Ahogy arról mi is beszámoltunk, 2022-ben az ellenzék minden egyéni körzetben egy közös jelöltet fog indítani a Fidesz ellen. Megpróbálunk minden felmerülő, fontos kérdésre választ adni ebben a bejegyzésben.
Akkor most az lesz a kérdés, hogy Fidesz vagy nem Fidesz?
Jelen állás szerint az egyéni listákon igen, legalábbis az összes nagyobb ellenzéki párt megállapodott ebben. Persze komoly kérdés, hogy sikerül-e egyrészt mindenhol megegyezniük, másrészt a Fidesz nem indít esetleg kamu jelölteket, harmadrészt például ott vannak a Kétfarkú Kutyák, akikről egyelőre nem volt szó, ám több budapesti kerületben ők is tényezők lehetnek. Arról nem beszélve, hogy például a győri esethez hasonlóan, bármennyire is szomorú, simán elképzelhető, hogy az utolsó pillanatban a Fidesz megvásárol pár képviselőt. Fontos, hogy erkölcsileg, morálisan és szakmailag is kifogástalan jelölteket találjanak, az sem lenne baj, ha nem csak párttagokban, és már ismert (sok esetben lejárt szavatosságú) politikusokban gondolkoznának, hanem például helyileg ismert civilekben, helyileg elismert szakemberekben.
Képes lesz az ellenzék egymás között igazságosan elosztani a helyeket?
Ez egyelőre a pártok dolga, és nagyon pozitív lenne ha minél kevesebb hír érkezne a tárgyalásokról, hogy melyik párt, hány egyéni körzetet fog megkapni. Hosszú és konfliktusoktól sem mentes tárgyalás vár rájuk, ami a Fidesz részéről egyértelműen támadható pontja lesz az összefogásnak. Most az a fontos, hogy az ajtók zárva maradjanak, és egészen addig ne is nyíljanak ki, amíg nincs atombiztos jelölt.
Ha az lesz a kérdés, hogy Fidesz vagy nem Fidesz akkor simán fog nyerni az ellenzék, nem?
Azért ez nem ilyen egyszerű. Tételezzük fel, hogy tiszta választások lesznek, mind a 106 körzetben. 2018-ban a szétszabdalt ellenzék tizenöt helyet tudott megnyerni, ebből tizenkettőt Budapesten. Ha megnézzük viszont azt, hogy a Fidesz hány helyen győzött 50% feletti támogatottsággal, akkor azt láthatjuk, hogy Bács-Kiskun megye mind a hat körzetében így nyert a Fidesz, ugyanez igaz volt Mohácsra, Szigetváron Nagy Csaba közel 49%-kot kapott, a békési és a gyulai körzetben is taroltak a kormánypártiak, Sátoraljaújhelynél és Tiszaújvárosnál 49%-kot értek el, Mezőkövesden Tállai szintén többet kapott, mint a szavazatok fele. Tovább menve az országban láthatjuk, hogy Szentesen alig maradt 50% alatt a Fidesz, Lázár 50% felett nyert, Fejér megyében három körzetben is így nyertek a kormánypárti képviselők, Győr-Moson-Sopron megyében az öt választókerületből négy helyen egy jelölt ellen is nyertek volna, egyedül Győrben maradt 50% alatt Simon Róbert Balázs, igaz ő is 49,55%-kal zárt. Ami a Hajdú-Bihart illeti, hat körzetből három helyen a szavazatok több, mint felét kapták a Fidesz-KDNP jelöltjei, egyik körzetben pedig alig maradtak el ettől. Hevesben háromból egy az arány, Jász-Nagykun-Szolnokban négyből kettő, Komárom-Esztergomban háromból egy, Nógrádban pedig kettőből egy. Pest megye tizenkét körzetéből ötöt nyert meg a Fidesz 50%-nál több szavazattal, Somogyban viszont négyből hármat is, ahogy Szabolcsban sem álltak rosszul, hiszen a hatból négy helyen ilyen mértékű támogatást szereztek. Tolnában abszolút taroltak a kormánypártiak, mind a három körzetben megszerezték a szavazatok több, mint felét. Ugyanez majdnem igaz Vasra, ahol két helyen 60% felettit, egy helyen pedig 49,92%-kos eredményt értek el. Veszprémben a négyből két helyen maradtak 50% alatt, Zalában viszont a háromból csak egyet nem nyertek meg abszolút többséggel.
Látható, hogy az összefogás üdvözítő, de rengeteg választókörzet van, ahol akkor sem nyert volna az ellenzék, ha az a kérdés, hogy Fidesz vagy nem Fidesz. Ugyanez megfordítva: rengeteg választókörzet volt, ahol nyert volna az ellenzék, ha az a kérdés, hogy Fidesz vagy nem Fidesz. A 2018-as számokra kár lenne teljesen alapozni, de az látható, hogy ha az ellenzéknek sikerül a megállapodást kiviteleznie, akkor Budapest és a nagyobb városok jelentős része nyerhető, vidéken már nehezebb a helyzet, de az egyértelműen kivehető a 2018-as trendekből, hogy ha megvalósul az ellenzék részéről, az egy körzet-egy jelölt elv, akkor a körzetek fele, de minimum 40%-ka elhozható.
Oké, de ez mire elég?
A jelenlegi választási rendszerben 106 egyéni és 93 listás helyből tevődik össze a Parlament 199 fős létszáma. A Fidesz 2018-ban 91 egyéni és 42 listás helyet kapott, míg az ellenzék (ami akkor még nem volt egységes, de ma már talán annak tekinthető) 15 egyéni és 50 listás helyet tudott megszerezni. 133 Fidesz-KDNP-s politikus állt akkor szemben 65 ellenzékivel. Ha az egyéni helyeknél az ellenzék képes lett volna kihozni az ötven-ötvenet, akkor ez így nézett volna ki:
Fidesz-KDNP 95 képviselő
Összefogott Ellenzék 103 képviselő
Ez persze egy nagyon leegyszerűsített, és nagyon lebutított képlet, ahol hibásan nem számolunk a töredék szavazatokkal, ráadásul 2022-ig még rengeteg minden változhat. Elképzelhető, hogy a listás szavazatok teljesen máshogy alakulnak, olyan szcenárió is előfordulhat, hogy az ellenzék listán is összefog, olyan is, hogy kettő, három vagy akár több listája is lesz az ellenzéki platformoknak. Ennyire egyelőre ne is rohanjunk előre.
Az világosan látszik, hogy az egyéni körzetek jelentős része nyerhető, ha a kérdést sikerül leegyszerűsíteni Fidesz kontra nem Fideszre. A labda most az ellenzéki pártok politikusainál pattog, az első és legfontosabb lesz egyrészről igazságosan elosztani a helyeket, helyben erős, fedhetetlen, elismert jelölteket állítani. Onnantól kezdve már a választókon múlik, hogy képesek lesznek-e azonosulni ezzel a valóban újfajta politikai iránnyal, vagy sem. Rengeteg kérdés merül még fel, egyrészről a jelöltekkel kapcsolatban, másfelől a listával, és talán ami még ennél is fontosabb: ki lehet az ellenzék miniszterelnök jelöltje. Egy későbbi bejegyzésben ezt is igyekszünk megfejteni, de ez egyelőre a jövőzenéje.
