2019 őszén az LMP nem volt részese az ellenzéki összefogásnak, ráadásul Dr. Kóbor József személyében polgármester-jelöltet is adott a zöldpárt. Ellenzéki oldalon komoly felháborodást váltott ki a harmadik utas megoldásuk, végül Péterffyék nélkülük is nyerni tudtak, de Kóborék is bejutottak a közgyűlésbe. Több, mint egy év telt el azóta, az LMP – Magyarország Zöld Pártja pécsi politikusa pedig először adott nagyinterjút. Részletesen elmesélte, hogy végül miért indultak külön, hogy hogyan tudná segíteni most is Pécset és a pécsieket Brüsszel által, miként látja Péterffy munkáját, miben másabb ez, mint volt a Páva-korszak, de szóba került a 2022-es választás, az ellenzéki összefogás és a lehetséges közös miniszterelnök-jelölt neve is.

– Kezdjük az interjút 2019-ben. Miért indult akkor külön az LMP – Magyarország Zöld Pártja a pécsi önkormányzati választásokon?

– 2019 elején én voltam az, aki ország-világ előtt megvédtem a pécsi összefogást a pécsi közgyűlésben Hoppál Péterrel szemben. Annak az alapja az volt, hogy a DK-n belül dehonesztáló kifejezések hangzottak el más szereplőkkel szemben (beleértve engem is), ennek ellenére én Hoppált és a Fideszt „áztattam”. Nem rajtam és nem az LMP – Magyarország Zöld Pártján múlott, hogy a teljes ellenzéki összefogás nem valósult meg. Péterffy Attila mögé korábbi, de máig hatással és következményekkel járó szakmapolitikai szerepe miatt környezetvédő-zöld pártként nem kívántunk „logót” tenni, azaz csak kívülről támogattuk volna. Karácsony Gergelynek így jó volt a Jobbik Budapesten az összefogásban, Péterffy Attilának viszont így nem volt jó az LMP Pécsett. Alapjában véve azonban méltatlanul ki akartak minket szorítani.

 Az LMP-t a számára „számszakilag” jól sikerült 2018-as parlamenti választások után kívülről-belülről betámadták, szétverték, elárulták. Az EP-választás már kudarc volt. Ezek után a nálunk gyengébb eredményt elérő, a magyar Parlamentbe be sem jutott Momentum, vagy a DK, stb. nyilván azt hitték, hogy simán „lekannibalizálják” a szavazóinkat, és nekünk „végünk”. Péterffy (aki egyébként ezt le is nyilatkozta) mindössze egy egyéni körzeti képviselői indulási lehetőséget akart felajánlani, listahelyet egyet sem, ami annyit jelentett volna, hogy Pécsett nem valószínű, hogy lett volna zöld képviselet a városházán. Akkor azt mondtam neki, hogy legalább ennyit nélkületek is el fogunk érni és megcsináltuk. Csaknem 7%-os városi eredmény, több mint 3300 szavazat, egyes választókerületekben közel 10% körüli eredmények.

A választási rendszer azonban minket „büntetett” azzal, hogy ez összesen 1 listás képviselői helyet jelentett, miközben több olyan „frakciónak” nevezett három fős egység is van a közgyűlésben a Mindenki Pécsért Egyesület „osztódása” után, amely külön indulva ennél valószínűleg kevesebbet kapott volna: pl. MSZP, Jobbik, de azt hiszem, a pécsiek nem nagyon szavaztak volna külön egy „Öttorony stb.” nevű valamire sem.

Pécsen kívül még két budapesti kerületben történt meg ugyanez. Az bebizonyosodott, hogy ahol az LMP-Magyarország zöld pártja ott van, és dolgozik, ott megkapja saját jogán is a választók bizalmát, nem igaz a „kétszázalékos párt fogja be a száját” című mantra.

Nem így kellett volna, hogy legyen, a helységek túlnyomó többségében az LMP az összefogások része. Persze, az sem mindegy, hogy az „összefogások” cehjét ki állta. A pécsit Puch László finanszírozta, és ez a „leosztásokon” meg is látszott.

– Rengeteg támadást kapott az LMP és Kóbor József is. Személyesen hogy élte meg ezeket?

