A Mama Lángos és Mama pecsenye kínálatát bár a Netpincéren korábban néztem, valahogy sokáig nem vitt ár a lélek, hogy kipróbáljam. Ennek talán az az oka, hogy a lángos nálam helyben fogyasztós étel, a disznótoros ételekből meg falusi felmenőim miatt elég magas nálam a mérce és féltem, hogy nem ütik meg. Igazából egy kissé a véletlen műve, hogy egy facebook-komment után felfigyeltem a helyre, ám ebben a bejegyzésben olyan érdekességeket láttam, amelyek után már szerettem volna interjút készíteni a vendéglátóhelyek tulajdonosával. Ezért nagyon örültem, amikor Szulimán Dániel elfogadta a megkeresésem.

Fotó: Hegedűs Tünde

Bevallom a Mama pecsenyéről és a Mama lángosról először talán egy éve hallottam, azonban azt olvastam rólatok, hogy a család évtizedes vendéglátói tradíciókkal rendelkezik. Pontosan hogy van ez?

A Mama Pecsenye és Mama Lángos ezzel az elnevezéssel valóban csak tavaly óta működik, de a családunk már negyedik generáció óta foglalkozik vendéglátással. A nagypapám fiatal kora óta foglalkozott pecsenye sütéssel, ezzel párhuzamosan a dédnagymamám, aki a közelmúltban hunyt el, évtizedekig a Magyarhertelendi fürdőben dolgozott a büfében. Szinte belegondolni is furcsa, de a családi vállalkozásunk idén ünnepli az 50. születésnapját. A dédim egyébként nagyon szerette a munkáját, olyannyira, hogy még 89 éves korában is sütött ott lángost. A halála után az iránta érzett tiszteletünk és szeretetünk jeleként adtuk a vendéglátó egységeinknek a Mama Pecsenye és Lángosozó nevet. Viszont az általunk a Vásárcsarnokban üzemeltetett lángossütő és a tőle néhány méterre található pecsenyesütő már nagyon hosszú ideje működik, és pár éve már a Kórház téren is működtetünk egy egységet. A dédnagymamám iránti tisztelet azonban máshol is megjelenik: a krumplilángosunk elkészítése során az ő receptjeit használjuk. A hurka és a kolbász receptje szintén családi, az a nagymamámé és a nagypapámé.

Ez a mai napig egy családi vállalkozás?

Igen, rajtam kívül a nagymamám, az édesanyám és az ikertestvérem is dolgozik ebben. Annyi változás azért történt a korábbiakhoz képest, hogy a sült hurkák és kolbászok elkészítését ma már nem mi csináljuk, hanem profi hentesre bízzuk, de ahhoz ragaszkodunk, hogy a családi recept szerint készítse el.

Fotó: Hegedűs Tünde

Állandó kínálattal dolgoztok vagy próbáltok ki újdonságokat? A Kórház téri üzlet kínálata eltér valamiben a Vásárcsarnokitól?

A két helyen gyakorlatilag ugyanazt kínáljuk. Az egyetlen kivétel a grillcsirke, amit technikai okokból csak a Kórház téren árulunk és csak előrendelésre. A grillcsirke egyébként az újításaink egyike volt még tavaly, amelyet egységárban kínáltunk, a csirke méretéről és súlyától függetlenül. A koronavírus előtti időszakban nagyon ment, azt követően azonban számomra furcsa módon jelentősen esett a keresete. Ezért most állandó ételként nem tartjuk fenn az étlapon, de előrendelésre készítjük.

Honnan szerzitek be az alapanyagokat? Mennyire preferáljátok a magyar termékeket?

Szinte mindent nagyáruházból szerzünk, ugyanakkor figyelünk a minőségre. Az alapelvem az, hogy inkább megveszem például sajtból is a kissé drágább, de minőségi árut, minthogy az olcsó termékek miatt vendégeket veszítsek. E mellett odafigyelünk arra, hogy magyar termékeket vásároljunk, mondhatom, hogy a tengeri hal kivételével minden termékünk magyar.

