Ma 167 éve annak, hogy 10 év hadifogságra ítélték Teleki Blankát, a magyar nőnevelés úttörőjét, aki az általa nyitott leánynevelde segítségével rengeteg nőnek adta meg az általánosan elfogadott szerepekből való kitörés lehetőségét. Vele indítjuk új sorozatunkat, amelyben híres magyar nők életét mutatjuk be.

Teleki Blanka 1806-ban született Kővárhosszúfaluban, az erdélyi arisztokrata Teleki család tagjaként. Nagynénje Brunszvik Teréz, a magyarországi óvodák megalapítója volt, nagy hatást is gyakorolt rá a művelt, országáért tenni akaró rokon. Brunszvik pártfogásába vette tehetséges unokahúgát, akit elvitt magával utazásaira is.

Teleki Blanka fiatalon festészetet és szobrászatot tanult, eljutott Münchenbe és Párizsba is, tulajdonképpen a korabeli arisztokraták nagyvilági életét élte. Nagynénje hatására azonban ő is a nevelést, konkrétan a lányok tanulási lehetőségének megteremtését tűzte ki célul maga elé. 1846-ban Budapesten megnyitotta kapuit leánynevelő intézete, amely a magyar nyelv és a nemzet iránt elkötelezett lányok nevelését tartotta szem előtt. Ez az intézet volt hazánk első olyan leányiskolája, ahol valóban szakszerű oktatás folyt, a lehető legtöbb tudományterület képviseltette magát.

A korszerű oktatást olyan nevek biztosították, mint a későbbi márciusi ifjú, a híres Vasvári Pál (történelem), a női oktatás másik úttörője, Leöwy Klára újságíró (nevelőnő) vagy éppen Hanák János zoológus (természetrajz). Teleki nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy intézményében megfelelő oktatás mellett a lányok szellemét is javítsa, biztassa őket arra, hogy merjenek kilépni azokból a megszokott szerepekből, amik korábban meghatározták őket. Teleki a női egyenjogúságért is küzdött, szerette volna elérni, hogy a nőknek fontosabb szerep jusson a társadalom életében, akár politikusként, akár, mint Leöwy, újságíróként vagy éppen a tudományok területén.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc az intézet életében is éreztette hatását, az év végén, Pest kiürítése során az iskola bezárta kapuit, Teleki pedig Leöwy társaságában előbb Debrecenbe, majd Szegedre költözött. A harcok idején pénzzel és élelemmel is segítette a szabadságharcot, különösen a sebesültek számára küldött ellátást. A szabadságharc leverését követően menekülteket és forradalmárokat bújtatott, illetve levelezésbe kezdett az emigrációba vonult forradalmi körökkel. Ez sajnos felhívta rá a figyelmet a bécsi rendőrség köreiben is, végül 1851-ben letartóztatták.

Teleki Blankát 1853. június 30-án 10 év börtönbüntetésre ítélték, ami értelemszerűen visszavetette a női oktatás mozgalmát is. A forradalomban, különösen annak leverése után betöltött szerepe és a szabadságharcot követő évek osztrák elnyomás-párti politikája mind oda vezetett, hogy Teleki Blankát saját volt iskolaépületével szemben, az Újépület nevű börtönben elítélték. Két év után külföldre szállították, raboskodott Brünnben, Olmützben, végül a hírhedt Kufsteinben is. Innen szabadult négy év után, miután 1857 májusában amnesztiát kapott.

Ezt követően már nem tért haza, Ausztriában, majd Párizsban élt húga társaságában. Ebben az időszakban a külföldön élő magyar menekültek ügyét karolta fel, igyekezett rajtuk segíteni, akár anyagiakról, akár egyéb segítségről legyen szó. 1862-ben érte a halál, sírja ma is a montparnasse-i temetőben található.

Teleki Blanka megelőzte a korát, a női egyenjogúság és a nők oktatás általi kitörési lehetőségeinek megteremtésében elévülhetetlen érdemei vannak. Nem véletlen, hogy országszerte több általános iskola, gimnázium és kollégium (Budapest, Szombathely, Székesfehérvár, Szeged, Veszprém) is viseli a nevét, sőt, a pécsi Ciszterci Nevelési Központ előző neve is Teleki Blanka Leánykollégium volt.

Kép forrása: Wikipedia