Justin Gillis New York Times-ba írt cikke 17 pontba foglalva segít eligazodni a klímaváltozás kapcsán felmerülő leggyakrabban feltett kérdésekben. A cikk alapján írt első rész a „Mi történik?” kérdéssel foglalkozott, a második arra keresi a választ, hogy„Mi történhet?”, ezen utolsó rész pedig azt vázolja fel, hogy „Mit tehetünk?”.
Szőllőssy Anita cikke
1. Van egyáltalán megoldás a problémára?
A válasz szerencsére az, hogy van, azonban a változások túl lassan történnek.
A probléma, hogy mivel sokáig halogattuk a klímaváltozással szembeni fellépést, a kockázatok egyre fokozódtak. De amíg vannak fosszilis tüzelőanyagok a földben, nem késő cselekedni. Viszont a felmelegedést csak akkor tudjuk kezelhető üteműre lassítani, ha az emberi szén-dioxid kibocsátást nullára csökkentjük.
Ezzel kapcsolatban jó hír, hogy a kibocsátás sok országban csökkenőben van, köszönhetően az üzemanyagtakarékosabb járművekre való átállásnak és az erőművekben megszigorított határértékeknek.
Azonban a szakértők szerint ennek az ún. „energiaátmenetnek” drasztikusan kell gyorsulnia ahhoz, hogy elkerüljük a legrosszabb szcenáriókat.
2. Mi is a Párizsi Megállapodás?
A mérföldkőnek tekinthető megállapodást 2015 decemberében kötötték Párizsban, ahol elméletileg minden ország beleegyezett jövőbeli kibocsátásának csökkentésébe. Azonban azon túl, hogy a csökkentéseket önkéntes alapon vállalták az országok, ezek még a betartásuk esetén is kevésnek bizonyulnának. A cél az, hogy a megállapodást rendszeresen felülvizsgálják, hogy az országok emelni tudják csökkentési vállalásaikat.
Külön problémás, hogy 2017-ben az Egyesült Államok Trump elnök vezetésével kilépett a megállapodásból, bár ennek ellenére a többi ország továbbra is folytatni szándékozik azt, amit elkezdett.
3. A tiszta energiára való átállás segítené vagy hátráltatná a gazdaságot?
A legalacsonyabb kibocsátású erőművek jelenleg a szélturbinák, a napelemek, a vízerőművek (ebből is csak a kisméretűek a fenntarthatóak) és az atomerőművek (amikhez azonban számos más környezeti kérdés és probléma kapcsolódik, ezért fenntarthatósági szempontból nem egyértelmű a megítélésük). A kibocsátása egyébként a földgázt égető erőműveknek is jelentősen alacsonyabb, mint a szénalapúaknak.
A tisztább erőforrásokra való áttérés rövidtávon költségesebb lehet, azonban számos jövőbeli költséget kerülünk el, ha az átállással csökkentjük az éghajlati változások által okozott problémákat és a levegőszennyezés miatt kialakuló egészségügyi költségeket. Emellett pedig a tiszta energiapiac bővülése ezek árának csökkenésével is jár, így hamarosan akkor is jó választásnak tűnhet, ha csak az anyagi megtérülést vesszük figyelembe. Másik fontos szempont, hogy ugyan a korábbi technológiákról való áttérés minden bizonnyal veszteséget jelent, például a szén és olajvállalatok számára, de ezzel együtt az új szektorban munkahelyeket is teremt.
4. Megoldás lehet-e a fracking vagy a tiszta széntechnológiák?
A „fracking”, vagyis az ún. hidraulikus repesztés egy újfajta fúrási technológia a földgáz felszínre hozására, amit az Egyesült Államokban és még néhány más országban alkalmaznak. Ugyan a földgáz tisztább technológiának számít, továbbra is fosszilis tüzelőanyag, így ez csak rövidtávon jelenthet megoldást. (Ez a technológia a helyi légszennyezés mellett számos más, súlyos, lokálisan jelentkező környezeti problémát okoz, ezért ez EGYÉRTELMŰEN NEM a követendő irány!)
Egyes szakértők szerint a szintén fosszilis alapú tiszta széntechnológiák játszhatnak még jelentős szerepet a jövő gazdasági modelljében. Ezek lényege, hogy a keletkező kibocsátásokat még az erőműben megállítják és a föld alá pumpálják.
5. Mi a helyzet az elektromos autókkal?
Az elektromos autók ideális esetben éjjel töltődnek fel az elektromos hálózatról, napközben pedig, amikor a településeken közlekednek, nem bocsátanak ki szennyezést. Hatékonyabbak gázolajjal működő társaiknál, és előrelépést jelentenek, még akkor is, ha a szükséges elektromos áramot szénerőművekben állítják elő (ezzel nem mindenki ért egyet), de elsősorban a megújuló energiára való átállással válhatnak igazán fontossá. Az elektromos autók ipara olyan sebességgel fejlődik, hogy egyes országok már 2030-ra a benzines autók teljes betiltását tervezik.
6. Mi a helyzet szén-dioxid adóval, -kereskedelemmel és –semlegesítéssel?
Az emberiség által kibocsátott üvegházhatású gázokat gyakran azonosítjuk a szén-dioxid kibocsátással, mivel ez az egyik legfontosabb gáz (gyakran erre is számítják át az összes kibocsátást). Amikor karbon-adóról vagy a szén-dioxid-kereskedelemről beszélünk, gyakran a tágabb szennyező kibocsátást értjük rajta. Ezek lényege, közgazdasági szempontból, hogy beárazzuk a szennyezést, ami egyébiránt igen fontos lépés (pl.: az externáliák elkerülése szempontjából is) a csökkentés előkészítésében.
7. A klímaváltozás letaglózó… Mit tehetek én személyesen?
Kezdetnek, oszd meg ezt 50 barátoddal…
Sok szakértő szerint a problémát kollektív cselekvéssel lehet megoldani. Mivel az országok azok, akik döntést hozhatnak az energiarendszer fenntarthatóbb átalakításáról, ezért elsősorban állampolgári jogainkat kihasználva nyomást kell gyakorolnunk a döntéshozókra és változást követelnünk!
Emellett pedig számos lehetőség kínálkozik arra, hogy saját, személyes karbon-lábnyomunkat csökkentsük. Ennek egy fontos része otthonunk energiatakarékosabbá tétele a szigetelés javításával, energiatakarékos vagy LED világító testekre történő átállással, intelligens termosztát telepítésével. Ha pedig igazán az élen akarunk járni, telepíthetünk napelemeket és vásárolhatunk hibrid vagy elektromos autót.
Életmódunkon is fontos változtatnunk, sokat számít, ha kevesebbet autózunk, de még jobb, ha a tömegközlekedést választjuk, és kevesebb húst fogyasztunk. Ha pedig évente egy vagy két alkalommal kevesebbszer repülünk, ugyanannyi kibocsátást spórolunk meg, mint az összes többi próbálkozásunkkal együttvéve.
Habár ezek apró dolgoknak tűnhetnek, valójában ezek a személyes lépések a legfontosabb dolgok, amiket tehetünk, mert növelik a tudatosságunkat, és így előbb-utóbb a körülöttünk élőkre is hatással leszünk!
Fordítás forrása: Justin Gillis, New York Times, 2017
