, ahogy számos fiatal és nagyon ügyes kosárlabdázó van a városban. Sokat kell még velük dolgozni, és képezni őket, de így, hogy felnőtt csapatnál fogok dolgozni, nyitott szemmel fogok járni, és figyelni fogom a pécsi játékosokat.