– A 2019-es Hoppál csörte után a baloldali média engem pajzsra emelt, majd amikor kiderült, hogy nem indulhatunk együtt – és főleg azután, hogy vállaltam azt, hogy polgármester-jelölt leszek – akkor ugyanez a média ezerrel kezdett el támadni. Nehéz volt ezt elviselni, de az LMP – Magyarország Zöld Pártja 2010 óta minden választási szituációban ilyen helyzetbe került, mert az óbaloldal és a liberálisok azt hiszik valamiért, hogy nekünk kutyakötelességünk velük összefogni. A „fideszbérencezés” és egyebek már nem hatottak újdonságként. Kétségkívül nem estek jól a támadások, de ezt el kell viselni. És ahogy mondani szokás: van, akitől kifejezetten megtiszteltetés politikai támadást kapni!

– Hogy látja Péterffy eddigi munkáját?

– Picit még visszakanyarodnék a választásokhoz. Mint ismeretes a győztes szövetség miután abszolút többségbe került a városházán, frakciókra esett szét, ezeknek elég érdekes a legitimációja, érdekes kérdés lenne, hogy az egyes három-négy fős csoportoknak mekkora a valós támogatottsága. Nevetséges, amikor közvéleménykutatásokra hivatkozva verik a mellüket egyesek, mikor azokat szerintem már régen nem lehet komolyan venni.

Mi vagyunk az egyetlen olyan eleme a közgyűlésnek, akik pontosan tudják, hogy hányan szavaztak rá, és mekkora a legitimációja. A mi eredményünk, ha megnézzük a későbbi leosztást, a bizottsági struktúrában legalább kettő helyet kellett volna jelentsen, az egyéb felügyelő bizottságokban pedig további 3-4-et, ha a „mindenkisták” figyelembe vették volna az arányos képviselet elvét.

Ehhez képest kaptunk egy helyet, egy eléggé semmitmondó, hatáskör nélküli bizottságban, a pénzügyi ellenőrzőben. Ezzel több, mint 3300 pécsi szavazó súlyát értékelték le, mondhatnám azt is, hogy vették a semmibe. Itt jegyzem meg, hogy a nagyvárosok közül talán a pécsi az egyetlen, amiben nincsen környezetvédelemmel, fenntarthatósággal, klímavédelemmel foglalkozó bizottság.

Mindeközben a többségi koalíció „frakcióiban” több embernek egynél több bizottságban is van tagsága. Természetesen, ha már így alakult, mi szerettünk volna egyfajta „mérleg nyelve” lenni a városházán, de a Fidesz jóval nagyobbat bukott, mint amire bárki is számított volna – aminek természetesen én is örültem – de így a 7% ellenére sem lettünk az. Viszont harmadik pólus vagyunk, amit a „mindenkisták” sem kiköpni sem lenyelni nem tudnak.

Konstruktív együttműködést ajánlottam fel Péterffy Attilának a választások után. Tagja vagyok a Régiók Európai Bizottságának, amit igen fontos lenne kihasználni a város érdekében, ezért feltétlenül szerettem volna szoros együttműködést a polgármesterrel és a városvezető koalícióval.

 – Miért nem valósult meg az együttműködés Péterffy Attilával?

 – Az én javaslatom az volt, és ez egy mai napig létező előterjesztés, hogy én felajánlottam volna, hogy leszek zöld vagy fenntarthatósági biztos. (Máshol majdnem mindenütt van ilyesmi) Miután láttam, hogy külön politikai pozíciók osztogatása folyik („innovációs biztos”, „kisebbségi tanácsnok”, „civil tanácsnok”, stb) , úgy gondoltam, miért ne kérjek én is egyet ? Azzal a különbséggel, hogy én ezért nem kértem külön státust, pénzt. A Régióbizottsággal való összeköttetést jelentené ez a pozíció- végül is az Európa Parlament két hivatalos alkamarájának az egyike ez, nem komolytalan dolog a magyar nemzeti delegáció rendes tagjaként tevékenykedni. Az ottani Zöldek és az Európai Szövetség frakció belobbizott a mindössze 13 tagú Green Deal munkacsoportba, ami egy magyar számára elég nagy diplomáciai siker, hogy némileg szerénytelen legyek.

Hogy világos legyen, miről van szó: Karácsony Gergely évi 112 millió forintot fizet az Európa Parlamentből kibukott Jávor Benedeknek azért, hogy Budapest brüsszeli „lobbistája” legyen. Én egy hasonló jellegű szerepet Pécs részére ingyen játszhatnék el Brüsszelben. Péterffy folyamatosan azzal tolta ezt el, hogy ez így formailag nem működik, hogy jogilag nem megy,  és a többi, és a többi, lekerült a napirendről, de a mai napig létező előterjesztésről van szó.

