A cím mögött felkiáltójelnek kellene állnia, de jelenleg bármennyire is fáj a kérdőjel az indokoltabb. Van még Pécsen női kosárlabda? Lesz még Pécsen női kosárlabda? Legyen Pécsen női kosárlabda?
Pécsről általában a Dzsámi, a TV–torony, a Széchenyi tér, az egyetem jut először az ember eszébe, na meg a legendás, Rátgéber által vezetett, Iványi, Béres, Károlyi, Sztojkovics, Vilutyté és sokan mások által fémjelzett csapat. Lassan tíz év telt el, hogy a modernkori Magyarország egyik, ha nem a legsikeresebb egyesülete csődbe ment, és kezdődött el a pécsi női kosárlabda kálváriája. A lehetőségek még mindig adottak lennének, hogy ismét – akár nemzetközi szintű – komoly csapata legyen a városnak, és az sem elképzelhetetlen és elvetendő gondolat, hogy egy női kosárlabda mérkőzésen megteljen a Lauber Dezső városisportcsarnok, ahol most jó hát párszázan kint vannak egy-egy bajnokin.
A sikerklub megszűnése után egészen egyszerűen túl sok volt az ellentét, az érintettek között, így kettévált a női kosárlabda Pécsett: a város által támogatott, Lauberben maradó PEAC-ra, és az Iványi Dalma fémjelezte PINKK-re. Sokat, sőt mindent elmond a pécsi női kosárlabda erejéről, hogy a kettéválás után is elképesztően eredményes tudott maradni mindkét csapat: 2014-ben pécsi döntőt rendeztek, amit a PINKK nyert meg, a PEAC pedig a Magyar Kupát hódította el, a Sopron ellen. 2010 előtt megszokhattuk, hogy az ország legjobb csapata Pécsen van, 2014-ben az a luxus adatott meg, hogy az ország két legjobb csapata volt itt. Ám a baljós jelek már akkor látszódtak, már akkor érezhető volt, hogy ez a fajta megosztottság és klubmodell nem tartható fent hosszútávon. Lassan, de fokozatosan csúsztak hátrébb a pécsi csapatok a tabellán, ma már akármennyire is fáj, egyik klub sem számít tényezőnek a bajnokságban, ezzel párhuzamosan a nézők is eltűntek a lelátókról.
Ennyi volt, vége a pécsi női kosárlabdának?
Nem, legalábbis látva a lehetőségeket, ismerve a város hagyományait, az emberek sport iránti elkötelezettségét, a városban még mindig itt lévő kiváló szakembereket nem. A női kosárlabda hanyatlása óta a város sportélete sem mutat túl rózsás képet: a PMFC alacsonyabb osztályban, a PVSK ugyan szép nézőszámokat hoz, és ér el szép eredményeket, de arra egészen egyszerűen a gazdagabb csapatok mellett (Falco, Paks, Alba, Szolnok) nincs realitás, hogy bajnoki trófeákért küzdhessenek, a többi látványsport pedig maximum névlegesen létezik, tényezőnek nemhogy országosan, hanem helyben sem lehet igazán nevezni őket. A női kosárlabdában viszont több okból is van, lehetne potenciál. Itt van például a Rátgéber-Akadémia, amit minden idők legjobb magyar edzője vezet: az utánpótlás nevelés már önmagában adott. Ráadásul akár a Rátgéber, akár a PVSK akadémián találni kiváló szakembereket. Az egyetem egyértelműen partner lehetne, szakember-képzés és az Egészségtudományi Karon lévő laboratóriumnak hála. A pécsiek élnek-halnak (élnének-halnának?) ezért a sportért. És ami talán a legfontosabb: amíg labdarúgásban és kézilabdában milliárdos költségvetésre lenne szükség a sikerességhez, addig női kosárlabdában ez az összeg már jóval alacsonyabb, a Sopron elmúlt években például 700 millió forintból volt Európa egyik legjobb csapata, a Szekszárd pedig nagyjából félmilliárdból üzemelt. Természetesen ezek is óriási költségek, és semmiképpen sem elvárható, hogy az adófizetők tartsák el az élsportot, de egy ügyesen felépített, a környékbeli érintettekkel együttműködni képes, szakemberek által irányított gárda esetében ez nem lenne megvalósíthatatlan.
Akkor miért nem működik?
Habár a pécsi női kosárlabda soha nem látott mélységekbe jutott az elmúlt években, még mindig nagyon sok az érintett, akik – csúnyán fogalmazva – marakodnak a csontokon, ami ebből az egészből megmaradt. A kettősséget mielőbb megkellene szüntetni, fontos lenne minél előbb tisztázni a viszonyokat, a klubvezetésbe szakembereket kinevezni, és világos egyértelmű koncepciót készíteni, amely mentél elindulhatna a pécsi női kosárlabda újra a felemelkedés útján.
