206 éve született a méltán híres népdal címszereplője, Gábor Áron ágyúöntő és tüzértiszt. Ágyúiért a saját életével vállalt kötelezettséget, végül a szabadságharc egyik csatája során halt meg a székely nemzeti hős.
Gábor Áron 1814. november 27-én az erdélyi Bereckben született egy székely határőr családba. Folytatva a családi hagyományokat ő maga is határőr lett. Gyulafehérváron, Pesten és Bécsben kapott kiképzést, de a császári katonai hierarchiában nem várt rá felemelkedés, így gazdálkodni kezdett.
A kiképzés során ismerkedett meg a különféle műszaki ismeretekkel, így az ágyúöntéssel is, de épületeket és malmokat is tervezett. Bécsben az ágyúgyárban dolgozott, így első kézből ismerte meg a legújabb technikákat, aminek később nagy hasznát vette.
Leszerelése után Moldvába költözött, itt ismerte meg feleségét, a román származású Velcsuj Jusztiniát, aki később maga is részt vett a szabadságharcban. 1848-ban itt érte a szabadságharc kitörésének híre, amire Gábor Áron azonnal hazatért Erdélybe, hogy felajánlja szolgálatait a forradalmároknak.
1848 őszén többször is felvetette az ágyúk készítésének lehetőségét, de az ötlet először nem aratott osztatlan sikert. Többen is kételkedtek Gábor Áron szakértelmében, illetve nem látták értelmét a nehézkes munkának. Végül, miután novemberben a népgyűlés döntött Háromszék védelméről, Gábor Áron is zöld utat kapott az ágyúkészítésre, aminek köszönhetően több csatát is sikerrel vívtak meg a székely forradalmárok.
Legendás történet, miszerint Dobay Károly ezredes, az önvédelmi hadsereg parancsnoka az első ágyút látva eléggé lehangoló véleményen volt: „ágyú nincs, mert ami itt öntetett, csak puffogtatni való.” Gábor Áron erre kissé sértődötten azt felelte, hogy ha ágyújával elvéti az első célt, másodikként maga áll az ágyú elé. A próbák során a Jancsi névre keresztelt fegyver jól helytállt, így a kritikus hangok is hamar elmúltak.
Gábor Áron karrierje innentől meredeken ívelt felfelé, több ütközötben is sikerrel vetették be ágyúit. Ennek köszönhetően a székelyek körében és hatalmas népszerűségnek örvendett, a katonai ranglétrán is egyre feljebb kapaszkodott. Tüzér őrnagyként rendre maga használta a kézdivásárhelyi gyárban készült ágyúkat, illetve az utánpótlás megszervezésében is szerepet vállalt.
Végül őt is utolérte a végzet, az immár egyesült orosz-osztrák haderő először Erdélyt számolta fel. A túlerőben lévő ellenség elfoglalta Gyulafehérvárt, majd Kézdivásárhelyet is, ahol feldúlták Gábor Áron gyárát. Az egyre inkább kiszoruló magyar hadsereg tagjaként július másodikán az Uzon és Kökös között megvívott csatában elesett a székely nemzeti hős.
Gábor Áron emlékezete talán leginkább a népszerű népdal, a Gábor Áron rézágyúja című énekben maradt fenn leginkább. Több iskola és közterület is nevét viseli, de több irodalmi és képzőművészeti műben is feldolgozták alakját, egy ágyúja pedig fenn is maradt az utókornak, ma a Székely Nemzeti Múzeumban található.
