A Ferencváros ellenfele a Bajnokok Ligája selejtezőjében a svéd bajnok Djurgårdens lesz. Szerencsére a magyar gazdaság annyival erősebb, mint a svéd és a magyar emberek annyival gazdagabbak, mint azok a szerencsétlen skandinávok, hogy nálunk még arra is futja, hogy közpénzből mocskos mód gazdaggá tegyünk foci csapatokat. A Fradi ugyanis költségvetés szempontjából reggelire enné meg a svédeket. Pont ahogy az egyszeri magyar az IKEA-s húsgolyót.
A Ferencváros keretértékét jelenleg 24,15 millió euróra becsüli a Transfermarkt, ellenben a Djurgårdens gárdája csupán 12,15 millió euró. Kétszeres különbség, korábban a határtalan tudásukról ismert magyar szakemberek jellemzően egy-egy szégyenteljes kiesés után azzal védekeztek, hogy a másik csapat keretértéke többszörösé volt a magyarénak. Innentől kezdve nyomás a Fradin, minimum kétszer annyi gólt kell lőniük, mint a svédeknek.
A Djurgårdens keretének 39.1%-a légiós, a Fradinál ez 60%.
Jó-jó, de tuti a svédek több pénzt költenek el játékosokra, nem?
A Djurgårdens a 2015-2016-os szezon kezdete óta 1,4 millió euróért vásárolt új játékosokat, ellenben játékos eladásból szert tett 23,82 millió eurós bevételre. Ez barátok között is 22,5 millió eurós haszon. Nagyjából a Fradi éves költségvetése. A különbség annyi, hogy a svédek a piacról élnek meg, nem véletlenül adnak el ennyi játékost, ilyen összegekért, hiszen ezek a bevételek jelentik a működési költségek jelentős hányadát. Eközben a Fradi vígan él közpénzekből, mesterségesen odairányított szponzorokból, és továbbra is úgy igazolják a külföldieket (és teljesítenek POCSÉKUL az utánpótlás-nevelésben), mintha muszáj lenne.
A vizsgált időszakban a Fradi hozzávetőlegesen 13 millió eurót költött el új igazolásokra, igaz eladni is sikerült 10,4 millióért, azért a deficit 2,6 millió euró ami közel 1 milliárd forint. Odaát majd’ 8 milliárdos bevétel, itt közel 1 milliárdos hiány. Magyarországi klubmodell, 2020.
Ilyen gazdasági fölény mellett elviekben nem lehet kérdéses a Fradi továbbjutása: sokkal erősebb a ferencvárosi keret, sokkal nagyobb büdzséből gazdálkodhatnak (és igazolhatnak), mint a svédek. A miértekbe ne menjünk bele, továbbra is hiszem és vallom, hogy a hazai sportfinanszírozási rendszer borzalmas, hosszútávon abszolút kontraproduktív, nem fenntartható, pazarló ráadásul társadalmilag is megosztó. Tegyük a szívünket a kezünkre: normális esetben az nem fordulhatna elő, hogy egy svéd csapatnak kevesebb pénze van igazolni játékosokat, mint egy magyarnak, és a működéséhez elengedhetetlen, hogy többért adjon el, mint amennyiért vesz. Miközben a Fradi gond nélkül költhet többet, hála ennek a mesterséges rendszernek, amelynek egyik legnagyobb haszonélvezője az állampárt csapata, akarom mondani a Ferencváros.
