Mánfa települést elhagyva, az utazó az országúttól kissé délre eső, kellemesen zöld völgyben, a fák védelmező takarásában, az egyik legszebb magyarországi Árpád-kori római katolikus templomra figyelhet fel. A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templomot körülölelő festői völgy kirándulásra csábít.

A román stílusú templom a  XII. században épült. A kutatások azt mutatják, hogy a templom eredetileg torony nélkül, félköríves szentélyű formában épült fel. A régészeti ásatások feltárták, hogy a korai templom mérete mindössze 4,2 x 6,5 méter volt. A jellegzetesen román stílusú kapuja a déli oldalon helyezkedik el. A XIII. században a templomot késő román kori stílusban átépítették, ekkor a keleti szárnya már elérte a 11 méteres hosszúságot. A szentélyt egyenesre zárták és sekrestyét építettek hozzá. A templomtól távolabb helyezték el a 4 méter magas tornyot és körítőfallal vették körül az épületet. A XV. században ismét átépítették, kibővítették, ekkor gótikus stílusjegyeket kapott.

A templom falai a török időket viszonylag jól vészelték át. Viszont a freskói már nem voltak ilyen szerencsések. Ezeket részben a törökök, részben pedig az idő vas foga tette tönkre. A török uralom alatt a templom melletti kis falu teljesen elpusztult, elnéptelenedett. Mánfa a későbbiekben már a templomtól távol épült újjá.

A lepusztult templomot 1687-ben elkezdték felújítani. 1721-ből származó leírás szerint viszont a templomnak már padlója sem volt, tetőzetének teljes cseréje vált szükségessé. 1729-re az egykor erős körítőfal is leomlott. A templom faboltozata elkorhadt, az egész elhanyagolt képet mutatott. A templom szentélyét aránytalanul kicsinek találták, benne mindössze két gyertyatartóra leltek. A misék megtartásához semmiféle kellék nem állt rendelkezésre. A korabeli leírások szerint a közelben remetéskedő Varsányi István, az itt csordogáló patakból szedett kövekkel 1742-ben felújította a templomot.

Mai formájában a templom nyugati homlokzatán egy karcsú, magas tornyot látunk. Ennek falát három ikerablak díszíti. A hajója aszimmetrikus, ez az a rész, amit az északi oldalon a XV. században kiszélesítettek. Ma is a déli oldalon nyílik az úgynevezett bélletes kap. A kapu fölötti félköríves záródású ablakok román stílusról árulkodnak. A szentély a mai látogatónak az átépítés utáni négyszögletű formáját mutatja.

A templomhoz kötődik egy meseszerű monda: a török időkben, a templom közelében lévő falu elpusztult. A későbbi évtizedekben távolabb települtek le a falusiak. Így az egykori templom teljesen feledésbe merült. Nyoma sem maradt, benőtte az erdő. Egy napon a falu pásztora a völgyben legeltette a teheneket, és a csorda bikája elkóborolt. A rémült pásztor az állat keresésére indult. Kutatása közben harangszót hallott, követte a harang szavát. Így lelt rá a bozótba gabalyodott állatra. A béklyóba került bika az elhagyott régi templom harangjának kötelét rángatta. A pásztor örömében sietve újságolta el a hírt a falujában. A csodával határos felfedezés hallatára a falubeliek összefogtak és rövid időn belül kiszabadították a templomot és annak környékét a gazból. Azóta is szépen ápolt környezettel várja az arra kirándulókat.

Forrás: https://varlexikon.hu/manfa-templom