A pécsi kosárlabda-rajongók talán emlékezhetnek még Kővágó-Laska Márkra: három éven keresztül volt a PVSK játékosa a 210 centis óriás. Ám nem a kosaras pályafutásáról lesz most szó, hanem rajzairól, művészetéről, amiről nyugodtan kijelenthetjük: világszínvonalúak. Az egykori kosárlabdázó ma már tetoválással és rajzolással foglalkozik, és bár nem volt tehetségtelen játékos, nem kérdés, hogy a művészethez még a zsákolásnál is nagyobb érzéke van.
– Mikor és milyen formában kezdtél el rajzolással foglalkozni?
– Már gyerekkorom óta szeretek rajzolni és egészen az általános iskolai padból nőtte ki magát nálam ez a művészeti ág. Eleinte csak időtöltésként rajzolgattam, de egész hamar elkezdtem magamat tudatosan fejleszteni. Kipróbáltam több stílust és technikát is és ezek együttese eredményezte a sok év alatt azt, ahol most vagyok és, amit most tudok.
– Mikor döntötted el, hogy a kosárlabda helyett, ebből szeretné élni?
– Mindig is szerettem volna hosszú távon a rajzzal foglalkozni, de csak akkor jött az ötlet, hogy ebből éljek meg, amikor tudatosult bennem, hogy a kosárlabdával ez nem lehetséges. Hosszas kutatás és kísérletezés után a tetoválásban leltem meg az örömöt és olyan négy-öt éve már efelé is terelgetem karrierem.
– Milyen módszert/stílust használsz?
– A stílus kialakítása az egyik legnehezebben elsajátítható része a tetoválásnak és sajnos még nem tartok ott, hogy ezzel tudjak foglakozni. A rajzban a szabadstílusú, geometrikus mintákat részesítem előnyben és ezeket próbálom a tetoválásaimba is beépíteni. Ezen kívül a realisztikát is szeretem és szerintem ebből a kettőből nagyon ütős stílust lehetne kialakítani.
– Milyen távlati terveid vannak ezzel kapcsolatosan?
– A jövőben szeretném minél nagyobb szintre emelni ezt a művészeti ágat és ameddig csak tudok minél többet tanulni. Az előbb említett stílust szeretném majd a lehető legtöbb alkotásomba belevinni és minél jobban elterjeszteni azt. Ha elég tapasztalatom lesz majd, akkor más művészeti stílusban is szeretném majd magam kipróbálni, de a saját szalon gondolatától sem zárkózom el. Ezeket viszont csak külföldön tudom elképzelni és egyelőre az oda való kijutás az egyik fő cél. Természetesen semmi újtól nem zárkózom el és nyitott vagyok mindenre, így ha úgy alakulnak a dolog, akkor alkalmazkodni fogok majd a helyzethez.
– Van példaképed?
– Példaképeim között vannak Magyarország legnagyobb tetoválói is, illetve a tetoválást leginkább meghatározó személyek. Ők képezik a tetoválás művészetének alapjait is és műveik nélkül az egész tetováló társadalom darabjaira hullana. Nagyon sok olyan személy van, akire felnézek, és ide tartozik. Ilyen például Tímár Otte, Guy Aitchison, Robert Hernandez és Bercsényi Balázs munkái fogtak meg a legjobban. Más művészeti ágban Salvador Dali, Hans Rudolf Giger és Alex Grey inspirálnak.
– Melyik az a műved, amelyikre a legbüszkébb vagy?
– Nagyon sok művem van, amelyikre büszke vagyok, de ha mindenképp ki kéne emelnem egyet, akkor az a Robert de Niro-ról készült portrém. Rengeteg munka volt benne és meg is kapta az elismerést, azonban mivel képről készült másolással, így nem tudtam belerakni a saját pluszomat. Célom, hogy egyszer olyat alkossak, amit más nem tudna megrajzolni vagy tetoválni. Egészen biztos vagyok benne, hogy akkor arra a művemre lennék a legbüszkébb.
Nézegessen további, lélegzetelállító képeket a fiatal, Pécshez ezerszállal kötődő művésztől!
