Most, hogy a koronavírus hozta korlátozások miatt az egyedüli szórakozásunk az erdei séta maradt, érdemes szór ejteni a lassan rügyező fák alatt élő növényekről is. Kora tavasztól késő őszig csodálhatjuk meg a változatos színpompával nyíló különlegesebbnél különlegesebb virágokat. Ma ismerkedjünk meg a tavasz egyik legkorábbi színes hírnökével, a tüdőfűvel.
Az orvosi tüdőfű, latin nevén Pulmonaria officinalis a borágófélék családjába tartozik. Nemzetségének négy faja Magyarországon is nagy gyakorisággal előforduló. Kedveli a Mecsek lankáit is. A népi gyógyászat előszeretettel alkalmazza gyógynövényként. Közismert nevei a pettyezett tüdőfű, a pettyezett tüdőlevél.
Élőhelyeként kedveli a gyertyánosokat, a bükkösöket. Európa szerte találkozhatunk vele a domb- és hegyvidékeken. Nem védett, gyűjthető.
Különös ismertetőjele, hogy az erdő lombfakadása előtt virágzik, tehát hamarosan megcsodálhatjuk rózsaszínes, kékes virágait, amelyek a gyors termésérlelés után már nem látszanak. A tüdőfű virága bimbós állapotban piros, kinyílva bíborszínű, ami fokozatosan vált át kék színre. Ezt a színpompát márciustól májusig tartó időszakban keressük a fák alatt. A virágzás után fejlődnek ki a hosszú nyelű tőlevelek, amelyek szőrösek, fehér foltosak. A tüdőfű 15-34 cm magas, lágyszárú, évelő növény, levelei gyakran télen is megtalálhatóak.
A levéldrog összetételeként 10-15% ásványi anyagot, kovasavat, allantoint, nyálkaanyagokat, flavonidok közül kempferolt és kvercetint tartalmaz. C-vitamin tartalma miatt is kedvelik!
A népi gyógyászatban a levelet gyűjtötték be, és teáját köptetőként, köhögéscsillapítóként alkalmazták. Előszeretettel használták teakeverékek gyakori alkotóelemeként. Egykor TBC ellen is bevetették. Napjainkban a homeopátiás szerekben légcsőhurut, és tüdőasztma ellen alkalmazzák.
„A tüdőfű az egyik leghatásosabb gyógynövény a légzőszervi megbetegedések ellen. Használjuk krónikus hörgőgyulladásra, tüdőgyulladásra, torokfájásra, asztmára. Teája köptető, köhögéscsillapító hatású. Levelei összehúzó hatásúak, használható vérzéscsillapításra és hasmenés esetén is. Izzasztószerként is hatásos.” – olvasható füves Gyuri bácsi tanácsai között.
Tüdőfű tea készítése: forrázzunk le 2,5 dl vízzel 10 gramm tüdőfű levelet, hagyjuk állni. A friss leveleknek elég az 5-8 perc áztatás, a szárított levélnek a 10-15 perc áztatás szükséges. Szűrjük le a forrázatot, igyunk belőle reggel és este egy-egy csészére való mennyiséget. Természetesen ízesíthető.
Hogy milyen tünetek esetében ajánlott a tüdőfű tea fogyasztása? Már neve is elárulja, hogy elsősorban a légzőszervi megbetegedésekre alkalmazható. A tüdőfű forrázata az elzáródott légcsatornákat kitisztítja. Tehát asztmára, torokgyulladásra, rekedtségre, légzési nehézségekre, megfázásra, tüdőgyulladásra, allergiás rohamokra, tüdőtuberkulózisra, dohányos légcsőbántalmakra, köhögésre, hasmenésre, aranyérre, vérhasra utaló tüneteknek megfelelő állapot esetén használjuk.
Gyűjtése esetén a pettyezett, apró szőröcskékkel borított levelét szedjük. Május-június közötti időszakban lehet a legnagyobb intenzitással begyűjteni a leveleket, mikorra a virágai elnyíltak, és a növény a levelek növekedésére összpontosít. Ollóval vágjuk le a leveleket, óvjuk a sérüléstől. Mosás után száraz levegőn szárítsuk meg a leveleket és szellős, levegős helyen tároljuk.
Amennyiben úgy érezzük, hogy teljes biztonsággal nem ismertük fel a növényt, ne alkalmazzuk emberi fogyasztásra! Kérjük ki szakember véleményét!
