Babarcszőlősön jártunk, hogy Ruppert Annamáriát kérdezzük az általuk működtetett Babarcszőlősi Lovasudvarról. Egyszerű interjú helyett egy nagyon érdekes és mély beszélgetésben volt részünk, különböző, mégis rengeteg szálon összefonódó témáról.

Mivel foglalkoztok?

Elsősorban lovas oktatással, tereplovagoltatással foglalkozunk, amihez a Lovasudvarban minden adott: fedett lovarda, csodálatos természeti környezet, fantasztikus tereplovaglási lehetőségek, és nem utolsó sorban közel 20 kedves, szeretetteljes ló.

A lovarda közösségi tere emellett különféle összejöveteleknek, előadásoknak ad otthont. Két vendégházunk pedig a többnapos programok szervezésére biztosít lehetőséget.

Nem reklámozzuk magunkat. Többnyire ajánlás révén tudnak rólunk, vagy egyszer csak eljönnek ide hozzánk valamilyen apropóból és ha tetszik nekik a hely, akkor az lehet valami közös munkának a kezdete…

Fotó: Hegedüs Tünde

Hogy érint titeket a járványt?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a turizmus teljes blokkolása nem érintett bennünket hátrányosan, de igyekszem inkább az események számunkra pozitív hozadékait megélni, kidomborítani. Ez pedig azt jelenti, hogy az a vidéki életforma, amit mi tudatosan választottunk, a természet közeliség ebben a helyzetben élhetőbb hétköznapokat is jelent. Ilyen értelemben ugyanis Babarcszőlősön nem változott semmi.

Éppen ezért a mostani járványhelyzetben a vidék szerepe nagyon felértékelődött. Talán már nem csak ábrándos romantika. Egyre többen fogják ezt megérteni, megérezni, meglépni. Itt sokkal közelebb vagyunk a teremtett világhoz és ez nagyszerű érzés.

Fotó: Hegedüs Tünde

Mióta éltetek itt Babarcszőlősön?

Gyerekkoromban kétlaki életet éltünk, Pécs és a falu között ingáztunk. A hétköznapokat a városban, a hétvégéket, a szüneteket pedig itt töltöttük. Ezután már felnőtt fejjel döntöttem el, hogy itt szeretnék élni, nem a városban. Ehhez szerencsére megtaláltam a megfelelő embert, a megfelelő társat, Szilárdot, akinek és akiért örökre hálás leszek. Ez egy nagyon fontos dolog. Most már közel tíz éve élünk itt, így.

Fotó: Hegedüs Tünde

Nem bántátok meg a váltást?

Nem! Szeretjük és élvezzük minden pillanatával, minden nehézségével együtt. A megélésre tökéletes példa a téli időszak, és a fatüzelés.

Mivel nincs gáz a faluban, ilyenkor mi fával fűtünk. Ebben az időszakban egy kicsit összehúzódunk, visszahúzódunk. Tudatosan megéljük azt a fajta befelé fordulást és bezárkózást, amire a téli időszak hivatott. Ez az élet természetes rendje. Nyáron, amikor tombol a nap, akkor lehet kiteljesedni, télen egy kicsit vissza kell húzódni. Erre tanít a fatüzelés; nem lehet otthonról eljárkálni, rakni kell rendszeresen a tűzre és pont. Aztán csak élvezni kell a lobogó tűz által teremtett bensőséges hangulatot. Ezt nem cserélném el semmivel, annak ellenére sem, hogy nagyon kényelmes feltekerni a gázt és beállítani egy hőfokot.

Még mínusz tíz fokban is szívesen kimegyek fát vágni, én így szerettem volna élni, azt érzem, hogy én erre születtem. Persze azt is megértem, akik ebbe születnek, azok nem biztos, hogy ennyire pozitívan élik meg. Mi ezt választottuk, megvolt a lehetőségünk, hogy máshol éljünk és máshogy éljünk, de mi így vagyunk boldogok.

Fotó: Hegedüs Tünde

Sokan azt mondják, hogy a lovak nagyon jó terápiás állatok. Hogy látod ezt?

A ló a mai világban egy fantasztikus lehetőség, egy utolsó kapocs, aki/ami megmutathatja a visszautat a Forráshoz. A lovaknak mérhetetlen tudásuk, és energia kisugárzásuk van, csak meg kell tanulni megérteni, megérezni amit tanítanak, mondanak. Ők a nap 24 órájában a JEL-en vannak. És ez a jelen lét elvezeti az embert az áramlásba, a csodába. Ehhez a tudatosság, az önkontroll, a mozgáskoordináció, a külső- és belső egyensúly, az önismeret, az önszeretet megfigyelése, fejlesztése szükséges.

Van egy nagyon régi tanítás, ami azt mondja, hogy a lovak képekben látnak és érzékelnek. Az emberi gondolatok ilyen képek, energia minták, amire a lovak tükörként ráhangolódnak és kivetítik azt, ami belőlünk sugárzik ki. Ha ezt tudjuk, mert megtapasztaltuk, akkor elkezdődhet a tudatos teremtés. A félelem érzésével az esést teremtem meg, vagy kentaurként az egységben való kiteljesedést. Választhatok. Érdekes az is, ahogy a lovak tükör mivoltukkal számomra is láthatóvá teszik a lovas érzésvilágát. Itt nincsenek hazugságok, csak tisztaság, egyszerűség, természetesség.

Én így látom, és ezt tanítom.

Ez persze egy összetett dolog, egy hosszú folyamat, számomra egy életút. Negyven éve foglalkozom lovakkal, azóta járom ezt az ösvényt folyamatosan, és minden közös pillanatért köszönettel tartozom nekik.

Mindig azt mondom a gyerekeimnek, hogy úgy éld a mát, hogy azzal teremted a holnapot. Minden szavad, minden tetted, minden mozdulatod meghatározza a következő napjaidat. Hiszem, hogy ez a tudatosság lesz az ő erejük a jövőben.

Fotó: Hegedüs Tünde