Teleki Blanka után folytatjuk híres magyar nőket bemutató sorozatunkat, ezúttal az első magyar leányneveldét megnyitó Teleki nagynénjével, Brunszvik Terézzel ismerkedhettek meg, akinek már a beceneve is sokatmondó: „minden magyar anyja.”

Brunszvik Teréz szintén népneveléssel foglalkozott, de a még fiatalabb korosztállyal, ő hozta létre ugyanis az első magyar óvodákat.

Brunszvik Antal gróf és Seeberg Anna bárónő leánya 1775-ben született, keresztanyja maga a királynő, Mária Terézia volt. Teréz Martonvásárban nőtt fel, eleinte magántanárok tanították, de aztán a bécsi lánynevelő intézetbe került, ami nagy hatással volt rá. Később Svájcba ment, ahol élete talán legmeghatározóbb emberétől, Johann Heinrich Pestalozzitól, a világhírű pedagógustól tanulhatott. Pestalozzi korát megelőző módon sürgette a kisgyermekkori nevelést, annak elismertetését szorgalmazta. Brunszvik az ő és lelki meggyőződése hatására választotta hivatásul a magyarországi óvodák megnyitását.

Miután hazatért, 1828. június 1-jén Budán, a mai Attila út és Mikó utca sarkán meg is nyílt az egész Habsburg Birodalom első óvodája, a gyönyörű nevű Angyalkert. A következő években követte a többi: az Úri utcában, majd Pesten, Besztercebányán, Pozsonyban és Nagyszombatban is nyitott óvodát. A német nyelvterületeken is tevékenykedett, így Münchenben, Augsburgban és Regensburgban is több óvodát köszönhettek Brunszvik Teréznek, nem véletlenül nevezték a „nép nevelőjének” is.

Brunszvik nem hagyta azt sem, hogy az óvodáiból kikerülő gyermekek elkallódjanak, ezért igyekezett minél több ipari iskolát is megnyitni, hogy az iskolás korba lépő fiatalok szakmát tudjanak tanulni. Ezt egyébként már az óvodáiban is szorgalmazta, ahol naponta kétszer voltak különböző foglalkozások, illetve az idősebbeknek tanórák.

Munkásságával hamar felhívta magára a politika figyelmét is, a reformkor liberális magyar politikusai példaként tisztelték Brunszvikot, ugyanakkor viták is övezték tevékenységét, hiszen minden intézményében németül folyt az oktatás. Brunszvik Teréz sokáig maga sem beszélt magyarul, így érthető, hogy németül tanított. Ez azonban a reformkorban, amikor a politikusok a magyar nyelv államivá tételéért harcoltak, nyilvánvalóan vitákat generált. Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós például többször hangot adtak azon véleményüknek, hogy a magyar gyermekeket saját anyanyelvükön tanítsák, így erősítve bennük a nemzeti öntudatot. Brunszvik azonban nem hallgatott rájuk.

Az 1830-as évekre a vita odáig fajult, hogy Brunszvik Teréz egyesületét feloszlatták és óvodáit is elvették tőle. Ez azonban az általa indított mozgalmat nem vetette vissza, hiszen a magyar reformpolitikusok maguk is nyitottak óvodákat és iskolákat az ő mintájára, sőt, a pedagógusképzést is fejlesztették.

Brunszvik a méltatlan támadások hatására külföldre költözött, több utazására is elvitte magával Teleki Blankát, aki később az első teljesen szakszerű oktatást nyújtó magyarországi leánynevelőt nyitotta meg, nem kis mértékben Brunszvik hatására. A külföldi önkéntes száműzetésből végül 1840-ben tért haza.

A magát korábban németnek valló Brunszvik gondolkodásában 1848-ra teljes fordulat állt be. A magyar forradalom és szabadságharc annyira fellelkesítette, hogy onnantól már kizárólag magyarként tekintett magára, segítette a forradalmárokat, 1849-ben pedig újabb óvodát nyitott. Unokahúga perében tanúként kihallgatták, de őt magát nem fogták perbe, így nyugodtan igazgathatta óvodáját. 1856-ban Vácdukára költözött, öt évvel később ott is halt meg, 86 évesen.

Brunszvik Teréz a magyar oktatás egyik legjelentősebb alakja, hiszen általa vált fontossá az óvodák létrehozása, a korai oktatás és nevelés megkezdése. Érdekes módon maga Brunszvik gyermektelen volt, bár nem véletlenül kapta a „minden magyar anyja” megnevezést, rengetegen köszönhették neki, hogy elindította életüket az oktatás útján.

Forrás: Estók János – Szerencsés Károly: Híres nők a magyar történelemben