Mind az olvasók, mind a szerkesztőtársak köréből írták, hogy a Markó Csárdát mindenképp ki kell próbálnom. Bevallom, én nem ismertem korábban a helyet, de ennyi ajánlásnak nem lehet nemet mondani. Így hát egy kollégámmal kipróbáltuk a helyet, közben (illetve leginkább az étkezés után) beszélgettünk is a hely tulajdonosával, Kálsecz Anettel. Külön imponáló volt számomra, hogy Anett olvasta a korábbi cikkeimet (vagy legalábbis annak egy részét), így néhány kérdésemre előzetesen is felkészült.

Sajnos egy szomorú eseményt követően történt meg, hogy Anett a Csárda tulajdonosa lett, ugyanis párja és egyben a csárda korábbi tulajdonosa, Kárász Kornél tavaly elhunyt és Anett úgy döntött, hogy nem adja el a helyet, hanem felhagy a korábbi irodai munkájával és átveszi az étterem irányítását. A mellett, hogy az üzletvezetést és az áruk beszerzését ő végzi, a pultosi feladatokat is ellátja.

Maga a csárda más néven ugyan, de már 100 évvel ezelőtt is működött. A belső téren számos rekonstruált cikket láttunk az 1900-as évek elejéről, ahol nagyon szép szavakkal írnak „Ilonka néni” étkezdéjéről. Ilonka nénitől később Kárász Kornél nagybátyja vette át az éttermet, majd tőle vette át a csárdát Kornél. A hely mindig is a hagyományos ételeket vette alapul, és ez a mai napig nem változott. A vendégek bár szinte az összes ételt szeretik, de a legnépszerűbbek a gulyás, a velő és a pacal, de a desszertek közül az aranygaluskát is nagyon kedvelik.

 A csárdában egyébként mind az ételkínálat, mind a receptek állandók. Néha-néha persze megjelenik az étlapon egy-egy új étel (például a somlói galuska pár hete került fel a desszertek közé), valamint vannak hétvégén, illetve évszakokhoz kötődő szezonális ételeik, de alapvető, koncepció-szintű változás nem volt soha és nem is terveznek ilyet. Ugyanígy a receptekből is az eredetiket használják, amik már évtizedek óta jól működnek. A hét minden napjára van egy egyedi, magyaros ajánlat, de ez egy állandó ajánlat, vagyis minden hét elején „újrakezdődik” a heti menü. A hagyományokat igyekeznek az árubeszerzés során is tartani, ahol lehet, preferálják a magyar termékeket, és a hentesük is állandó, akitől a hústermékeket szerzik.

Ami még nagyon feltűnő, azok az árak, mármint azoknak alacsony volta. Ha összehasonlítjuk a belvárosi éttermek árkategóriájával, akkor kis túlzással azt mondom, hogy feleannyiba kerül itt minden és ez a mennyiségen nem látszik (sőt…). Amikor erre rákérdeztem, Anett azt mondta, hogy lehet ezt így is csinálni, ők inkább kisebb haszonkulccsal dolgoznak és a visszatérő, elégedett vendégekre építenek.

Maga a hely egyébként elég tágas, a belső téren akár 100 ember is elfér (most picit kevesebb, a koronavírus-helyzet miatt kicsit több területet hagynak az asztalok között), és az újranyitás óta már egy 20-30 fős terasz is várja a vendégeket. Ez eredetileg kisebb, csupán 2 asztalos lett volna, de mivel a járványhelyzet idején először csak a szabadtéri helyeken lehetett helyben fogyasztani, ezért igyekeztek maximálni e téren a lehetőségeiket. Ami még feltűnt nekem, hogy bár a beszélgetésünk végéhez közeledve már hivatalosan bezárt a hely, de türelmesen megvárták, amíg az utolsó vendégek is elfogyasztják az ételt. Anett elmondása szerint ez nem egyedi jelenség, de ennek az is lehet az oka, hogy a régebben 18 óráig volt nyitva a hely, és az emberek kicsit megszokhatták ezt az állapotot. De egyébként tervezik, hogy a közeljövőben visszatérnek a régi nyitvatartáshoz.

