Péntek reggel jelentek meg a városban a „Köszönjük Páva Zsolt, köszönjük Fidesz” feliratok, a különböző fejlesztéseket jelző tábláknál. Pártállástól függetlenül gondolom azt, hogy teljesen helytelen hálálkodni egy politikusnak, vagy egy politikai pártnak. Ki is fejtem, hogy miért.

Néhány nagyon egyszerű alaptézissel kezdenék.

Például azzal, hogy a politikus köztisztviselő.

A nép választja meg, és bármennyire is hihetetlenül hangzik, a nép fizeti. Orbán Viktornak nincs annyi saját pénze, hogy nyugdíjakat fizessen. Péterffy Attilának sincs, ahogy Páva Zsoltnak sem lett volna, ha a magyar adófizetőktől befolyó összeggel a jogszabályoknak megfelelően nem gazdálkodhatnának. Persze megkapják, fizetés gyanánt és ez így is van jól, de itt érkezünk el a gondolat legfontosabb részéhez.

Legyen szó akármilyen fejlesztésről, felújításról, beruházásról, az arra való összeget nem Orbán Viktor, nem Páva Zsolt, nem Péterffy Attila és még csak nem is a jó tündér adja, hanem a magyar és európai adófizetők. A politikusok és a politikai pártok közpénzeket költenek, a mi pénzünket. A jelenlegi adócentrikus, etatista gazdaságpolitika pedig tetszik, vagy sem így működik. Befizetjük az adónkat egy nagy közös kalapba, és abból jobb esetben megvalósulnak olyan fejlesztések, melyek javítják az emberek életminőségét, fejlesztik az infrastruktúrát, vagy lehetőséget teremtenek ahhoz, hogy új munkahelyek jöjjenek létre. Egy teljesen abszurd, de szemléletes példával élve, képzeljük el, hogy adunk valakinek ezer forintot, majd ő abból 700 forintot ilyen-olyan módon visszaad nekünk/ránk nézve hasznosan költi el, akkor hálásak leszünk az illetőnek? Nem biztos, de tudjuk, a 300 forint olyanoknak megy, akik nem képesek, vagy nem tudják megtermelni.

A politikus a dolgát végzi, pont ugyanúgy, mint a kormányablaknál ülő ügyintéző, az ápoló. vagy a buszsofőr. A közösségért dolgozik, közfeladatokat lát el, és a közösség pénzét költi el, jobb esetben hasznos és megtérülő dolgokra, rosszabb esetben butaságokra.

Ráadásul jelen esetben elsősorban a német, holland vagy francia adófizetők pénzéből valósultak meg a fejlesztések, lévén főként európai uniós pénzek finanszírozták a projekteket. Lehet rajongani politikusokért, lehet utálni őket, lehet támogatni pártokat, vagy épp a pokolra kívánni azokat, de egy aranyszabályt érdemes megjegyezni: ők vannak értünk és nem mi értük. Ők a mi pénzünkből élnek, ha adnak is, akkor nem a sajátjukat adják, hanem azt, ami korábban tőlünk ilyen-olyan címeken elvontak. Persze, az a pozitív, ha egy politikus vagy egy politikai platform az adófizetők pénzét lehetőség szerint jó dolgokra fordítja, de ennek alapvetőnek és természetesnek kellene lennie. Jól mutatja a szürreális magyar viszonyokat, hogy néhány jól kivitelezett projekt után máris hálánkat fejezzük ki azért, mert valaki hellyel-közzel jól végezte el a munkáját.