1836. február 24-én éve hunyt el a klasszikus ódák egyik legnagyobb magyar mestere, a „niklai remete”, Berzsenyi Dániel. Az apjával folyamatosan harcban álló költő nehezen harcolta ki az elismerést, de az utókor már bőven elismerte munkásságát.

Berzsenyi középbirtokos nemesi családban született. Sopronban, az evangélikus líceumban tanult, ahol ifjúként inkább testi erejével tűnt ki, mint szorgalmával vagy jó magatartásával. Az apjával folyamatosan harcban álló Berzsenyi fiatalon házasságot között Dukai Takách Zsuzsannával. Az apja hatalmától szabadulni akaró fiatal pár az asszony sömjéni birtokára költözött.

Az iskolát ugyan végül nem végezte el, de figyelme hamar a klasszikusok, különösen is Horatius felé fordult. Érdekes módon egyébként ezirányú érdeklődését éppen az apjától örökölte, aki maga is kapcsolatban állt a korszak legnagyobb irodalmi szaktekintélyével, Kazinczy Ferenccel.

Titokban írt verseit végül Berzsenyi barátja, Kis János lelkész küldte el Kazinczynak, aki elismerően szólt róla. Berzsenyi felbuzdult a mester dicséretén, és egy kötettel lépett a nyilvánosság elé. Ezután azonban magába fordult, mivel többen is, így például Kölcsey Ferenc is kritikával illette. Újra tanulni kezdett, hogy megvédhesse magát a szaktekintélyek előtt, ezt végül egy értekezésben tette meg.

A Poétai harmonisztika című írásában lefektette költészetével kapcsolatos nézeteit: az erőteljes kifejezések, költői képek megjelenése, az egyéni érzések és az általános gondolatok kettősége. Hazafias műveiben hangot kap a magyarság iránti aggódás is.

Berzsenyi a legnagyobb magyar lírikusok közé tartozik, kiváló ódaköltő és a klasszikus ódának talán legnagyobb magyarországi mestere. A hazafias ódákon kívül, melyek egy részét a közélet kiváló alakjaihoz intézte (Felsőbüki Nagy Pálhoz), írt vallási (Fohászkodás), szerelmi (Első szerelem, Búcsúzás), életbölcseleti kedélyi, erkölcsi ódákat (Káldi Pálhoz, A közelítő tél, Barátimhoz) is.

Életét és művészetét is végigkísérte a magány és az egyedüllét érzése, ami keserédes műveiben is tetten érhető. Az egyre jobban magába forduló és visszavonultan élő Berzsenyi Dániel Niklán töltötte élete végét. A beszédes módon „niklai remetének” is szólított költő végül 50 évrdrn hunyt el birtokán.

Forrás: Wikipédia