A régebbi időkben rendkívüli módon elterjedtek voltak a Borbély Szalonok, a férfiak kivétel nélkül ezeket a helyeket keresték fel, ha igazítani szerettek volna a szakállukon, vagy a frizurájukon. Azonban hosszú évekre eltűnt ez a fajta szolgáltatás Magyarországról és természetesen Pécsről is. Szerencsére 2016-ban egy vállalkozószellemű fiatal megnyitotta Pécs első Barber üzletét, amely azóta is üzemel, és töretlen népszerűségnek örvend. Benjivel a tulajdonossal, és Zsolttal az egyik legnépszerűbb barberrel beszélgettünk.
– Hogy jött az ötlet, hogy Barber Shopot nyittok Pécsen?
Benji.: az én ötletem volt. Tudni kell rólam, hogy én ebbe beleszülettem, hiszen édesanyám is fodrász. Gyerekkorom óta ebben a légkörben mozogtam, ezért adott volt, hogy az érettségi után szakmát tanuljak és nyilván ez volt a legideálisabb, legkézenfekvőbb ötlet. Kicsit később laktam Montevideoban és ott tetszett meg ennek a fajta kultúrának a feelingje. Akkor jött a gondolat, hogy itthon még nincs, vagy nem igazán van borbély-szalon – maximum Budapesten – ezért Pécsre be kellene integrálni egy tradicionális Barber üzletet.
– Zsolt hogy kapcsolódtál be?
Zsolt.: 2002 óta vagyok a szakmában, nagyjából tizenkét-tizenhárom évig voltam férfi-női fodrász, majd jött négy év kihagyás, amikor teljesen más területen próbáltam ki magam. Aztán Benji egyszer csak felhívott, hogy lenne ez a projekt amiről mesélt. Megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele együtt dolgozni. Ekkor visszajöttem Pécsre. Megnéztem az üzlete, és rögtön nagyon szimpatikus volt az egész. Tudod van az úgy, hogy belépsz valahova, és egyből otthon érzed magad, egyből tudod, hogy itt kell lenned. Én ehhez értek, ez a szakmám, ebben szeretnék kiteljesedni, viszont az először fura volt, hogy a női vonalat el kellett engednem, hiszen ez egy Barber Shop, itt női frizurák nem készülnek. Mindenesetre egy pillanatig sem volt kérdés, hogy visszajöjjek Pécsre és 2016 szeptembere óta dolgozunk együtt.
– Mi az ok, amiért barberbe nők nem járhatnak?
B.: Régebben ez úgy volt, hogy a fodrászszalonokba jártak a hölgyek, a borbély üzletekbe az urak. Adott volt a dolog és mindenki számára evidens. Egyébként a No Ladies nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyáltalán nem jöhetnek be nők, sokszor inkább azt, hogy nincs női hajvágás. Az előző helyen, a Barbakánnál persze ha akartak volna se tudtak volna bejönni, annyira kevés volt a hely, ezért néha meg kellett kérni a hölgyeket, hogy fáradjanak ki.
– Egy ilyen üzletet nyitni nem volt kockázatos Pécsen? Budapest és Montevideo nagy városok, de Pécs ezekhez képest nyilván nem az. Ráadásul nincs is igazán jó gazdasági helyzetben a város.
B.: Szerintem sok más magyar városhoz képest még mindig jó helyzetben van Pécs, sok potenciál van a városban az én szememben ez egy top hely. Persze, bennem volt a félsz, hiszen én voltam ebben az úttörő, hogy mi lesz, hogy lesz, menni fog-e a dolog, vagy sem. Alapvetően mindig bíztam magamban, a csapatban, és Zsoltban is, hogy így együtt képesek leszünk minőségi szolgáltatást nyújtani, amire lesz kereslet.
Zs.: Persze az sem mindegy, hogy az ember miként kezd neki a dolgoknak. Benji például végig elképesztően pozitív volt, és ezért is sikerült jó és ütőképes csapatot összehoznia.
– A Barbakánon kezdtetek, majd átköltöztetek ide, a Szigeti útra. Mikor és miért hoztátok meg ezt a döntést?
B.: 2019 nyarán költöztünk át a Szigetire, ennek az oka az volt, hogy az előző hely már kicsi volt, kinőtük azt, szerencsére. Szerettünk volna olyan helyet, amiben még több lehetőség van, akár üzletilegm akár a vendégek komfortérzetét nézve. Ez a hely maximálisan ilyen, hiszen itt a kuncsaftjaink már tudnak parkolni, hamarosan lesz szoláriumunk, illetve tanműhely is nyílik az épület hátuljában.
Zs.: Azt is tudni kell, hogy a Barbakánon négy székünk volt, csak négyen tudtunk ott dolgozni emiatt rengeteg vendéget kellett elküldenünk, ami nyilván nem volt szerencsés semmilyen szempontból. Ezért is kellett váltanunk.
