Véget ért a magyar NB1, ennek apropóján kétrészes összefoglalónkban először azokkal a magyar válogatott játékosokkal foglalkozunk, akik úgy döntöttek, hogy az idény végén visszavonulnak. 3 játékos, akik így vagy úgy, de meghatározták az elmúlt 15-20 év magyar labdarúgását.
Tőzsér Dániel, 31-szeres válogatott
Tőzsér Dániel Szolnokon született, de Debrecenben nevelkedett, onnan került 17 évesen Törökország talán legnépszerűbb csapatához, a Galatasarayhoz. Ott azonban nem termett neki sok babér, a felnőttcsapatban nem lépett pályára, így a fejlődése érdekében hamar hazaigazolt és a Ferencváros játékosa lett. Az akkoriban hidrogénszőke Tőzsér remekelt a középpálya közepén, bajnoki ezüstérmes lett, de ami fontosabb, a csapattal 2004 őszén megjárta az UEFA-kupa csoportkörét, ahol emlékezetes gólt lőtt a Feyenoord hálóját őrző Babos Gábornak.
2006-ban ismét légiósnak állt, innentől sokkal több sikerélményben volt része. Először az AEK Athén játékosa lett, majd 2008-tól a belga Genk csapatát erősítette. Talán ezek voltak karrierje legszebb évei, Belgiumban nagy tiszteletnek örvendett megalkuvást nem tűrő játékával, remek passzaival és gyakran elsülő bal lábával. A Bajnokok Ligája csoportkörét többször is megjárta, majd az olasz élvonalbeli Genoához került, de megjárta Angliát is, mielőtt hazaigazolt nevelőklubjába, a Debrecenbe.
Természetesen a válogatottság sem maradhatott ki, összesen 31 alkalommal lépett pályára meggypirosban, azonban nagy fájdalma lehet, hogy a 2016-os Eb-ről lemaradt. Tőzsér fénykorában remek kis focista volt, a magyarnál jóval erősebb bajnokságokban állta meg a helyét, sőt, lett közönségkedvenc. A karrierje vége viszont egészen rosszul alakult, a Debrecen egész évben harcolt a kiesés ellen, amit nem sikerült elkerülni. Tőzsér zokogva ült a földön, amikor a debreceni ultrák beszaladtak és le akarták vetetni a mezt a játékosokkal. Végül a rohamrendőröknek kellett rendet tenni, Tőzsérben még volt annyi, hogy kisétáljon az ultrák elé, de ez összességében egy szép karrier dicstelen lezárása lett.
Huszti Szabolcs, 51-szeres válogatott
A három visszavonult játékos közül talán Huszti ért a legmagasabbra, már ha azt vesszük alapul, hogy egy topbajnokságban tudott huzamosabb ideig sikereket elérni. Huszti a Fradi nevelése, egy remekül sikerült soproni kölcsönjáték után meghatározó játékosa is volt a csapatnak, ahol Tőzsér csapattársa is volt. Hamar kitűnt tehetsége, mindenki szerencséjére nem is maradt sokáig Magyarországon, a Metzhez igazolt, de egy idény után továbbállt a Bundesligás Hannoverhez. Nem is hozhatott volna jobb döntést, három részletben összesen 162 meccset játszott a Hannoverben és a Frankfurtban. Egy alkalommal egy gólöröm során kapott két sárgát, egyet mezlevételért, egyet pedig azért, mert kirohant a szurkolók közé.
Szép éveket töltött még a Zenitnél is, Oroszország egyik leggazdagabb és az elmúlt időszakban legerősebb csapatában sem vallott szégyent, rendre pályára lépett a BL-ben és az EL-ben, kétszeres bajnok, egyszeres kupagyőztes.
Huszti nemcsak játékával hívta fel a figyelmet, hanem egy igen emlékezetes nyílt levél megírásával is. 2010-ben több meccsen is kihagyta őt Egervári Sándor, Huszti pedig lemondta a válogatottságot, levelében többször kritizálva a szövetségi kapitány válogatási elveit. A sok vitát kiváltó levélben szidta a magyar bajnokságot, az ott játszó játékosokat és a szövetséget is. Huszti ezt követően soha többet nem lépett pályára a válogatottban.