 Konkrétan arról van szó, hogy pontosan azt lehetne elősegíteni, amit egyébként minden EU-közelbe jutott ellenzéki képviselő nap mint nap ígér és követel: hogy a Fidesz-kormány elkerülésével jussanak EU-s támogatásokhoz az önkormányzatok. A 30 éve létező Régióbizottság, amit Európából delegált önkormányzati képviselők alkotnak, pontosan erről szól, mert ez a redisztribúciós probléma, a szubszidiaritás sérelme így-úgy minden országban létezik. Ehhez viszont nekem tudnom kell azt, hogy mit akar a városvezetés, mik a projektek, mire kell a támogatás. Ehhez szoros együttműködés és információcsere kellene.

– Mit jelentett volna ez a városnak?

– A most érvényben lévő költségvetés kifutóban van, és még nagyon sok régi projekt fut, a dolog a beinduló új költségvetés és a helyreállítási (recovery) alap esetén lesz rendkívül fontos, ennek irányelvei nagyjából a jövő év első felében állnak össze, miután Orbánék vétója nem következett be. Képben kellene lennünk az első perctől kezdve, és képben lehetünk még mindig. Megkockáztatom, jobban járunk, ha Orbán illetékes kormánybiztosán, Mikes Éván kívül más csatornák is működnek.

 Eddig már napirendre tudtam vetetni a Régióbizottságban olyan Pécs számára is fontos, és mindenkit érintő dolgokat, mint például a radioaktív hulladék elhelyezés, régi bányák és iparterületek rekultivációja, energiahatékonyság, a készülő európai erdőtörvény kapcsán a biomasszaügy, a balkáni országok EU-csatlakozása kapcsán például a Pécsen átvezető horvát-bosnyák –tengeri folyosó, stb.

forrás: pecsma.hu

– Térjünk vissza az eredeti kérdésre. Hogy látja Péterffyék eddigi munkáját, tevékenységét?

– Nemigen bíráltuk hosszú ideig Péterffyéket, már csak azért sem, mert nem volt világos, hogy ellenzéknek vagy lehetséges külső szövetségesnek tartanak-e bennünket. A város érdekében elég nyilvánvaló lenne az utóbbi. Kapnak eleget a Fidesztől, amelyik ráadásul a kormányzati hatalom birtokában közvetlen zsarolási helyzetben van.

 Az teljesen természetes dolog, hogy egy új önkormányzat, ami nagy támogatási ciklusok végén jut hatalomra, az előző városvezetés projektjeit fejezi be, a korábban megpályázott pénzeket költi el. Ez egyik oldalról sem szégyen, sem nem külön dicsőség. Ez magában teljesen természetes dolog. Ahogy az is, hogy rengeteg folyó ügyet kellett átvenni, ki kellett deríteni, hogy mi a város valós pénzügyi helyzete, azt nagyon jól tudjuk, hogy erről a mai napig megy a vita, én azt látom – terelhet itt a Fidesz, ahogy akar, de Páváéknál nagyon megcsúszott valami a 2015-ös konszolidáció után, hogy mégis körülbelül 7-8 milliárdos adósságot kell törlesztenie a városnak.

 Péterffy elszámoltatást ígért – pontosan ezügyben. Legyünk őszinték: dörzsölt helyi ügyvédek állnak mindkét oldalon, formál jogászkodó mutyizgatás és megegyezés lesz itt, nem elszámoltatás. Addig meg főleg nem, amíg például az ügyészi szervezet élén álló embert Polt Péternek hívják. Ki tudja, lehet, hogy emiatti pótcselekvés Péterffy részéről a város legismertebb civil környezetvédő aktivistája, Vicze Csilla elleni per, ami óriási öngól politikailag. Ráadásul Pandora szelencéjeként éppen ő, Péterffy Attila nyit meg egy olyan környezetvédelmi – energiagazdálkodási problematikát (a „faégetés”-ügyről beszélünk), amivel tetszik, nem tetszik, neki és a városnak szembe kell néznie a jövőben is, mivel paradigmaváltás lesz, ez egészen biztos.