– Most hány széketek van?
Zs.: Jelenleg kilenc, de abból kettő tanműhely.
– Ezek szerint foglalkoztok tanítással is?
B.: Igen jelenleg is van három OKJ-s tanulónk. Büszke vagyok erre is, hiszen a tanulóink az országos versenyeken rendre a top háromban végeznek.
– Van köztük olyan, aki itt tanult és végül maradt is nálatok dolgozni?
Zs.: Igen, többen is voltak már, jelenleg is vannak ketten, akik itt tanulták ki a szakmát, és itt vállaltak munkát.
– Mostanában trend lett a városban, hogy szinte mindenhol Barber Shop-ok nyílnak. Ti mint az első ilyen üzlet tulajdonosai, mit szóltok, hogy mostanában ennyi nyílik szerte a városban?
Zs.: Hála az égnek most már nem csak mi vagyunk a legdrágábbak. Szerencsére a konkurencia a mi minőségünket támasztja alá mivel ez a szakma eléggé „felhígult” jelen pillanatban.
B.: Végre nem arról szól a történet, hogy mi vagyunk a „legdrágábbak” hanem arról, hogy össze tudjuk hasonlítani a szolgáltatások közti különbségeket!
– Miben másabb az általatok nyújtott szolgáltatás, mint más fodrászok hajvágása?
B.: Az újonnan nyíló szalonok többségében a nálunk tanult emberek dolgoznak, tehát a tudás nagy részét tulajdonképpen mi adjuk tovább. Olyan a szakmai stáb fő magja, akik nem fél éve – éve kezdték el a szakmát, hanem jóval régebb óta a szakmában dolgoznak és ezáltal szerteágazóbb a tudásunk is.
Zs.: Szerintem leginkább eszközökkel maradtak le. Sima üzletekben nem használnak pengés borotvát, ami nálunk például evidens.
– Ti személy szerint hogyan képezitek, hogy képeztétek magatokat?
B.: Az első lépéssel kezdeném. Amit már gyakornokként elkezdtem és el is kell kezdeni: verseny. Azzal fel tudod mérni a tudásod, hogy mire vagy képes a profik között, hogy kapisgálsz-e bármit is a szakmáról. Egy-egy ilyen versenyre való felkészülés nagyon sok gyakorlást kíván meg, ez pedig azt eredményezi, hogy az adott periódusban nagyon intenzíven tud fejlődni.
Ezen kívül természetesen kihasználjuk az internet adta lehetőségeket, illetve szoktunk hívni külsős – általunk nagyra tartott – embereket. Ők házitovábbképzéseket tartanak nekünk és az itt dolgozóknak.
Zs.: Főleg az internet. Én nagyon sokat nézek youtube videókat, amelyekből rengeteget lehet tanulni. Tizennyolc éve vagyok a szakmában, de még mindig nem mondanám azt magamra, hogy kész lennék.
– Szoktatok egymástól lesni dolgokat?
Zs.: Van hogy igen, rá is kérdezünk egymásnál egy-két dologra.
– Ezek szerint ti nem vagytok egymás konkurenciai?
B.: Nem, inkább erősítjük egymást, nem egymás elől vesszük el a vendégeket, sokkal inkább segítünk egymásnak, amiben csak tudunk.
– Apropó vevőkör. Kik járnak a Pécsi Barber Shop-ba?
Zs.: Férfiak. Viccet félretéve egytől a hetvenesekig szinte bárki. Persze a többség az nagyjából huszonöt és negyvenöt között van, de fordult már elő olyan, hogy valaki hozta a jóval idősebb édesapját is.
– Mekkora a külföldiek aránya?
Zs.: Nagyjából 15%, ami nem túl sok, de a külföldi egyetemisták inkább a belvárosba járnak, oda ami útba esik számukra. Ők jellemzően nem szeretnek bejelentkezni, sem várni. Jellemző, hogy „beesnek az utcáról” és akkor szembesülnek vele, hogy nem tudjuk őket egyből fogadni, akkor inkább elmennek oda, ahol van szabad szék.
– Volt olyan pillanat, amikor azt mondtátok, hogy feladjuk, befejezzük, ennyi volt?
B.: Nem, feladni soha. Persze voltak nehéz pillanatok, de ez csak megerősített abban, hogy még többet nyújtsak, engem a teher visz előre akkor jön a plusz impulzus.
– Hogy tudnátok ezt a helyet egyszóval, vagy egy mondattal jellemezni?
Zs.: Férfibarlang.
B.: Minőség és jókedv. Olyan helyet szerettem volna mindig is, ami maximális minőséget nyújt, és ehhez jókedv, jó hangulat társul. Szerencsére itt mindkettő megvalósult. Az emberek örömmel járnak ide dolgozni, és hála az égnek a vendégeink is elégedettek velünk.
fotók: Hegedűs Tünde
