Vízkereszt vagy epifánia, a latin egyház Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű, január 6-án tartott ünnepének magyar megnevezése. Az Úr megjelenése vagy háromkirályok ünnepe talán az egyik legrégebbi keresztény ünnep. Január 6-án, Jézus megjelenését és megnyilvánulását kapcsolja egybe.
Január 6-án a nyugati kereszténység megemlékezik a napkeleti bölcsek vagy a három királyok imádásáról, ami Jézus megjelenéséhez köthető. Ezen a napon tartják névnapjukat a Gáspárok, a Menyhértek és a Boldizsárok. Vízkeresztkor idézzük fel azt is, hogy Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyó vízében.
A katolikus egyházban az advent első vasárnapjától kezdődő karácsonyi ünnepkör lezárását is jelenti. Az ünnepkört lezáró vízkeresztet követő első vasárnap egyben a téli időszak egyik leghosszabb, de mindenképpen a legvidámabb ünnepének a farsangnak a kezdetét jelenti.
Vízkereszt ünnepéhez számtalan népszokás kötődik. Az egyik ilyen szokás még napjainkban is erősen tartja magát, ugyanis ilyenkor szedik le a családok a karácsonyfát.
Egy másik nagyon régi magyar szokás már kevésbé ismert hazánk lakosságának körében. Régen szokás volt Vízkeresztkor gyógyító erejű szenteltvizet hazavinni a templomból. Őseink egykor ezzel a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy egész évben elkerülje őket a betegség. Mások a szenteltvizet magukra locsolták, hogy megvédje őket a betegségekkel és a rontással szemben. Egyes tájegységeken szokásban volt az is, hogy szenteltvízzel locsolták fel a ház földjét, hogy egész évben áldás legyen a házukon.
Az előrelátó gazdák a vízzel nem csak a házakat szentelték meg, ha nem az ólakat is. Nem maradhatott ki a szertartásból a bölcső szenteltvízzel történő meghintése sem. A régi házak bejárati ajtójának szemöldökfáján jól megfigyelhetők a bevésett G+M+B kezdőbetűk. A ház megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét is felvésték. Vízkereszti szentmise után a pap felkereste a katolikus hívők házait, krétával felírta a három király kezdőbetűit, szenteltvízzel hintette be a házat és lakóit.
A háromkirályozás a XVI. századtól kezdve vált a karácsonyi ünnepkör részévé. A csillagozás vagy háromkirályjárás során a népszokás a napkeleti bölcsek látogatását idézi fel. A vízkereszthez kötődő népi játékban a három alakot egykor csak gyermekek személyesíthették meg. A háromkirályjárás legfontosabb kelléke a csillag volt, amely egykor a három királynak megmutatta az utat Betlehembe.
Jézus megkeresztelkedésekor a teljes Szentháromság kinyilvánulására emlékezünk. A Biblia leírása szerint, mikor Jézus harminc éves lett, Keresztelő János a Jordán folyóban megkeresztelte, közben az Atya szózata hallatszott, és mondotta: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” Mindeközben a Szentlélek galamb képében Jézus vállára szállt.
Az ortodox hívők egyik leglátványosabb Vízkereszthez kötődő népszokása a jeges fürdőzés. Az igazán jeges teleket magáénak mondható Oroszországban ez bizony napjainkban is élő szokás. A hagyományoknak megfelelően ma is először az ortodox papok fából készült keresztet dobnak a vízbe, ezután pedig a hívők megmártóznak, vagyis a jeges vízbe ugornak a keresztért. Ezt az igazán extrém sporthoz hasonló szokást az ortodox kultúrkörön kívül élők közül is nagyon sokan megirigyelték napjainkra. Gondoljunk csak a Baranya megyei Orfűn néhány éve hagyománnyá vált orfűi jeges csobbanásra.
A mediterrán országokban a télen is kellemes időjárás miatt ez a szokás nem igazán válhatott népszerűvé. Helyette náluk Vízkeresztkor eljön az öreg jóboszorkány és ajándékot hoz azoknak a gyerekeknek, akik az előző évben jól viselkedtek. Több, tőlünk délre eső országban szokás január 6-án süteményt sütni, majd elrejteni, és aki megtalálja a sütit, nos, azt egyszerűen kinevezik a nap királyának.
Forrás: unnepnapok.com, jelesnapok.oszk.hu
Fotó: pixabay
