Két 19. századi nagy hatású nevelőnő, Teleki Blanka és Brunszvik Teréz után megismerkedhettek a „trió” harmadik tagjával, a velük gyakran együtt dolgozó íróval és újságíróval, Leöwey Klárával is, akinek nevét Pécsen gimnázium viseli.
Leöwey Klára 1821-ben született Máramarosszigeten, főleg édesanyja foglalkozott vele, és már hamar előtört belőle a kultúra iránt fogékony nő. 15 éves korában azonnal belépett az akkor alakult máramarosszigeti jótékony egyesületbe, ahol kitűnt a műkedvelői társulatból színészi és éneklési tehetségével. Ezek a korai évek előhozták belőle a tettvágyat, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy hamar élére állt a női egyenjogúságért harcolók táborának.
A már korábban bemutatott Teleki Blanka felvette pesti nőnevelő intézetébe mint tanár és nevelő. Az ott töltött évek alatt mély barátság szövődött a két nő között, akik aztán az 1848-as forradalom és szabadságharc alatt és a későbbi években is együtt tevékenykedtek.
Leöwey mélyen hazafias érzelmekkel átfűtve teljes mellszélességgel kiállt a forradalom eszméi mellett. 1849 elején, amikor Pesthez közeledtek az osztrák csapatok Telekivel együtt Debrecenbe ment, ahol sebesülteket ápoltak és igyekeztek tartani a lelket a honvédekben. Ez vezetett a szabadságharc leverése után ahhoz is, hogy folyamatosan igyekezett a magyarságban fenntartani az igazságérzetet és a forradalom eszméit. Teleki Blanka elfogása után megtalálták közös levelezésüket, ami Leöweyre is ráterelte a gyanút, őt is bebörtönözték. Telekit 10 évre, őt 5 évre ítélték 1853-ban, végül három évvel később szabadult a hírhedt kufsteini várbörtönből.
Ezt követően hazaköltözött és a továbbiakban is leányok nevelésével foglalkozott, Telekivel sem szakadt meg a kapcsolata, vele ment Párizsba is, és egészen annak haláláig, 1862-ig együtt dolgoztak. Leöwey még egy ideig időzött a francia fővárosban, de végül hazahúzta a szíve és Erdélyben telepedett le.
1866-ban kezdte el újságírói pályáját, ami akkoriban elég szokatlan pályaválasztás volt egy nőtől. Leöweyt ez természetesen nem zavarta, a Máramaros című lap szerkesztőjének, Szilágyi Istvánnak (ő indította el Arany János karrierjét is) a hatására több cikke is megjelent az újságban. Később több fővárosi lapba is publikált, írásainak jelentős része ráadásul politikai jellegű volt. Leöwey Klára ugyanis hithű Kossuth-párti volt, így ellenezte a kiegyezést is, ennek többször hangot is adott.
1889-ben Budapestre költözött, ahol benne volt az események sűrűjében, öregkora ellenére is folyamatosan aktivizálta magát, mígnem egy tragikus baleset véget vetett az életének: 1897-ben, 76 évesen elütötte egy omnibusz. Leöwey Klárának több gimnázium is nevét viseli, például a pécsi Szent István téren található 1907-ben alapított intézmény.
Leöwey Klára élete a nőnevelésről és a nemzeti érzelmekről szólt. Sokat foglalkozott 1848 hagyományaival és Kossuth Lajos emigrációban töltött időszakának történéseivel, miközben igyekezett utat törni a nőknek is, ezzel felhívva a figyelmet arra, hogy pontosan ugyanolyan elbánást érdemelnek ők is, mint a férfiak. Brunszvik Teréz, Teleki Blanka és Leöwey Klára egy olyan korban éltek és alkottak, amikor a nőknek még nem járt akkora megbecsülés, nem feltétlenül tekintettek rájuk egyenlő partnerként. Ez ugyan sajnos sokszor még ma is így van, de nekik köszönhetően legalább az oktatás terén sok változás történt, Leöwey ráadásul öregkoráig aktívan töltötte idejét, újságot írt és szerkesztett, ezzel utat mutatva rengeteg lánynak, hogy merhetnek még többet vállalni, akár politikai ügyekben is felvállalva véleményüket, még akkor is, ha az eltér az éppen aktuális irányvonaltól.
Kép: Madarász Viktor: Gróf Teleki Blanka és Leövey Klára a kufsteini fogságban, 1867 (Fotó: MNG)
