905 évvel ezelőtt hunyt el Könyves Kálmán, az Árpád-ház egyik kiemelkedő tehetségű uralkodója. A rendkívül művelt és haladó gondolkodású király ugyanakkor saját testvérével véres háborúba bonyolódott.
Kálmán 1074 körül, édesapja, I. Géza (1074-77) trónra lépésének évében látta meg a napvilágot. A krónikák szerint az uralkodó egyházi pályára szánta idősebb gyermekét, a trónra pedig annak öccsét, Álmost szánta. Ennek két oka volt: Kálmán hamar kitűnt műveltségével, ami a középkorban szinte egyet jelentett a papi pályával. A másik ok pedig a herceg fizikai hiányosságaiban keresendő. A források rendre púposként, sántaként és beszédhibásként jellemezték Kálmánt.
Gézát 3 év után testvére, a későbbi Szent László váltotta, aki Álmosra bízta Horvátország kormányzását. Végül az utód nélküli nagybácsi mégis Kálmánt adta meg örökösül, mivel benne látta munkájának folytatóját. Így aztán 1095-ben Kálmánt megkoronázták.
Innentől kezdve a testvérek között évtizedekig húzódó viszály keletkezett. Álmos rendre fellázadt testvére ellen, aki rendre legyőzte őt, majd különböző várakba száműzte, hogy aztán az egész kezdődhessen elölről. 1098-ban még sikerült békés úton rendezni a vitákat, de miután 1105-ben Kálmán megkoronáztatta fiát, a későbbi II. Istvánt, újra kiéleződtek a harcok.
Álmos még V. Henrik német-római császárral is szövetkezett bátyja ellen, sőt, merényletet is tervezett ellene, de végül vereséget szenvedett. Az utolsó felvonás 1115 táján zajlott le, amikor Kálmán már különös kegyetlenséggel zárta le a vitát: Álmost és fiát, a későbbi II. Bélát megvakíttatta és a dömösi kolostorba zárta.
A véres testvérviszály mellett ugyanakkor Kálmán rendkívül sikeres királynak számított. Remek diplomáciai képeségekkel rendelkezett, a keresztes hadjáratok során tanúsított viselkedésével (átengedte a hadat az országon, de kegyetlenkedéseket megtorolta) kivívta mások elismerését. Ráadásul ügyes tárgyalásokkal megszerezte Velencétől a gazdag dalmát kereskedővárosokat, akiket aztán autonómiával ruházott fel, ezzel megvéve a hűségüket.
Könyves Kálmán műveltségének köszönhetően sikerrel vitte át a gregorián egyházi reformokat és az államszervezésben is remekül helytállt. Neki köszönhetően erősödött meg a horvát bán és az erdélyi vajda tisztsége, és mindig igyekezett a pozíciókra képességek alapján kinevezni embereket. Két törvénykönyvet is kiadott, amelyek elődjéhez, Lászlóhoz képest enyhébb büntetéseket tartalmaztak.
A korhoz képest rendkívül felvilágosult uralkodó volt, híres mondása, miszerint „boszorkányok pedig nincsenek” azóta is szállóige hazánkban. Ezzel a túlvilági csodatevőkre utalt, akiket a babonás középkorban rendre máglyán égettek el. A mágia esetében is hasonlóan gondolkodott, amellyel tulajdonképpen megelőzte a korát.
Könyves Kálmán 1116. február 3-án hunyt el Székesfehérváron. Két évtizedes uralkodása alatt elévülhetetlen érdemeket szerzett a keresztény állam megszilárdításában, miközben a korhoz képest modernnek számított. Érdemei miatt mind a mai napig hatalmas tisztelet övezi, még ha árnyalja is a képet testvérével való szüntelen viszálykodása és különösen annak kegyetlen lezárása.
Forrás: Rubicon
Kép: Álmos herceg és fia, Béla megvakítása (Képes krónika)
