1945. augusztus 6-án az amerikai hadsereg egyik gépe ledobta Hiroshimára az első atombombát. Három nappal később egy másik japán városra, Nagaszakira is ledobtak egyet, ezzel véget vetve a II. világháborúnak. Ettől függetlenül a világ már sosem lett ugyanaz, mint előtte volt, sőt, a bomba csak beindította a fegyverkezési versenyt.

Hogyan készült?

Ahhoz, hogy megértsük mi vezetett végül az atombomba bevetéséhez, 1939-ig kell visszamenni az időben. A Hitler vezette náci Németország már erősen készült a háborúra, amibe az amerikaiak eleinte nem akartak belefolyni, de helyzet hamar megváltozott. Ekkor kapott Roosevelt elnök egy levelet a Hitlert masszívan gyűlölő sztárfizikustól Albert Einsteintől, aki rámutatott arra, hogy az uránium hatalmas energia felszabadulását teszi lehetővé. Einstein annak a véleményének is hangot adott, hogy a németek már biztosan készülnek ilyen bombák gyártására.

Hogy ez mennyire volt igaz, arról megoszlanak a vélemények, mivel a németeknek végül nem lett „csodafegyverük”, mindenesetre az amerikai vezetés látott potenciált az ötletben. Így jött létre 1941-ben a híres Manhattan-terv, aminek feladata az atombomba létrehozása volt. A kutatás vezetője Robert Oppenheimer volt, aki rengeteg híres fizikust megnyert magának a világ számos pontjáról, így az olasz Enrico Fermit vagy éppen a magyar Szilárd Leót.

Végül hosszas fejlesztések után sikerült beindítani az atomrobbanáshoz szükséges láncreakciót, amit 1945 nyarán teszteltek le az új-mexikói sivatagban. Ezen a legtöbb vezető tudós részt vett, Oppenheimer később azt mondta, hogy a Bhagavad Ghíta azon híres sorára gondolt a rettenetes robbanást látva, amit Visnu isten mondott valós alakját felöltve: „Én vagyok a halál, világok pusztítója!”

Miért vetették be?

Ez a legfontosabb kérdés, amit azóta is rengetegen tettek fel: szükség volt-e az atombomba bevetésére? 1945 áprilisában kapitulált Németország, Hitler öngyilkos lett, a háború Európában véget ért. Egyedül Japán tartotta magát, de nyilvánvaló volt, hogy önmagukban nem lesznek képesek eredményt elérni. Ettől még tény, hogy a japánok nem voltak hajlandóak feladni állásaikat, elszántak voltak a végsőkig való küzdelemre. Július 26-án Truman elnök „gyors és teljes pusztulással” fenyegette meg Japánt, ha nem adják meg magukat, de arra rajta és a hadvezetésén kívül talán senki nem gondolt, hogy ez mennyire valós ígéret.

A japánok nem voltak hajlandóak megadni magukat, ezért Truman a tudósok ellenkezése ellenére az atombomba bevetése mellett döntött. Utólag azt állították, hogy ezzel rengeteg életet mentettek meg, hiszen még hónapokig húzódhattak volna a harcok. Ez elég álságos és kétszínű magyarázatnak tűnik a történtek fényében, különösen azért, mert az áldozatok elsöprő többsége civil volt.

Archív felvétel Hiroshima bombázásáról és annak eredményéről

Mi történt a végzetes napon?

1945. augusztus 6-án az Enola Gay elnevezésű B-29-es gép felszállt a guami amerikai támaszpontról, majd Hiroshima felett ledobta a Little Boy névre hallgató atombombát, amely 600 méterre a város felett robbant fel. A magyarul kisfiú névre hallgató bomba nem is kaphatott volna ennél ironikusabb nevet: 16 kilotonna TNT erejével rendelkezett, egy másfél kilométeres sugarú körben mindent elpusztított, de a lángok gyakorlatilag egész Hiroshimára kiterjedtek, 12 négyzetkilométeren végezve a várossal és annak lakóival.

A robbanásban józanabb becslések szerint 70-80 ezren haltak meg, legnagyobb részük civil lakos, de több koreai hadifogoly is áldozatul esett a Kisfiúnak. Ezt követően még több tízezren halhattak meg sugárfertőzésben a következő hónapokban, ezzel bőven 100 ezer fölé tehető az áldozatok száma csak Hiroshimában és környékén. Valóban lett volna ennyi áldozat, ha még néhány hónapig eltart a háború? A kérdésre nem lehet válaszolni, az mindenesetre tény, hogy a japánok a két bombázás után azonnal megadták magukat, 1945 szeptemberének legelején hivatalosan is véget ért a II. világháború.

Mi az atombomba üzenete?

Hiroshima és Nagaszaki bombázása azóta is rengeteg vita tárgya. Vannak történészek, akik szerint Trumannek nem volt más választása és ezzel emberek millióit mentette meg, miközben mások azzal érvelnek, hogy a rengeteg civil áldozat miatt erkölcsileg menthetetlen az amerikaiak tette. Sokan egyenesen háborús bűnnek tartják a történteket, ami miatt soha nem bűnhődött senki.

A tudósok azt remélték, hogy az atombomba akár meg is szüntetheti a háborúkat, a XX. század második felének történelme azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A hidegháború évtizedeiben a fegyverkezési verseny lett mindennek az alapja, ma is több ország rendelkezik nukleáris arzenállal. Szerencsére atombomba bevetésére azóta nem került sor, ehhez legközelebb talán az 1962-es kubai rakétaválság idején voltak a nagyhatalmak, de a józan belátás és némi szerencse segítségével elkerülték az egész világot lángba borító konfliktust.

Az atombombák bevetése figyelmeztető jelként kell a világ vezetőinek szeme előtt lebegjen: az ő felelősségük, hogy ne fajuljanak idáig újra az események. Bármit is gondoljunk azonban a világháborúról és annak eseményeiről, már 1945-ben sem lett volna szabad, hogy ez így legyen, erről tanúskodik az a sok-sok halott is, akik életüket vesztették az értelmetlen bombázásban.

Kép forrása: Wikipedia