Bármilyen hihetetlenül hangozzék is ez, már 50 éves Kovács István bokszoló. Kokó sokáig Magyarország egyik legnagyobb kedvence volt, a népszerű sportoló karrierje befejezése után sem távozott a képernyőkről, hiszen műsorvezetőként azóta is láthatjuk.

Kovács István 1970. augusztus 17-én látta meg a napvilágot Budapesten, ott is nőtt fel. Saját bevallása szerint gyermekkorában rengeteg sportot kipróbált és bár apja és bátyja is bokszoló volt, nagyanyja tiltására sokáig nem kóstolt bele a sportágba. A nagymama egyébként is nagy hatással volt rá, mivel kiskorában szülei elváltak, anyja pedig rengeteget dolgozott, hogy eltartsa a családot, így a nagyszülőre hárult a gyereknevelés nagy része.

Kokó végül 1985-ben az EVIG SE csapatában kezdett el bokszolni, és bár vékony volt, hamar meglátszott rajta, hogy nagyon ügyes. Három év múlva a Vasashoz került, ahol Bódis Gyula vezetésével egyre több sikert ért el. Kokó egyébként megrögzött Fradi-drukker hírében áll, de a Vasasban ekkor egy egészen tehetséges generáció nevelkedett, így nem kérdés, hogy szakmailag az angyalföldiekkel sokkal jobban járt.

Első nemzetközi sikerét már 18 éves korában elérte, 1988-ban Gdanskban ifjúsági Európa-bajnok lett. Innentől pályája meredeken ívelt felfelé, amiért rengeteget köszönhet Szántó Imrének, azaz Öcsi bácsinak, aki a magyar boksz egyik leglegendásabb edzője. 1991-ben Európa- és világbajnok is lett, így aztán az egy évvel később rendezett barcelonai olimpia egyik nagy esélyese volt az 51 kg-os súlycsoportban. Ehhez képest kudarcnak élte meg ő is és a közvélemény is, hogy „csak” bronzérmet szerzett. Úgy tűnt, hogy mentálisan nem tudott felnőni a feladathoz, bár egy olimpiai harmadik helyezést nehéz sikertelen szereplésnek nevezni.

Az olimpia után kicsit lazábbra vette a figurát, de végül túltette magát a kudarcon és Szántó segítségével sikerült még profibbá válnia és még inkább a sportnak alárendelnie mindent. Végül meg is lett az eredménye: 1996-ban előbb Eb-t, majd Atlantában olimpiát nyert, ezzel felért az amatőr boksz csúcsára. Imponáló magabiztossággal vert meg minden szembejövő ellenfelet, kétség nem férhetett ahhoz, hogy neki kell nyernie. 24 év után lett a magyar boksznak olimpiai aranyérme, azóta is várjuk a következőt.

Az olimpia után szinte bombázták a különböző szponzorok és promóterek ajánlatokkal, de Kokó még egy évet kivárt a profivá válással, mivel 1997-ben Budapesten volt a világbajnokság. Ezt is simán húzta be, bár a döntőben sérülten kellett vállalnia a játékot. A vb után már nem volt kérdés, hogy várja a profi boksz, a német Universum Box-Promotion tagja lett, ahol egy csapatban kesztyűzött a későbbi jó baráttal, Dariusz Michalczewskivel vagy éppen a Klicsko-testvérekkel.

A profik között is maradt a pehelysúlynál, ami ugyan nem a legnépszerűbb súlycsoport a világon, de Magyarországon hatalmas közönségkedvenc volt. Jól érezte magát a kamerák előtt, nem jött zavarba a szerepléstől, ráadásul folyamatosan jöttek a győzelmek is. A később leégett Budapest Sportarénát rendre megtöltötték a szurkolók, hogy lássák Kokót. Ekkor indult ráadásul a kereskedelmi televíziózás, az RTL Klubnál le is csaptak a lehetőségre, az NSO szerint 1997 óta kizárólag a 2016-os Eb meccseit nézték többen a magyar sportban, mint az ő címmeccseit.

1999-ben a WBC interkontinentális bajnoki övéért Nabaloum Dramanet verte, 2001 januárjában pedig Münchenben elérte profi pályafutása csúcsát: a Chelo Díaz elleni kiütéssel a WBO pehelysúlyú profi világbajnoka lett. Sajnos ez nem tartott sokáig, mert még abban az évben, első címvédő meccsén hatalmas meglepetésre kiütötte őt Pablo Chacon. Ez volt profi pályafutása során az egyetlen veresége. Ezt követően, bár ígéretet kapott rá, nem jött el a visszavágás lehetősége, így Kokó 2002-ben visszavonult.

Kokó óta egyedül Erdei Zsolt tudott felnőni az ő szintjére, de olimpiát neki sem sikerült nyernie. Kokó ráadásul azóta is rendkívül aktív életet él, rengeteg tévéműsorban tűnt fel, mint műsorvezető, először az RTL Klubnál, 2016 óta pedig az M4 Sportnál dolgozik. A nemzetközi szövetségnél is pozícióban van, ő az európai alelnök, a hazai sportági dolgozók azonban nem kértek belőle, bár amilyen helyzetbe került a magyar boksz, talán még örül is neki, hogy kimarad a mocsokból.

Kovács Kokó István éppen akkor lett rajongott sztár a magyar szurkolók és a magyar sajtó körében, amikor megjelent a kereskedelmi tévézés, egyre népszerűbbek lettek a különböző showműsorok, megjelent az internet, egyre jobban kinyílt a világ. Kokó remekül megtalálta a helyét ebben a rendszerben és azóta is helytáll benne, amolyan „celebsportoló” lett, aki ráadásul elég sokat letett az asztalra. Nem voltak botrányai, nem darálta be a celebvilág, de otthonosan mozgott benne, jobboldali politikai szerepvállalásai révén ugyan többen támadták, de ez se kezdte ki végül a renoméját, hiszen nem lett belőle politikus, megmaradt műsorvezetőnek. Ráadásul az üzleti életben is megtalálta a helyét, mivel egy argentin steakhouse birtokosa, a La Pampa névre hallgató éttermet Budapesten lehet meglátogatni.

Ránézésre még bőven letagadhatna jó néhány évet, ráadásul aktívan sportol, maratonokat fut, ironman versenyeket teljesít és triatlonozik, szóval a mozgásból sem engedett, innen is kívánunk neki még sok boldog esztendőt!

Kép forrása: Kovács István Facebook