Az ételek közül én talán az étlap legkevésbé tradicionális fogását választottam. A sajttal-sonkával töltött csirkemell persze megjelenik a legtöbb magyar étlapon, a feta sajt viszont nem az a tipikus tölteléksajt. Viszont egyébként nagyon jó ilyen célra is, a kicsit markánsabb sós íze nagyon jól illeszkedik a sonka szintén sósabb ízvilágával, viszont egyik sem annyira intenzív, hogy elvigye egy nagyon sós irányba az ételt. Ezért amikor láttam, hogy a csirkemellet itt feta sajttal és sonkával töltik, nem volt kérdés, hogy ezt választom. Köretnek hasábburgonyát kértem hozzá, és egy kevés saláta meg egy savanyú uborka is került a tányérra elfogyasztható díszelemként, valamint egy hagyományos sajtot kapott a hús a tetejére.

A csirkemell nagyon jól sikerült, megőrizte a szaftos állagát, ami nálam mindig nagyon fontos, mert ezt a húst elég könnyű kiszárítani. A rajta lévő panír is friss volt, ropogott, ennél több nem is kell. A belsejében nagyjából egyenlő arányban jelent meg a feta sajt, és a sonka, mindkettőn érződött, hogy jó alapanyag, nem a Szupermarket legalsó polcáról került az ételbe. A tetején lévő sajt belevitt egy kicsit édeskésebb ízt is, az uborka és a saláta meg a savanyú elemeket növelte. Összességében mindez kiegészülve a friss és ropogós krumplival nagyon ízletes volt. A többiek is nagyon pozitívan nyilatkoztak az ételükről, a cigánypecsenyén minden jól készült, de nem volt túl zsíros, és a gulyásleves is ízlett a kóstolónknak, kiemelte, hogy sűrű, sok hús és zöldség van benne, igaz, kicsit csípett.

Amit még külön kiemelnék, hogy tálamon 4, azaz négy szelet hús volt. Persze azt azért hozzá kell tenni, hogy külön-külön valamivel kisebbek voltak a szeletek, mint más éttermekben, de így is akkora volt az adag, hogy a csapatból csak én tudtam megenni a teljes fogást, én is csak úgy, hogy 7 órával korábban ettem először aznap. És bár Anett volt olyan kedves, hogy meghívott minket erre a kóstolásra, de ha fizetnem kellett volna, akkor az étel 1.700 forintba került volna. Ezen az áron a belvárosban kb. a legolcsóbb török éttermek elősütött rántott szeletéből és krumplijából kapunk egy ekkora adagot, mindenhol máshol drágább. Ez pedig frissen készült, és nem is csak egy sima rántott hús, hanem egy komplex, töltött étel. Azt hiszem, ez nem igényel további magyarázatot.

Összességében nem csak egy élménnyel gazdagodtunk, és egy barátságos vendéglátót ismertünk meg, hanem egy olyan helyet találtam, ahova még biztos el fogom vinni a családomat és a baráti körömet valamilyen jeles eseményen. És az is biztos, hogy a kóstolásaim során a többi helynek, ahol járok, fel kell kötnie azt a bizonyos alsóneműt, mert ezt igen nehéz lesz felülmúlni.

A séf receptje:

A hely szakácsai a harcsapaprikás elkészítésével kapcsolatban adtak néhány ötletet az olvasóinknak. A harcsakockákat már azelőtt kell sózni, mielőtt elkezdenék főzni, a habarás során meg az elkészült paprikás alapot nagyon alaposan csomómentesre keverik, mert ez adja meg később a harcsa szép színét és állagát. Köretnek az étteremben nem csuszatésztát használnak, hanem galuskát, amelyet mindig frissen tálalnak és főzés közben gyakran ellenőrzik, mert nagyon könnyen szétfőhet. A csusza itt is a hagyományoknak megfelelően kapros-túrós, de ezen kívül is fűszerezik, hogy minél változatosabb, intenzívebb ízt adjon az ételnek.

A hely elérhetőségei:

Hely: 6-os főút mentén a 210-es km-nél (Bakonya 7675)

Telefonszám: (20) 809 4953

Weboldal: www.markocsarda.hu

E-mail cím: markocsarda@gmail.com

Ha van olyan étterem, amiről szívesen látnál hasonló cikket, vagy van olyan recepted, amit szívesen megosztanál az olvasókkal, írd meg az info@bahir.hu e-mail címre!