Sajnos mindenkit ki kell ábrándítanom: a címben szereplő kérdés a cikk során nem lesz megválaszolva, inkább költői kérdésként tettem fel. A probléma viszont sajnos akut. Pécs több részén – leginkább a Lánc utcában – találkozunk olyan önkormányzati bérlakásokkal, amelyek jelen pillanatban üresen állnak. Hogy ennek a lakás állapota vagy annak fekvése-e az oka, abba most nem mennék bele, de sajnos az sem egyedi jelenség, hogy ezeket a lakásokat megpróbálják feltörni. Ami viszont döbbenetes, hogy erre sokszor fényes nappal kerül sor. Tegnap magam is kaptam egy telefonhívást a Lánc utcából dél tájban, hogy éppen ez történik, és a lakók nem tudnak mit tenni. Utóbbi meglepett, hiszen nem egy olyan szerv van, akinek vagy ez lenne a dolga, vagy elemi érdeke lenne, hogy ezek a lakások épségben maradjanak. A rendőrség, az önkormányzat, a közös képviselő, és még sokan mások. Hogy van az, hogy ennyire nem érdekel senkit, ami délidőben a városban történik? A lakók elmondása alapján szinte mindenkit hívtak, de senki sem jön, mert mindenkinek megvan a magyarázata, hogy miért nem az ő feladata ez. A következőkben ezek az érvek kerülnek bemutatásra.

Fotó: Hegedűs Tünde

Bűncselekmény történt? Hívjuk a rendőrséget! (?)

A legelső és legevidensebb gondolat, hogy ami megvalósul, az voltaképpen egy magánlaksértés, ami a törvény szerint büntetendő. Tehát a rendőrséget kell hívni, akiknek megvan a joga kényszerintézkedés alkalmazására, és biztos rendelkezik a megfelelő erővel is ahhoz, hogy ezt megtegye. És probléma megoldva.

Sajnos a történet nem ilyen egyszerű. Ugyanis a magánlaksértés a Büntető Törvénykönyvünk szerint (alapesetben) magánindítványra büntetendő cselekmény, vagyis a büntetőeljárás nem indítható el a sértett kifejezett akarata nélkül. Ha olyan lakásba próbálnának betörni, amibe más lakik, nem lenne gond, ugyanis a törvényes bérlő gyakorolhatja ezeket a sértetti jogokat. De mi a helyzet az üres lakásoknál? A szomszédoknak ahhoz a lakáshoz már semmi köze, így semmilyen sértetti jogot nem gyakorolhatnak, itt csak az önkormányzat képviselője nyújthat be magánindítványt.

De mégis ki teheti ezt meg? Az önkormányzat lakásgazdálkodási osztálya?

Elsőre az ember számára egyértelműnek tűnhet, hogy az ilyen ügyekben az önkormányzatnak az az osztálya illetékes, amely a lakásügyi kérdésekkel foglalkozik. A nemrégiben új vezetőt kapott pécsi Lakásgazdálkodási Csoport tagjait nem irigylem, jelenleg rájuk terhelődik minden olyan káosz rendezése, amely a korábbi években felhalmozódott, a nehezen átlátható tulajdoni és bérleti viszonyoktól kezdve, az ingatlanok állapotának felmérésén keresztül egészen a nagytartozásosok ügyének rendezéséig. Talán ez is az ő feladatuk?

A helyzet az, hogy nem. Ha valaki önkormányzati bérlakásban él, tudja, hogy elég ritka, hogy a lakásgazdálkodási csoport közvetlenül keresi fel az ügyfeleket, és, hogy tulajdonosi jogokat gyakorolna. Ezt egy másik szerv végzi, amelyik sok helyen a közös képviseletet is ellátja és a legtöbb önkormányzati levélen is feladóként szerepel. Ez pedig a Pécsi Ellátó Központ.

