Tegnapi hír, hogy a Facebook törölte a Mi Hazánk oldalát. Az internet szokás szerint két táborra szakadt: az egyikük a szólásszabadságot féltik és azzal érvelnek, hogy ezt a gigantikus technológiai céget az államoknak meg kell reguláznia, míg a másik tábor azzal érvel, hogy ez bizony egy magáncég, és mint ilyen jogukban áll eldönteni, hogy ki veheti a szolgáltatásaikat igénybe, és ki az aki nem.

A Facebook vitathatatlanul nagyra nőtt, olyan méretű, hogy az államok nem is igazán tudnak vele mit kezdeni. Sokakat ez aggaszt, sokan a Nagy Testvért látják benne, egy bizarr óriást, ami meghatározza az életünket, ami választásokat tud eldönteni, és aki önkényesen törli a neki nem tetsző tartalmat. Nyilván van ebben igazság, de ha a másik oldalról vizsgáljuk meg, arra juthatunk, hogy ez bizony egy magáncég, magánemberek hozták létre, céljuk a profit, és mint ilyenbe, az állam nem szólhat és ne is szóljon bele, hiszen a magántulajdon védelme, legalább annyira fontos, mint a szólásszabadság. Ami viszont a legfontosabb, az a következő:

Az európai jogi felfogás alapján a magántulajdon nem korlátozható a szólásszabadság gyakorlására hivatkozva.

Ahogy mi, itt a bahiren meghatározhatjuk, hogy milyen alapon moderáljuk a hozzászólásokat, úgy ugyanezt a Facebook is megteheti. A szólásszabadság ugyanis nem terjed ki a magántulajdonra. Az én házam, az én váram elv mentén, ha valaki az én lakásomban úgy beszél, ahogy az nekem nem tetszik, bizony ki fogom onnan penderíteni. De például egy szórakozóhely tulajdonosa is meghatározhatja, hogy ki léphet be a klubjába, és ki az akinek távol kell maradnia, illetve bent milyen viselkedés az elvárt, mi az ami még belefér, és mi az, ami miatt a biztonságiak kirakják a renitens arcokat.

A Facebook esetében nyilván van egy moderálási alapelv, és az régóta ismer, hogy a szélsőségeket nem tolerálja az amerikai tech cég, ahogy például az álhíreket, az oltásellenességet sem. Aki regisztrál a platformra az egyben el is fogadja ezeket az alapelveket, és bizony egy politikai párttól elvárható, hogy ezeket valóban elolvassa, megértse és betartsa. A Mi Hazánk esetében ez nem valósult meg. A Facebook moderációja szerint kimerítették a gyűlöletkeltés, uszítás bűncselekményét, ezért a cég úgy döntött, hogy számukra innentől kezdve kívül tágasabb. Egyébként egy olyan pártról beszélünk, akik nem olyan régen mesekönyvet darálták le, és habzó szájjal követelték a könyv cenzúráját, hogy most szintén habzó szájjal ágáljanak az őket ért igazságtalanság ellen. Kettős mérce, mi?

Sokan nehezményezik mindezt, és a cég önkényére mutatnak rá, arra, hogy akkor innentől kezdve ők bárkit és bármit törölhetnek az oldalukról. Szerencsére ez nincs így: a Facebook senkit, és semmit nem fog törölni, azok közül, akik betartják az alapvető játékszabályokat. Ezek pedig nem nehezek: nem kell szélsőséges eszméket hirdetni, nem kell álhíreket terjeszteni, nem kell olyan dolgokat megosztani ami bizonyos csoportoknak ártanak, vagy árthatnak. Aki ezt a minimumot nem képes betartani, annak pedig egyszerűen nem kell igénybe vennie egy magáncég szolgáltatásait. Ahogy nem járok olyan étterembe, ahol nem szeretem a kaját, úgy nem használok olyan szolgáltatást, amelynek az elveivel nem értek egyet. És igen, amíg éttermek közül választhatunk többet is, addig a Facebook valóban viszonylag egyedi, monopolisztikus cég, de még ennek ellenére is jogukban áll szabályozni az oldaluk működését. Még akkor is ha valóban túl nagyra nőttek, ha valóban az államok fölött állnak, ha valóban komoly politikai befolyással bírnak. Ugyanis ez továbbra is egy magáncég, és a magántulajdon szent és sérthetetlen, legalább annyira fontos, mint a szólásszabadságunk.