Ma 25 éve kezdődött el a második világháborút követő legsúlyosabb háborús bűn elkövetése, amire a boszniai Srebrenicában került sor. A Ratko Mladic vezette szerb csapatok több mint 8000 férfit és fiút végeztek ki. A felelősség kérdése azonban ennél bonyolultabb.

Mi történt?

A délszláv háború az egyébként is véres konfliktusokkal túlterhelt 20. század szomorú lezárása volt. A két részletben lezajlott jugoszláviai polgárháború első szakasza 1991-95 között volt, több fronton is harcoltak a szerbek, a horvátok és a bosnyákok egymás ellen.

Bosznia-Hercegovina 1991 októberében kiáltotta ki függetlenségét, az Európai Közösség és az Egyesült Államok jó fél évvel később ismerte el az országot. A harcok ezután éleződtek ki a bosnyákok és a helyi szerbek között. Ennek csúcspontja volt Srebrenica elfoglalása, amire 1995. július 11-én került sor.

A szerbeket Ratko Mladic vezette, aki a város elfoglalása után különválogatta a férfiakat és a nőket, utóbbiakkal erőszakoskodtak, majd elüldözték őket, a férfiakat pedig a fiatal fiúkkal együtt egész egyszerűen kivégezték. Az áldozatok számát több mint 8 ezerre teszik, a muszlim vallású bosnyákokat tömegsírokba temették, ezek később bizonyítékként szolgáltak a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt is. A hetekig tartó mészárlás a második világháborút követő legsúlyosabb háborús bűn volt Európa területén.

Ki a felelős?

Nyilvánvalóan a legegyszerűbb és legegyértelműbb válasz erre Ratko Mladic és a Szerb Köztársasági Hadsereg lenne. A helyzet azonban ennél bonyolultabb volt, ugyanis a Srebrenica körüli enklávét az ENSZ két évvel korábban, 1993 áprilisában „biztonságos zónának” nevezte, aminek határait katonai misszió kiküldésével szándékozott biztosítani. 1995 júliusában holland katonák voltak a területen, de ők kizárólag védekező feladatokat láthattak el és ahhoz sem volt megfelelő a felszereltségük, a város elfoglalása után egész egyszerűen kivonultak Srebrenicából. Így is elmondható azonban, hogy tulajdonképpen az ENSZ békefenntartóinak szeme előtt történt a mészárlás, ami erősen felveti a nemzetközi közösség felelősségét is.

A szerbek körében erősen tartja magát a nézet, hogy nem történt háborús bűn, hiszen a bosnyákok már korábban elkezdtek szerbeket ölni a környéken, Mladicék pedig eszerint a verzió szerint csak reagáltak az eseményekre. Igaz vagy sem, 8000 férfi módszeres kivégzésére ez nem lehet mentség. A Hágai Nemzetközi Bíróság a mészárlást népírtásnak minősítette, mivel az célzottan a muszlim vallású bosnyákok ellen irányult, Ratko Mladicot pedig háborús bűnösnek kiáltották ki.

Mladic azonban évekig élhetett háborítatlanul a Slobodan Milosevic vezette Szerbiában, csak 2001-ben, az elnök letartóztatása után lett félnivalója. Ezután 10 évig bujkált az országban, bár többször is részt vett nyilvános eseményeken, például esküvőkön. 2011-ben aztán letartóztatták és Hágába szállították, ahol 2017-ben ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre.

Az Európai Parlament 2009-ben európai emléknappá nyilvánította július 11-ét, azóta hivatalosan is megemlékezünk a mészárlás áldozatairól.

A srebrenicai mészárlás szinte azonnal bevonult az európai történelem fekete lapjaira, emléke az elborzasztáson és a gyászon kívül figyelmeztető jelként kell világítson a Balkán (és egész Európa) népei felett, hiszen a konfliktusok egyáltalán nincsenek feloldva, az etnikai problémák szinte mindennaposak a területen, elég csak a Koszovó elfogadása körüli problémákra vagy éppen maga Bosznia-Hercegovina erősen megosztott jelenére gondolnunk. Hiába szerettük volna azt hinni, hogy a második világháború, a nácik vagy éppen a kommunisták bűnei után ilyen már nem történhet Európában, a Délszláv-háború a ’90-es években rámutatott arra, hogy a 20. század szörnyűségei velünk élnek, és bár jelenleg szerencsére nincsenek ilyen véres események, a konfliktusok továbbra is kódolva vannak a rendszerben.

Kép forrása: Wikipédia