A N-Eozin Grillteraszt (teljes nevén: N-Eozin Grillterasz és Kultúrpark) talán senkinek nem kell bemutatnom, aki Pécsett él. Az Esze Tamás utcában található udvarhoz szerintem nincs olyan pécsi, akinek ne kötődne valamilyen emléke. Kövy Zoltán, a Grillterasz jelenlegi üzemeltetője, akit szintén gyerekkori emlékek kötnek az udvarhoz, 2014 óta foglalkozik a szabadtéri vendéglátó központtal, ám már 2010-ben megalapította az első saját vendéglátó egységét, az Eozin Kávézót, ami akkor még beülős-italos helyként funkcionált. Azóta a belvárosi kávézó továbbfejlődött, új helyre költözött és most már Eozin Corso néven működik a színház mellett egy olyan helyként, ami baráti italozásra, valamint minőségi étkezésre egyaránt alkalmas. Kövy Zoltánnal, valamint a két hely konyhafőnökével, Lovász Krisztiánnal beszélgettünk az éttermekről.

Kövy Zoltán a vendéglátás alapjait a Bagoly Street Foodos cikkünkben már megismert Behek Istvántól tanulta, náluk dolgozott pincérként, majd főpincérként 18 éven keresztül, amikor 2008-ban úgy döntött, hogy saját lábára áll. Először a Csalogány Presszót vezette 2008-tól két éven keresztül, majd 2010-től az Eozin Kávézó alapítója volt. Az Eozin 2017-ben költözött az új helyére (az eredetitől nem messze, korábban a jelenlegi Palmetto Café területén volt), amelynek oka a Palatinus-szal folytatott állandó jogviták mellett a továbblépés igénye volt.

Kvízmesterként úgy éreztem, muszáj rákérdeznem az Eozinban tartott Monday Quizek előzményére is. Ezzel kapcsolatban Zoltán elmondta, hogy abból a megfontolásból indították el a hétfői kocsmakvízeket, hogy az Eozint hétvégenként sokan látogatták, a kedd-szerda-csütörtök a Bajnokok Ligája és Európa Liga meccsek miatt szintén látogatott volt, a hétfő azonban üresjáratnak bizonyult és kellett valami esemény, ami ilyenkor is közönségcsalogató. Az akkoriban egyre népszerűbbé váló kocsmakvíz adta magát, a kvízmestert, Pethes Zoltánt meg már régebbről ismerte, korábban labdarúgó-edzője volt. A kvízek azóta nagy sikerrel mennek, ha nem lett volna a koronavírus miatti leállás, már a 150. alkalmon is túl lennének.

Ami a N-Eozint illeti, a területet az önkormányzat már azelőtt rengeteg embernek átadta üzemeltetésre, mielőtt 2014-ben ő is megpályázta volna, ám a korábbi üzemeltetők nem tudták kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, így nem tartották fenn a szerződést. Szerencsére a hely most nagy népszerűségnek örvend, és Zoltánnak hosszú távú megállapodása van a várossal, így a N-Eozin jövője úgy tűnik, nincs veszélyben.

A két étterem ételkínálata a vírusveszélyt megelőző időszakban szinte teljesen különböző volt, aminek oka a célcsoportok közötti különbség. A N-Eozin ugyanis elsősorban a pécsi lakosok saját helye, őket kötik emlékek a területhez, ezért viszonylag sok a gyakori, állandó, helyi vendég. Az Eozin viszont a belváros szívében helyezkedik el, ahova sokkal nagyobb mennyiségben érkeznek külföldi turisták. A két célcsoportnak ezért különböző ételkínálattal kedveskedtek. Az elmúlt időszakban azonban volt már törekvés arra, hogy a két hely étlapját közelebb hozzák egymáshoz, a vírushelyzet utáni megnyitás meg gazdasági okokból szükségessé is tette ezt a lépést. Így jelenleg már nagy az átfedés a két étlap között. A két hely hangulata közötti különbség (az egyik egy modern éttermi, a másik egy egyszerűbb, ám ízléses szabadtéri környezet) azonban továbbra is jelen van.