 Sajnos, polgármester urunk ettől függetlenül is rugdossa a, politikai öngólokat magának, például személyzeti politikájával, a Gazdaságfejlesztési Osztály főnökasszonyától kezdve a legutóbbi alpolgármesteri kinevezéséig, ami már szétverni látszik a „mindenkista” városvezető csoportot. Elég nyugtalanító mindez a jövőre nézve.

Visszatérve az átmeneti időszak elmúlt egy évére, a város technikailag ezt eddig megfelelően kezelte, de ezek a folyó ügyek voltak, ami a munkáját végző végrehajtó apparátust dicséri elsősorban. Így például a Centrum parkoló befejezése, a kerékpárút-rendszer továbbfejlesztése, az elektromos busz-projekt megkezdése, és persze sok egyéb. Ugyanakkor már ez a városvezetés vitt „csavart” a már jó ideje húzódó vásárcsarnok -ügybe azzal, hogy minden korábbi koncepcióval ellentétben egyszer csak kiderült, hogy mégsem bontják le, sőt felújítják a korábban menthetetlennek ítélt régit, sőt azt is most rögtön. Ez aztán generált egy csomó problémát, amiből én csak annyit említek meg, hogy így az egész beépítettség sokkal sűrűbb lesz, nem lesznek meg a korábban betervezett parkolóhelyek, szervízutak, a zöldterületekről nem is beszélve. Hasonlóan ad-hoc jellegűnek, és inkább a válságidőszakokra jellemző spekulációs ingatlanbefektetési szandékoknak tudom be a szállingózó lakópark-építési terveket is. Ez a városvezetés is fenntartja azt a -szerintem alaptalan – fixa ideát, hogy a pécsieknek márpedig giga-akvapark kell, miközben – városi legendák ide, városi legendák oda – egyszerűen nincsen kitermelhető hévíz a város közelében, ami kellene az egészéves fenntartható üzemeltetéshez. Szerintem vissza kellene venni a Balokányt a telket birtokló Fideszes cégtől, és ott létrehozni egy fenntartható léptékű, fedett, akár többszintes uszoda-fürdő komplexumot, ahová egyébként az esetleg majdan mégis megtalált meleg vizet is a legkönnyebb lenne bevezetni. Persze jó hír, hogy Orbán megígérte a 8 ezres modern focistadiont, a Mészáros-betonlobbinak lesz munkája, pénze, fenntartanunk viszont nekünk kell – lesz elég jó focink, lesz elég fizetőképes szurkoló ehhez?

 Részünkről nagy sikernek tartom az atomtemető és az uránbánya-projektek elutasításáról szóló beterjesztésünk alapján született közgyűlési határozatot, amely történelmi jelentőségű akkor is, ha e pillanatig a Fidesz-kormány (Orbán Viktor személyesen tett ígérete ellenére) figyelmen kívül hagyja. Meglepően nehéz „szülés” volt a klímavédelmi határozat, amelyet Pécs magyar-, sőt európai viszonylatban utolsók között fogadott el. Páváék már visszadobták egyszer 2019 nyarán, utána meg Péterffynél került nagy késéssel napirendre, és meglepően nagy „zavart” keltett a városvezető csoportban, szerintem nem a tartalma miatt, hanem mert nem ők nyújtották be. Végül is egyhangúlag átment – fontossága abban rejlik, hogy erre hivatkozva lehet az új támogatási ciklusban környezetvédelmi és infrastrukturális támogatásokat pályázni.

 Elég fájdalmas kudarc az európai kisebbségi régiók kiemelt kohéziós támogatásáról szóló európai polgári kezdeményezés (röviden a „székely nemzeti tanács kezdeményezése”) támogatásáról szóló szavazás sikertelensége. Pécs az egyetlen magyar település a több tucat közül – beleértve Budapestet – amely közgyűlési szavazáson nem támogatta a kezdeményezést. Miközben katalán, horvát, stb. polgármestereknél, önkormányzati képviselőknél lobbizom az ügyért Brüsszelben, el kell hallgatnom, hogy épp saját magyar városomban nem ment át…

– …és beütött a járvány

– ….ami teljesen újra írt mindent. Én itt pozitívnak ítélem, hogy a város működését fenntartották, a tömegközlekedés, közművek, városi szolgáltatások működtek – tisztelet az intézmények, cégek dolgozóinak, vezetőinek. Piros pont a már legelején kiosztott „polgármesteri” maszkokért, a saját hatáskörben végrehajtott tesztelésekért, az egészségügyi ellátás segítéséért – olyasmikért, amiket a kormánynak kellett volna intéznie – ehelyett folyamatosan vonták el Orbánék a forrásokat az önkormányzatoktól. Rendkívül nagy dolog, hogy a számításba vehető szociális problémákkal rendelkező emberek segítése rendkívüli támogatásokkal többé-kevésbé megvalósult. Az idősellátás és a szociális ellátás például működnek – itt is tisztelet a „frontvonalban” dolgozó alkalmazottaknak, vezetőknek, és civileknek.