A Netpincéren láttam, hogy vállaltok kiszállítást is. A korábbi interjúimban többen mondták, hogy a kiszállítást nehéz jövedelmezővé tenni. Nektek ezek szerint ez működik?

Mielőtt beszálltam volna a családi vállalkozásba, több évet töltöttem Ausztriában és ott ekkor már működtek olyan kerékpáros ételfutár-cégek, mint amilyen nálunk most a Wolt vagy a Netpincér. Akkoriban főleg a téli időszakban én is gyakran rendeltem ételt, ezért úgy gondoltam, hogy itt is ki kell használni a lehetőséget. És az a tapasztalatom, hogy az emberek szeretik az ételeinket rendelni, a lángos reneszánszát éli manapság, de a sült ételeket is szívesen rendelik házhoz, talán azért is, mert ilyen ételeket még mindig kevesen szállítana házhoz. A kétféle kínálatunkat azonban különböző körben szállítjuk ki. A lángos ugyanis azt gondolom, hogy frissen finom, ezért csak olyan helyre szállítunk, ami kerékpárral az elkészítést követően öt, nagyon maximum 10 perc alatt megérkezik a címre, mert hosszabb idő alatt rengeteget veszít a minőségéből. Ezért a Kórház térről mondjuk a Vasútállomásra vagy a 48-as térre még szállítunk ki lángost, de Meszesre vagy Kertvárosba már nem. Egyébként az, hogy a lángost a megrendelő frissen kapja annyira fontos nekem, hogyha elkészül a rendelt lángos, de a futárra 5-10 percnél többet kell várni, inkább készítek egy újat. A pecsenyeételek tovább megőrzik a frissességüket, így azokat városon belül bárhova kiszállítjuk.

Fotó: Hegedűs Tünde

Van-e a vendégeknek kedvenc étele a kínálatból?

A helyben fogyasztásnál nem tudok semmit kiemelni, minden nagyjából hasonló mértékben fogy. A kiszállítás során azonban van lehetőségünk különböző tálakat összeállítani. Ezek közül egy nagy kedvenc a disznótoros tál. Ez 2.990 forint, viszont tartalmaz egy szál sült kolbászt, kettő darab 10 dekás sült hurkát – ahol a vendég választhat a húsos, a véres és a májas hurka közül kettőt – egy adag hasábburgonyát, két szelet kenyeret, mustárt és házi savanyúságot. Ez így akár két személynek is elég egy étkezésre.

Mik a tervek a jövőre nézve?

Van egy igen közeli és elég nagy tervünk: hamarosan megnyitjuk az üzletlánc első budapesti éttermét. Az ikertestvérem nemrégiben felköltözött Budapestre és elhatározta, hogy ott is nyit egy üzletet. Az üzlethelység már megvan Pesten a Király utcában, csak még egy kis felújításra van szükség. Hamarosan egy rövid időre én is felutazom Pestre, hogy a dolgozókat betanítsam. Aztán, ha ez sikeres lesz, akkor meg fogunk próbálni más magyarországi nagyvárosokba is eljutni.

Remélem, sikerül ez a hosszú távú terv is! Köszönöm az interjút!

A hely krumplilángosát kóstoltam, és biztosíthatok mindenkit, hogy valóban minőségben messze meghaladja az átlagos büfé lángosokat. Bár a legtöbb helyen manapság már nem használnak burgonyát a lángos készítéséhez, én kimondottan szeretem, ízben is finomabb és tartalmasabb is. A tejfölön és a sajton is érződik, ami az interjúban is szerepel, hogy egyik sem a boltok legalsó polcáról került az ételre. Nyilván egy lángos esetén azért extrém nagy gasztronómiai fejtegetésekbe nem lehet belemenni, de amit az ember elvár egy lángostól, azt itt magasan megkapja tőle. Valamikor a jövőben pedig a szerkesztőséggel ki fogjuk próbálni ezt a disznótoros tálat, és akkor arról majd egy külön cikket írunk.