A Barcelona csapata 2009-ben, 2011-ben és 2015-ben is Bajnokok Ligáját tudott nyerni, korszakos csapat volt olyan klasszisokkal, mint Puyol, Xavi, Iniesta vagy épp Messi. 2015 óta azonban csak keresi önmagát a katalán klub, és a korábbi fényes sikerek kezdenek elhalványulni. De az igazság az, hogy a – nagyjából – 2009 és 2015 közötti időszak (három BL, öt bajnokicím, három európai szuperkupa, három spanyol kupa, négy spanyol szuperkupa, három klub világbajnokság) több szempontból is megismételhetetlen, és utolérhetetlen. Miért?

A 2009-es BL döntőn így futottak ki a gránátvörös-kékek:

Valdes; Puyol, Pique, Toure, Sylvinho; Busquets, Xavi, Iniesta; Messi, Eto’o, Henry. Csereként a sajátnevelésű Pedro is pályára lépett.

2011-ben ez volt a felállásuk:

Valdes; Dani Alves, Pique, Mascherano, Abidal; Busquets, Xavi, Iniesta; Villa, Messi, Pedro. A csapatkapitány Puyol csereként lépett pályára.

2015-ben pedig ez:

ter Stagen; Dani Alves, Pique, Mascherano, Jordi Alba; Rakitic, Busquets, Iniesta; Messi, Suarez, Neymar. Itt pedig az akkori csapatkapitány Xavi lépett pályára csereként, ahogy a szintén sajátnevelésű Pedro is.

A helyzet az, hogy ez a Barca egy az egyben a híres La Masia akadémiára épült. 2009-ben nyolc, 2011-ben szintén nyolc, míg 2015-ben hat saját nevelésű játékost küldhetett pályára előbb Guardiola, majd később Luis Enrique: két szintén „sajátnevelésű” edző.

Az igazság az, hogy ez szinte felfoghatatlan és megismerhetetlen siker, nehéz elképzelni, hogy a jövőben valaha lesz egy csapat akik egy időben, ennyi klasszist fognak tudni kinevelni és egyben tartani. A Barca előtt az utolsó ilyen csapat Sir Alex Ferguson Manchester Unitedje volt, ahol szintén óriási szerepet kaptak a „Ferguson-babyk”, nem véletlen, hogy 2009-ben és 2011-ben is egymással döntőzött ez a két csapat. A United szurkolói láthatták, hogy milyen ha egy pompás korszak véget ér, a Manchester a közelébe se került a korábbi sikereinek, és egyre inkább az látszik, hogy a katalánokra is ez vár.

Amíg a fent vizsgált időszakban adott volt a csapat váza, és csak a megfelelő puzzle darabokat kellett helyre tenniük, addig ma ott tartunk, hogy ugyan Pique, Jordi Alba, Busquets és Messi még játszanak, de ők menthetetlenül kezdenek megöregedni, az azóta felkerülő játékosok pedig egyszerűen nem tudják megütni azt a szintet, amit elődeik képviseltek. Sergi Roberto remek játékos, de a 2009-2015 közötti Barcában csak epizódista volt, nem véletlenül nincs azon a szinten, mint voltak Xaviék. Ansu Fattiban lehet potenciál, de tizenhét évesen aligha elvárható, hogy a hátán vigye a gárdát, más pedig egyelőre nincs, vagy még a La Masia egyik utánpótláscsapatában pallérozódik.

Sokan és sokszor leírták már, hogy a Barcelona válsága onnan eredeztethető, hogy a klub szembement eddig elveivel, tradícióival. Nem értek velük egyet. Egészen egyszerűen nem elvárható egyetlen akadémiától sem, hogy néhány évente Xavikat, Iniestákat, Puyolokat, Messiket neveljen ki. Ebben a néhány évben túlteljesítette magát a Barca és a La Masia is, a realitás pedig már kopogtat a katalánok ajtaján. Eljön az a korszak, mikor az átigazolási szezonokban nem csak a néhány kirakós darabot kell a helyére rakni, hanem az egész puzzle készletet kell megvenni. Ebben pedig láthatóan szenved a klub vezetősége, elszoktak az ilyen kihívásoktól és egyelőre nem is képesek megoldani a problémákat. Xavi, majd Iniesta visszavonulása óta középpályára az alábbi embereket igazolták:

Arda Turan (37 millió euró), André Gomes (37 millió euró), Philippe Coutinho (145 millió euró), Paulinho (40 millió euró), Arthur (31 millió euró), Vidal (18 millió euró), de Jong (75 millió euró), Pjanic (60 millió euró).

Turan, Gomes, Coutinho egyértelműen megbuktak, Paulinho sem tudott igazán sokat hozzátenni a játékhoz, Arthurt épp most cserélték el Pjanicra, Vidalnak ugyan vannak jó meccsei, de eléggé testidegen a Barcában, pláne ott, ahol korábban Iniesta játszott, de Jong az egyedüli aki az első éve alapján biztatónak tűnik. Csak a középpályára elköltöttek 443 millió eurót, ehhez képest a Bayern elleni BL meccsen két sajátnevelésű játékos is ott volt a középpályán Busquets és Sergi Roberto személyében. Ez ráadásul csak egy poszt, máshol sem sokkal jobb a helyzet. Például a védelemben Mascherano távozása óta nem találják a megoldást, de Messi mellé sem érkezett épkézláb ember Neymar távozása óta.

Persze még mindig ott van a keretben (és rendre a kezdőben) Pique, Jordi Alba, Busquets és Messi, de mindannyian közelednek a harmincöthöz, a teljesítményük egyértelműen visszaesőben van, aligha elvárható, hogy ők húzzák ki a gödörből a csapatot. Egy jó rendszerben még mindannyian tudnak hasznosak lenni, de egy egész rendszert már nem lehet köréjük építeni. A gond az, hogy alig van olyan poszt, ahol nem férne rá az erősítés a Barcára. Ha elfogadjuk, hogy a fent említett négy sajátnevelés még néhány szezont képes lesz magasszinten lehúzni, egy jól működő rendszerben akkor is kell minimum egy új középhátvéd Pique mellé, hiszen igazán komoly szinten egyelőre sem Lenglet sem Umtiti nem tűnik jó megoldásnak, egy minőségi jobbhátvédre, hiszen erre a posztra sem találnak senkit, Dani Alves távozása óta (pedig próbálkoztak sokan, most épp Semedo, előtte Lucas Digne, Aleix Vidal, nem sok sikerrel).

A középpálya ideig-óráig rendben lehet a Busquets-Pjanic-De Jong trióval, elől viszont muszáj lenne megtalálni a lyukat, feltéve ha Messi és Suarez maradnak. Neymar távozása óta érkezett Dembele 138 millióért, Malcom 41-ért, Griezmann 120-ért, sőt még Braithwaite-re is eltapsoltak 18 millió eurót, de finoman szólva sem vált be egyikük se. Már csak azért is égető lenne találni egy minőségi támadót, mert Messi  és Suarez is 33 évesek, aligha várható el tőlük, hogy sokáig játsszanak még igazán magas szinten, hetente több meccset is, sérülések nélkül.

Sportszakmai szemmel nincs könnyű helyzetben a Barca vezetősége, hiszen mindenki a 2009-2015 közötti korszakhoz fogja mérni a jövőbeni teljesítményt is. Ám ez hiba a közvélemény részéről, és igazságtalan is. Az egy egyszeri, és talán soha meg nem ismételhető tündérmese volt. A valóság most fog bekopogtatni Barcelonába.