 Sajnos azt is látni kell, hogy nagyon sok olyan ember él a városban, akik egyszerűen nincsenek benne a szociális ellátórendszerben, most látszik, hogy mekkora a belső migráció, a vidék nyomorúsága is terhel bennünket. Említeni kell a bérlakások ügyét is, ami megint csak ránk borult, igaz ez a probléma halmaz nagyjából minden évben ránk borul, hiszen 30 évig nem volt bérlakás politikája a városnak.

Ráadásul nincsen vége, hiszen a járvány gazdasági, szociális utóhatásai még előttünk vannak. Ehhez pedig nagyon kellene egy egységes, összedolgozó városvezetés.

– 2010 és 2014 között, valamint egy rövid ideig 2018 és 2019 között is tagja volt a közgyűlésének. Miként tudná összehasonlítani a Páva és a Péterffy korszakot?

–  Az LMP harmadik ciklusa ez, 2010 óta. Úgy adódott, hogy ellenzékben vagyunk folyamatosan, mind most, mind az előző, fideszes városvezetések alatt. A 2010-es évek legelején egy kifejezetten oldott, és demokratikusnak tűnő légkörben indult az önkormányzati munka, én akkor sokkal jobban éreztem magamat, sokkal inkább bevontak minket a munkába, például az akkori színházigazgató választásban is volt szavunk. Aztán beindult a Fidesz „egészpályás letámadása”, a rendszerváltáskor létrejött Harmadik Magyar Köztársaság rendszerének szisztematikus megszállása, és szétverése. Miután a Fidesz behozta az új alaptörvényét – amely ellen az LMP – Magyarország Zöld Pártja tiltakozott a leginkább, emlékezzünk a parlamenti láncolásra – a Páva-csoport egyre zárkózottabb lett, ami érezhető volt a légkörön is. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy mindvégig megvolt az a látszat, hogy csapatként kezelik az önkormányzati testületet, jobb volt a hangulat, még azzal együtt is, hogy keményedett a helyzet a vége felé.

2018 júniusától kerültem vissza ismét a testületbe, dr. Keresztes László Lóránt helyére. Ekkor már nagyon merev, és eléggé feszült légkört láttam, bár meg kell mondanom őszintén, hogy emberileg még jó volt az együttműködés sokkakal. Sajnos ebben a mostani helyzetben minimális az együttműködés, az emberi kapcsolatok mértéke. Persze ezt adja az én speciális helyzetem is, de bőven érint ez másokat is, beleértve a kormányzó „mindenkistákat” is. Akiknek nagy részét pontosan ugyanúgy zavarja Péterffy centralizáló, minden kompetenciát kisajátító, átláthatatlan vezetési stílusa, mint engem.

– Tekintsük ki egy kicsit az országos politikára is. Az ellenzéki pártok közös listán fognak indulni, egy jelöltet fognak állítani. Hogy látja az ellenzék, és az esetleges kormányváltás helyzetét, lehetőségeit?

– Előre bocsátom, hogy szkeptikus véleményt fogok kifejteni. Kezdjük a tényekkel: éppúgy, mint a 2019-es önkormányzati választások legelején például Pécsett is, most is kötöttek az ellenzéki pártok immár egy országos választásokra szóló megállapodást, hogy közösen indulnak, választókerületeken egy az egyben, továbbá egy listán. Hatalmas verekedés lesz az első kb. 30-40 helyért a listán, mert onnan valószínűleg akkor is be lehet jutni, ha az összefogás esetleg vereséget szenved 2022-ben . Mindenki frakciót akar, és persze minél nagyobbat.(Csak jelzem: ezekkel ugyanolyan legitimációs problémák lesznek, mint amit „kicsiben” például Pécsett látunk, a mostani parlamenti példa az 1%-os, önállóan soha magát meg nem mérető Párbeszéd frakciója)

Ott van például a Momentum, akik új parlamenti pártként bent akarnak lenni, miközben a régiek bent szeretnének maradni, köztük sok régi lejáratódott, elkopott emberrel. A Momentum két egykori LMP-s mandátumtolvaj politikust is be akar majd vinni az országgyűlésbe, valakiknek majd „örökbe kell fogadni” Márky-Zay Pétert is.

