Horvátországba utazni továbbra is pontosan annyira kockázatos, mint lemenni a sarki közértbe, esetleg beülni valahova egy kávéra, vagy elutazni a Balatonra: semennyire sem. Az ország teljesen biztonságos (pont, mint Magyarország), a tenger csodaszép és nem drágább, mint a Balaton. Beszámoló az Isztriáról.
Szállást hét fős család számára még decemberben foglaltunk, mondanom sem kell, hogy izgulós volt az elmúlt pár hónap: megyünk, nem megyünk, mehetünk, nem mehetünk? Végül a vírus-helyzet normalizálódott, így július 27-én reggel útnak indultunk. Fontos tudnivalók utazás előtt: elviekben ki kell tölteni egy formanyomtatványt a beutazáshoz, de a barcsi határátkelőn ezt nem kérték. Körülbelül kettő percig tartott átjutni a magyar oldalról a horvátba, onnan pedig már nem is volt megállás a tengerig. Mi ezúttal Isztria keleti felét választottuk úti célnak, egészen pontosan Rabacot, ami egy csoda. Ráadásul tőle néhány kilométerre található Labin, a maga gyönyörű, romantikus belvárosával. Nem szeretnék az a típus lenni, aki agyon ajnározza a horvát tengert, és semmi szépet nem talál a Balatonban, de például Labin macskaköves kis utcácskáival vagy Rabac tengerpartjával nem igazán tud versenyezni a NER-kézben lévő magyar tenger.
Természetesen az Isztria többet tud nyújtani, mint szép strandokat. Rabacban például három ragyogóan tiszta és nem mellékesen ingyenes (ugye Balaton?) partszakaszt találtunk, kristálytiszta vízzel, ám ha valaki a félszigetre utazik nyugodtan merüljön el jobban a terület igen színes történelmi múltjába. Hiszen volt itt római, velencei, nápolyi, osztrák-magyar és olasz uralom is, a terület csak a XX. század közepén került Jugoszláviához, az olaszos hatás pedig minden szegletén érződik, kezdve a szűk utcákon, folytatva a gasztronómián át, az emberek habitusáig. Nem ritka, hogy helyiek egymás között olaszul beszélgetnek, ugyanis a lakosság harmada vallja magát olasznak. Talán a legszebb horvát városban, Rovinjban érződik ez igazán. Rovinj az a hely, amit egyszer mindenkinek látnia kell. Nem mellesleg a rovinji piacon az árusok magyarul is egész jól tudnak, ami részben betudható a Monarchia-korszaknak, részben pedig annak, hogy tavaly 3,1 millió vendégéjszakát töltöttünk el a déli szomszédjainknál.
Rovinj mellett természetesen Pula, a Limnszki-kanál, Motovun, és egy sor másik hegyi város lehet még kötelező program, igazából csak az időtől függ, hogy mennyi csodálatos helyet fedezünk fel az ott tartózkodásunk alatt.
Az árak.
Nyilvánvalóan ez egy érzékeny téma, hiszen mindenkinek különbözően vastag a pénztárcája, de nagyjából a saját példánkból kiindulva tudok mondani támpontokat.
Szállást Airbnb-n keresztül foglaltunk, hét fő számára, öt éjszakára egy igen jól felszerelt – nagyjából luxus – apartmanban, 180 ezer forintért. Éttermi árak: 40-50 kunától indulnak, határ a csillagos ég, de egy pizza, egy tészta vagy például a híres csevap jellemzően kapható mindenhol 40-70 kuna között. Az üdítők, vizek 10-20 kuna között mozognak helytől függően, míg az üzemanyag körülbelül ugyanannyiba kerül, mint nálunk. Alapvetően egy horvát nyaralás bőven kihozható egy balatoni nyaralás árából, de a kettő közötti élmény nem összehasonlítható. Egyébként a koronavírus-parának nincs nyoma az országban, egyedül a maszk kötelező a boltokban, rendelőkben, tömegközlekedésen, de például az éttermekben, kávézókban már nincs rájuk szükség.