A mindenkori étlapot egyébként az üzemeltető a séfekkel közösen állítja össze. Lovász Krisztián szerint a N-Eozin hangulatához mind a Street Food ételek, mind a klasszikus fogások hozzátartoznak, ezért fontos, hogy olyan ételek is legyenek, amelyek akár kézben is elfogyaszthatók, de legyenek egyedi, különleges, éttermi menük is. A közelmúltban csatlakozott a csapatukhoz egy séf, akinek nagy tapasztalata van a szerb konyhában, így azóta számos balkáni fogás is színesíti az étlapot. De vannak BBQ ételek, hamburgerek, halfélék is. Ezen túlmenően malacot és kecskét is szoktak sütni, de azt csak szezonális jelleggel, főleg hétvégenként. Ezeket az eseményeket jó előre meghirdetik és általában tele szokott lenni ilyenkor az étterem. Alapanyagok tekintetében egyébként ők is törekednek arra, hogy amit lehet, azt magyar termelőktől szerezzék be, de azért nagyáruházak szolgáltatásait is igénybe veszik.

A legnépszerűbb állandó ételük a tintahal. Ez először Krisztiánt is meglepte. A magyar lakosság ugyanis nem igazán halfogyasztó (bár Zoltán szerint az elmúlt években e téren hatalmas pozitív változás állt be), valamint elmondása alapján ő is jobban szeret friss alapanyagokkal dolgozni és a tintahal – bár Zoltán rendszeresen jár le Horvátországba és onnan szerzi be a legjobb minőségűt – esetén a fagyasztás nélkülözhetetlen, ha Magyarországra akarják hozni. Ennek ellenére a vendégek nagyon szeretik, egyesek szerint a szabad levegő és a könnyed tintahal remekül hozza a tengeri hangulatot, „már csak a tenger zúgása hiányzik” a teljes összképhez.

Lovász Krisztiánról megtudtam, hogy Franciaországban végezte el az ott két szintes szakácsiskolát, gyakorlatát pedig Sarrequeminesben a Michelin Csillagos Auberge St Walfridnak étteremben teljesítette, emiatt nagyon igényes mind az alapanyagok minősége, mind a higiénia terén. Itt Pécsen először az Eozin Corsoban dolgozott Katona Dénes mellett és a Fine dining vonalat vitte, ám a tapasztalatai alapján erre a városban kisebb az igény. Most már a N-Eozinban is dolgozik, ami számára is remek kihívást jelent. A hely hangulata kiváló, az pedig, hogy az ételek „igazi tüzet” is kapnak, sokat hozzáad az amúgy is remek alapanyagokból készülő fogásokhoz.

A mostani interjún nem tudtam enni (saját hibámból, elég rohanós napom volt), az Eozin Corso Gourmet Pljeskavicáját azonban bő egy hónappal ezelőtt kóstoltam. Noha bevallom, a mennyiség tekintetében volt némi kritikám, de a minősége vitán felül első osztályú, egy fűszeres ropogós kérgű, de belül nagyon puha húst kaptam egy isteni finom házi lepénnyel, de a délvidéki konyha két másik alapeleme, a hagyma és az ajvár sem hiányozhatott a tányérról. Az étel összetételét tekintve inkább a Street Food vonalra hajazott, a tálalása azonban éttermi szint, a hús pedig az eddigi kedvenc pljeskavicám volt. Akit érdekel az ételről az inkognitós kóstolásom után készített részletes kritikám, az a Véleményes Blog hasábjain elolvashatja.

Most, hogy a veszélyhelyzetet feloldották, a N-Eozin Grillterasz is teljes kapacitással tud működni, így szeretettel várják a vendégeiket minden nap, hétvégenként meg a jövőben is igyekeznek valamilyen szezonális meglepetés-fogással kedveskedni a vendégeknek. Érdemes tehát kipróbálni!

A séf receptje:

Lovász Krisztián a tintahal elkészítésével kapcsolatban adott néhány tanácsot. A legfontosabb, hogy az elkészítése előtt a halat nagyon alaposan meg kell tisztítani, a szépiacsontot, a szemét és a fogait el kell távolítani. Ezután feldarabolják, majd nem túl magas hőfokon megpirítják és hozzáadnak fokhagymát, fehérbort, citromot és petrezselymet. Ez a pirítási időszak nagyon rövid, pár perces folyamat, és nem is szabad tovább sülni hagyni, mert könnyen elveszhet ez a könnyed, természetes íze. Ezután gyakorlatilag már kész is az étel. Ha vendégeket várunk, célszerű frissen készíteni és egyszerre nem túl nagy adagot pirítani. Jó étvágyat!

A hely elérhetőségei:

N-Eozin Grillterasz:

Cím: 7621 Pécs, Esze Tamás utca 3.

E-mail cím: royalkavezokft@gmail.com

Facebook: https://www.facebook.com/neozin.kert/

Eozin Corso:

Cím: 7621 Pécs, Király utca 14.

Telefon: (30) 383 4531

Facebook (E-mail cím megegyezik): https://www.facebook.com/eozincorso/