No és persze azt se felejtsük, hogy alakulgatnak új pártok is, amelyek- legalábbis pillanatnyilag azt mondják- önállóan is belevágnak. Végül, de nagyon nem utolsósorban ott vannak a Kétfarkú Kutyák.

Egyéni választókerületekben meg „le kell osztani”, hogy melyik párt embere lesz a közös jelölt. Azt mindenesetre a balsikerű borsodi választás is megmutatta: az nem működik, hogy a „leosztás” után már a többiek nem szólhatnak bele a pártjelölt személyébe, hiszen így alkalmatlan, támadható, „gáz” figurák is lehetnek jelöltek, és bukhatnak.

Ezenkívül úgy tűnik, hogy minden pártnak lesznek „kiemelt” körzetei, ahol feltétlenül a saját emberét szeretné indítani, bízva abban, hogy a többiek is támogatják, és nyerőképesnek tartják. Ilyen bejelentések már voltak, viszont reakciók, megegyezések még sehol.

Rettenetesen bonyolult játszma lesz ezt kirakni. Fekete-Győr Andrással ellentétben én úgy hiszem, hogy ez csak „szivarfüstös hátsó szobai paktumokkal” fog menni – vagy borulni fog, és ugyanolyan káosz lesz, mint a 2018-as választások előtt.

 Az előválasztást mint legitim eszközt ugyan a részes pártok elfogadják, de szerintem sokan úgy beszélnek az előválasztásról, hogy nem értik, mi az. Még Amerikában is, az előválasztás „őshazájában”, ahol a két nagy gyűjtőpárton belül az elnökjelöltek és szenátorjelöltek kiválasztásánál használják, folyamatosan viták, botrányok tárgya, pedig ott egy párton belüli jelöltállítási folyamatról van szó. Én nemigen hiszek abban, hogy – talán néhány kivételes esetet leszámítva – le lehetne bonyolítani előválasztást úgy a magyar többpárti viszonyok között – hogy a magát nyertesnek nyilvánítót leszámítva persze – azt a többiek elfogadnák.

 Baranyában mi dr. Keresztes László Lórántot szeretnénk a kettes választókerületben elindítani, olyan emberként, aki mindenképpen alkalmas rá, hogy legyőzze Hoppált Pétert. Mindenki számára elfogadható közös politikai értékeket hordoz Lóránt, nagyon sokat bizonyított eddig a Parlamentben. Mint infrastruktúrafejlesztésben jártas szakemberrel biztosan jobban jár Pécs és Baranya megye, mint egy Fideszes, jórészt ideologizálásban jeleskedő karnaggyal. Ő Baranyában a kiemelt jelöltünk, akit mindenképpen szeretnénk a parlamentben látni. De potenciális jelöltként jó magam az egyes körzetben, Szabó András és Ignácz József pedig a hármasban és a négyesben készen állunk az indulásra – ha erre szükség lesz.

– Ki lenne az ideális közös miniszterelnök-jelölt?

– Csak a saját véleményemet tudom mondani. Az e pillanatig „belengetett” parlamenti politikusok – illetve polgármesterek – között én csak alkalmatlanokat, vagy megosztókat, vagy olyanokat látok, akik mindkettő egyszerre. Számomra olyan miniszterelnök-jelöltek lennének elfogadhatók, akiknek van munkatapasztalata, kormányzati és nemzetközi tapasztalata, ismertsége is, (utóbbi nagyon kell az ország nemzetközi tekintélyének helyreállítása miatt) de nem voltak előtérben eddig – ezért nem koptak – és főleg nem voltak véresszájú, ideologizáló politikusok. Olyan jellegű karaktert kellene keresni, mint amilyen például Balázs Péter, volt uniós biztos. Sajnos, az ilyen higgadt, visszafogott, dolgozni és szolgálni akaró embereket manapság nem „futtatják” politikusként, hanem a populista celebeket nyomják, „építik” .