A pécsi Chicago első részében betekintést nyerhetünk, hogy milyen az élet a hírhedt Lánc utcában.
Lakásfeltörések, drogok, alkohol, hajléktalanok, illegális lakásfoglalás, ezek mind az átlagos hétköznapok részévé váltak a Lánc utcában, a bűnözés és a mindennapi félelem teljesen átvette az irányítást.
Több lakó is beszámolt nekünk arról, hogy lényegében élhetetlenné vált a Lánc utca, aki tud az elmenekül, de ez sok kisgyerekes család számára szinte lehetetlen.
Az épület előtti járdát vastagon borítják az üvegszilánkok és a galamb ürülék. A folyosókon lévő kábeleket rendszeren kitépik a falból és színesfémként értesítik.
A lépcsőházak ajtajai nem zárhatók, bár sok helyen van mágneszár és kaputelefon, de ezek közül egy sem működik. Így sok hajléktalan nyilvános illemhelynek használja a lépcsőfordulók és folyosók rejtettebb zugait. A lépcsőházakban és folyosókon eldobált használt tamponok és óvszerek arra utalnak, hogy alkalmi légyottok helyszíne is a Lánc utcai épület. A kihelyezett kamerák vagy nem működnek vagy soha nem is voltak bekötve.
A rovarírtás költségeit a lakóknak kell kifizetniük, azonban ez csak tűzoltásra elég, folyamatos csótányinvázió keseríti meg az ott lakók életét.
A lakások tulajdonviszonya annyira rendezetlen, hogy sok ingatlan esetében még az önkormányzat sem tudja, ki a tulajdonos. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítják, az illegális lakásfoglalók, akik a bejárati ajtók feltörése után önkényesen elfoglalják a lakásokat. Majd ezeket a többnyire önkormányzati tulajdonban lévő lakásokat bűnszervezetek adják veszik.
Sok lakó már tejesen elveszítette a reményt, úgy érzik cserbenhagyták őket. Hiszen eddig bárkitől kértek segítséget nem kaptak, csak ígéreteket.
Kiemelt kép: Hegedüs Tünde