Egy kis kínai pénzszerző kitérőt követően végül hazaigazolt és a Videoton játékosaként fejezte be a karrierjét, de az elmúlt időszakban többször bajlódott súlyos sérülésekkel. Huszti egy egészen kiváló szélső volt, gólerős, harcos focista volt. Sajnálatos, hogy a magyar válogatott nem tudta kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, de azért így is eljutott 51 válogatott szereplésig.
Juhász Roland, 95-szörös válogatott.
A végére hagytuk az elmúlt 15-20 év egyik legfontosabb magyar játékosát, Gera és Dzsudzsák mellett talán ő az, aki elsőként eszünkbe fog jutni, ha a 2000-2010-es évek magyar focijára gondolunk. Juhász csatárként kezdte karrierjét, az MTK-ban még ott játszotta első élvonalbeli meccsét, végül Egervári Sándor vitte hátra a védelem közepére, ezzel örök hálára kötelezve a magyar szurkolókat. A Hungária körúton 5 évet töltött, ezalatt egyszer megnyerte a magyar bajnokságot, végül karrierje alatt összesen 8 bajnoki címet húzott be.
Tőzsérhez és Husztihoz, vagy éppen a legtöbb focistához, viszonyítva nem volt egy nagy vándormadár-típus. Összesen három csapatban játszott hosszúra nyúlt játékoskarrierje alatt, az MTK után a belga élcsapathoz, az Anderlechthez került. Legendás történet, hogy 2005 augusztusában egy szombaton még a Tatabánya ellen játszott, 4 nappal később már Didier Drogbát kellett fognia a Chelsea elleni idegenbeli BL-meccsen. Nem csinálhatta rosszul, ugyanis innentől kezdve hosszú évekig kirobbanthatatlan volt a belga rekordbajnok védelméből, összesen 5 bajnoki aranyat szerzett, bár az utolsót ő sem tekinti teljes értékűnek, mivel akkor az edzőjével való rossz viszony miatt alig-alig játszott, végül haza is igazolt, és a Videoton játékosa lett. Brüsszelben azóta is klublegendaként tekintenek rá, ahogy Fehérváron is, hiszen 2013-ban messze nem levezetni jött haza. Nyert még két bajnoki címet, megjárta az EL-csoportkört. Szerdán könnyek között mondott búcsút, majd élete utolsó meccsén az ő góljával verték meg a már bajnok Ferencvárost.
Juhász kapcsán az első szó, ami eszünkbe juthat az az alázat. 95-ször játszott a magyar válogatottban, mielőtt visszavonult volna onnan, azóta is elmondja, hogy ennek egyik oka az volt, hogy nem akarta megelőzni Bozsik Józsefet, aki 101-gyel tartotta a rekordot. Csak tartotta, mert azóta Király Gábor és Dzsudzsák is megelőzte az Aranycsapat legendáját. Juhász azonban ezt tiszteletlenségnek tartotta, ami kétségtelenül ritka hozzáállás napjaink egocentrikus világában, különösen az élsportban. De Juhász ilyen volt, és bár ott volt például a Máltán sokkoló vereséget szenvedő csapatban, azért a 2016-os Európa Bajnokságon is képviselte az országot, pedig akkor már nem is volt alapember Storck csapatában. Juhász nem duzzogott, küzdött a helyéért, beleadott mindent, pályára is lépett végül az összes meccsen.
Juhásszal, Husztival és Tőzsérrel lassan tényleg elbúcsúzik a 2000-es évek magyar focija, talán már csak Dzsudzsák Balázs maradt azok közül, akik akkoriban meghatároztak a focinkat. Nem volt ez egy sikeres korszak, mégis vannak azért játékosok, akikre példaképként tekinthetünk ebből az időszakból. Juhász Roland mindenképp ilyen, Huszti inkább hasznos vitákat generált, Tőzsér pedig talán nem futotta be azt, ami valóban benne volt. Ez így is három nagyon tisztességes karrier, amiből tanulhatnak a fiatalok, reméljük, hogy ez így is lesz.
Kép forrása: MOL Fehérár Youtube-csatorna
