Az Orbán-kormányok kiemelt ágazatként tekintenek a sportra, és ez különösen igaz a labdarúgásra. A miniszterelnök is focizott, később akadémiát alapított, amely ma nagyon sok pénzből üzemelvén ért oda a bajnokság harmadik helyére. Az Orbán-kormány az elmúlt tíz évben hozzávetőlegesen 791 milliárd forintot költött el labdarúgásra, de az eredmények nem, vagy csak alig jöttek, sőt bizonyos aspektusokból vizsgálva, sokkal jobb volt a magyar labdarúgás helyzete 2010 előtt. Elemzés.

A rengeteg pénzből persze épültek stadionok, amelynek a fenntartása egyelőre megoldhatatlan feladat (és Pécsen ezzel látszólag még senki sem foglalkozik, pedig ha minden igaz épülni fog itt is az új aréna), nézők alig vannak, sőt ott tartunk, hogy az NB II-ben bőven nagyobb csapatokat találni, mint az NB I-ben, ahol Felcsútok, Kisvárdák vagy épp Mezőkövesdek uralják a mezőnyt.

2000 és 2010 között az elsőosztályú magyar bajnoki mérkőzések átlagnézőszáma 3314 fő volt, 2010 és 2020 között ez a szám csupán 2927. Nem óriási a csökkenés, de ha hozzávesszük, hogy egyrészt szinte mindenhol új stadion épült, ami elviekben jobban kellene, hogy vonzza a nézőket, mint a régiek, illetve azt, hogy 2006 és 2009 között a legnépszerűbb magyar klub, a Ferencváros a másodosztályban szerepelt, már döbbenetesnek tűnik a különbség. Új stadionok ide, vagy oda kevesebben járnak foci mérkőzésekre, mint 2010 előtt.

Ez viszont csak egy gond a sok közül.

Az Orbán-kormány 2011-ben vezette be a TAO-rendszer mai formáját, aminek elviekben az a célja, hogy fejlessze az utánpótlásnevelést az előbb öt, majd később hat látványsportágban. A foci is ide tartozik, kilenc év pedig egyáltalán nem rövid idő, egy teljes fiatal generáció nőtt fel így. Ennek ellenére folyamatosan csökken a bajnokságban pályára lépő magyar játékosok játékperce, miközben a légiósoké nő. Amíg a 2007-2008-as szezonban játékidő jelentős részét magyar focisták kapták meg (77,9%), az idei évre ez radikálisan lecsökkent, 58,1%-ra. Az államipénzekkel kitömött Ferencváros, a Puskás Akadémia és a Kisvárda esetében is több időt töltöttek pályán külföldiek, mint magyarok. Látható, hogy évről-évre csökken a magyar játékosok aránya, miközben egyre több, és egyre drágább légiósokat igazolnak a csapataink, jellemzően közpénzből. Ráadásul a fiatal magyar játékosok tűntek el a pályáról, pont azok, akiknek az akadémiákról ki kellene kerülniük. Az idei szezonban az U17 és az U23 közötti magyar játékosok aránya játékpercre nézve 17,3% volt (ne feledjük, ők szinte kizárólagosan „TAO-termékek”), amit érdemes kontextusba helyezni. Például a szerb bajnokságban ugyanez a szám 53.4% volt. A szerb bajnokságban játszó szerb futballisták több, mint fele 23 évnél fiatalabb, nálunk kevesebb, mint az ötöde. Eközben a szerbek az UEFA-listáján is előrébb helyezkednek el, 2018-ban a 18. helyen álltak.

forrás: saját gyűjtés

Ám hiába a légiósok, nemzetközi szinten alig van előrelépés.

Ugyan a klubok úgy igazolják a külföldi futballistákat, mintha nem lenne holnap, ennek ellenére az UEFA-koefficiens listán nem sikerült feljebb zárkózni, sőt. Itt a nemzetközi kupákban szereplő magyar csapatok eredményei számítanak, és ugyan három Európa Liga csoportkör összejött (kettő a Vidinek, egy a Fradinak), a Bajnokok Ligája továbbra is csak álom, ami 2009 óta egyetlen magyar bajnoknak sem sikerült. Az idei szezon adatai még nincsenek meg, de a Fradi EL-szereplése sem fog jelentősen javítani a helyzeten.

forrás: saját gyűjtés

Válogatott szinten sincs javulás. A 2016-os EB valóban szép emlék mindenki számára, de nem szabad feledni: ha nincs a létszámemelés, nem jutunk ki, ha 2010 előtt lett volna létszámemelés, vélhetően akkor is összejött volna a kvalifikáció. A világranglistán egyébként bár voltak jobb időszakaink, jelenleg rosszabbul állunk, mint 2011 elején. Akkor a 41. helyen állt a magyar labdarúgó válogatott, jelenleg az 52. helyen tanyázik. Közel 800 milliárd forint, mínusz tizenegy hely.

Eltelt tíz év, a magyar adófizetők pénzéből 791 milliárdot költött el az Orbán-kormány labdarúgásra, az eredmény pedig: kevesebb néző, kevesebb magyar játékos, stagnáló nemzetközi szereplés, visszaeső válogatott.