 A Központ feladata jogszabály szerint „az intézmények műszaki, karbantartási, közbeszerzési és jogi tevékenységének koordinálása, bérleményüzemeltetés, a Polgármesteri Hivatal üzemeltetési feladatainak ellátása, valamint a közétkeztetéssel kapcsolatos operatív feladatok.” A feljelentések intézése a jogi feladatok koordinálásának egyik eleme, tehát nekik vitán felül megvan a joguk mind a feljelentés megtételéhez, mind a magánindítvány előterjesztéséhez.

Megvan a megoldás…vagy mégsem?

Látszólag minden rendben van, de a történet mégsem kerek. Ugyanis amikor a lakók az Ellátó Központtal beszéltek, azt a választ kapták, hogy nem áll módjukban kimenni, csak utólag kárfelvételt készíteni. Ennek oka ismeretlen, semmilyen jogszabály nincs, ami megakadályozná, hogy az Ellátó Központ tagjai valakit tetten érjenek, majd azonnal feljelentést tegyenek. Tehát itt nem arról van szó, hogy nem tehetik meg, sokkal inkább arról, hogy nem akarják megtenni.

Mentségükre legyen azért mondva, hogy a lakásfeltörők általában nem tartoznak a békés állampolgárok körében, így fennáll akár egy súlyosabb, erőszakos bűncselekmény elkövetésének is a veszélye, hogyha az érintett személy zokon veszi az ellene folyó intézkedést. Ilyen szempontból valamilyen szinten azért érthető, hogy a Pécsi Ellátó Központ is megpróbálja védeni az embereit.

Ugyanakkor a tény ettől még tény marad: miközben valaki fényes nappal töri fel az önkormányzati bérlakást, és ezt teszi minden ott lévő szeme láttára, a hivatalos szervek közül mindenki egymásra mutogat és nincs senki, aki megakadályozná az elkövetőt a tettében. Ehhez csak gratulálni tudok! Ha így folytatjuk, lehet, hogy a következő hónapokban már piros szőnyeget is terítenek majd az elkövető elé, a végén meg letörlik a ruhájára tapadt port, hogy szépen nézzen ki, amikor belép feltört lakásba.

Fotó: Hegedűs Tünde

Akkor mégis mit lehet tenni?

Ezek után nehéz ebben a kérdésben hasznos tanácsokat adni, de azért van néhány, amit érdemes lehet megfogadni. Álláspontom szerint a rendőrség kihívásának egy ilyen esetben sem szabad elmaradnia, mert még ha nem is indíthatnak büntető eljárást, a bűncselekmény megakadályozására joguk van (sőt, kötelességük), ráadásul bűncselekmény gyanújával előállíthatják a tettest, adatait felvehetik, tehát nem hagyhatják futni.

Felmerülő kérdés lehet, hogy önhatalmúlag megállíthatjuk-e a lakásfoglalót. Alapvetően igen, ugyanis jogos védelem keretein belül más személy vagyona ellen indított közvetlen támadás esetén is felléphetünk. Ugyanakkor mégis óva intenék ettől a lehetőségtől bárkit. Egyrészt, mert nagyon vékony a határ a jogos védelem és annak túllépése között (egy példa: a dolog elleni támadásnak folyamatosnak kell lenni, tehát ha már felhagyott vele az elkövető, akkor nem bánthatjuk), másrészt, mert sosem lehet tudni ki az erősebb. Talán az sem véletlen, hogy a lakásfeltörők ezt a dél körüli időpontot választják, amikor javarészt csak nyugdíjasok, valamint gyerekeit nevelő nők vannak otthon, így kisebb a kockázat.

De a legjobb az lenne, ha egyértelmű lenne, hogy ilyen esetben kinek kell fellépnie, és aki ezt megteheti, az elérhető közelségben is lenne ahhoz, hogy a szükséges lépéseket akár azonnal megtegye. Ez jelenleg sajnos nincs így, tehát csak annyit tehetünk, hogy egy újabb strigulát húzunk a megoldandó lakásproblémák ügyéhez és bízunk benne, hogy a következő kerekasztal-megbeszélések során erre is sikerül egy megoldást találni. Magam részéről ezen leszek.