Mint ismert a kormány március 1-ig meghosszabbította a szigorú korlátozó intézkedéseket, ennek értelmében a vendéglátóhelyek továbbra is csak elvitelre szolgálhatnak ki vendégeket, valamint kiszállításra dolgozhatnak. Habár vannak olyan helyek, ahol ez nem okoz gondot, jellemzően azok, akik a válság előtt is így működtek, de a magyar vendéglátás többsége a szakadék szélén áll.
A tömeges újra nyitás már szerveződik, információink alapján több száz magyarországi étterem, kávézó, bár és kocsma fog csatlakozni, ám ennek komoly kockázata van a vállalkozókra nézve, ha az állam úgy dönt, hogy elejét akarja venni a polgári engedetlenségnek, akkor súlyos bírságot szabhat ki. Ennek ellenére túl sok más lehetősége nem maradt a vendéglátósoknak. Ahogy az egyik – nevének elhallgatását kérő – vendéglátós foglalta össze a helyzetet:
„Ha kinyitok februárban, és megbüntetnek akkor csődbe megyek és be kell zárnom. Ha nem nyitok ki februárban, akkor is csődbe megyek, és végleg be kell zárnom.”
Romániában egyébként kinyithattak a vendéglátóhelyek, a biztonságos távolságtartás érdekében egyébként egészen egyedi, és érdekes megoldások születtek, például Aradon.
Megoldás lehetne az is, ha a kormányzat jobban támogatná a szektort, de annak fényében, hogy a gazdaság romokban, a költségvetési hiány pedig egekben van, aligha számíthatnak a vállalkozók komoly állami segítségnyújtásra, így jelenleg abban a helyzetben vannak, hogy
Nem dolgozhatnak, nem kereshetnek pénzt, de érdemleges támogatást sem kapnak az államtól.
Csőd és elszegényedés fenyegeti azokat a vállalkozókat, akik akár a vendéglátásban, akár a szabadidősportban dolgoznak, ráadásul a márciusi hosszabbítás közel sem jelenti azt, hogy márciusban már kinyithatnak.
Az a szörnyű az egészben, hogy egyébként az emberek érintkeznek egymással a plázákban, boltokban, munkahelyen, tömegközlekedésen: kérdem én, mi a különbség egy zsúfolt busz, és egy étterem egymástól elszeparált asztala között? – teszi fel a jogosnak tűnő kérdést a vendéglátós.
