Egy személy halálával befejeződik létezése. A teste viszont megmarad.
A halál a nyugati világban egyre inkább tabutéma. Amíg eleink jellemzően otthon, a szeretteik körében hunyták le örökre a szemüket, addig ma sok esetben kórházban halnak meg az emberek, ennek okán sokan nem is igazán találkoznak élőben holttesttel. Régebben az úgynevezett tiszta szobában tárolták az elhunyt testét, ma ez már a kórházak és az erre specializálódott temetkezési vállalkozók feladata, nem a családé. De mi történik velünk, amikor eltávozunk erről a világról? Hiszen egyszer mindannyian el fogunk távozni.
Halálunkat követően megszűnik az agyiaktivitás, a szívünk már nem dobog, nem pumpál vért az agyunkba és a szerveinkbe, az orvos megállapítja a halál beálltát. Azonban ekkor még nem mozdítják meg a holttestet, két órán át kell a kórteremben hagyni, letakarva. Kicsi az esély ugyan, hogy az orvos tévedne, de biztonsági okok miatt még nem viszik el a testet, annak következő állomására. Eközben az ápolók megkezdik a halott ellátását, az emberi méltóság és kegyelet tiszteletben tartása mellett. Lefedik a szemét, az ágya köré paravánt húznak, a holttest szennyezett felületeit lemossák, megtörlik, leveszik az ékszereit, ruháit (ezt külön csomagolják a család számára), lehúzzák az ágyneműjét, és tisztát terítenek alá.
A teljes cikk itt olvasható el.
Kiemelt fotó: Patrik Budenz
