Ahogy azt már a hónap elején közzétette a bahir.hu a „Szársomlyó – még egy libegő is szóba került” című írásában, libegőt álmodtak az Ördögszántotta hegy gerincére, a Villányi-hegység legmagasabb csúcsára, a 442 méterre magasodó Szársomlyóra.
Baranya déli részének egyik legfontosabb, leglátogatottabb, de mindenképpen fokozottan védett természeti területére! A terület pontosan ezért gyalogos turizmus esetén is csak engedéllyel, kísérettel látogatható. A terület több fokozottan védett növény és állatfaj élőhelye. Azon a területen, amelyet annak idején Mádl Ferenc köztársasági elnök személyes fellépésével védett meg egy tájidegen beruházástól. Természetesen mindez nem véletlenül történik.Úgy tűnik, hogy sajnos ismét csak elmondható, hogy nem okafogyott a mondás, miszerint a Fidesz-KDNP Baranya megyei tevékenysége nyomában csak a természetpusztulása jár.
Az önkormányzati választások idején vetődött fel a libegő építésének ötlete a borvidékre. Ami a tervek alapján a Harsányi-hegy csúcsára vinné fel a turistákat. A álomötletnek indult libegő tervét tehát nem vetették el, helyette megkezdődtek az egyeztetések, és mindez körvonalazódni látszik fizikai valójában.
A villányi városvezetés ötlete alapján a hegy csúcsára, akár pár éven belül meg is valósítható a terv, és a Szársomlyó gerincén végigfutó libegőből a Villányi borvidéket így majd madártávlatból is megtekinthetjük. Hargitai János, KDNP-s országgyűlési képviselő szerint akár a „Mohács 500” projekt keretében is megvalósulhat a tervezett beruházás.
„El tudnék képzelni oda egy ilyen projektelemet is. A 400 méteres magasságból a legtökéletesebb kilátás lenne a csatatérre, csodás panoráma tárulna az ide érkezők elé. S mivel a kormányhatározat csak azt a politikai szándékot rögzíti, hogy történjenek itt fejlesztések, én egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a „Mohács 500” keretében találjunk erre forrásokat”
– idézzük a nemzeti oldal kereszténydemokrata országgyűlési képviselőjének korábbi szavait.
Az előzetes elképzelések szerint a Szársomlyó keleti oldalán, vagyis a szoborpark környékére kerülne a libegő kiindulópontja. A libegő végpontja természetesen az Ördögszántotta hegy tetején kapna helyet. A hegycsúcson létesülne egy, a libegőzőket, turistákat, kirándulókat fogadó épület, ami kávézót, teraszt, esetleg nagy felbontású távcsövet, és amit a tervek még elbírnak, egy csillagvizsgálót is a területre. A tervezők, azon gondolkodnak, hogy akár a legbátrabb látogatók egy kötélpályán lecsúszva térhetnek majd vissza a hegy lábánál lévő kiindulóponthoz. Úgy tűnik, hogy az elképzelések alapján egy igazán komplex szolgáltatást kívánnak nyújtani a hegyhez látogató turisták számára, hogy még egy oldaláról mutassák meg a borvidék, és az Ördögszántotta hegy szépségeit.
A Szársomlyó növényvilágának különlegességeire először 1925-ben Boros Ádám botanikus hívta fel a figyelmet. Aki 1932-ben növényrezervátum létrehozását javasolta erre a területre. Egy szűk területet végül is 1944-ben védetté nyilvánítottak, a védettség azonban csak 1989-től terjedt ki a hegy zömére.
A Szársomlyón 75 védett növényfaj él, közülük négy csak itt található meg hazánkban: a magyar kikerics – amely az erősen inszolált, hamar felmelegedő déli lejtőn sokszor már januárban kivirágzik –, a bakszarvú lepkeszeg, a korongos lucerna és a törpe szádorgó. A ritkás karsztbokorerdőben, a virágoskőris és a molyhostölgy cserje méretű példányai tövében igazi kuriózum a magyar méreggyilok, de jellemző a baranyai peremizs, az illatos hunyor és a berki habszegfű is. Az északi lejtőn szép populációja tenyészik a szúrós és a lónyelvű csodabogyónak. Árvalányhaj is nagy tömegben ékesíti a lejtőket.
Szársomlyó és közvetlen környékét övező területeken a ritkább madarai közül a kígyászölyv, a bajszos- és a sövénysármány, valamint a kövirigó említendő meg. A rovarok közül jellemző az óriás énekeskabóca és ellensége, a kabócaölő. Az aknászpókfélék családjába tartozó magyar aknászpók. Az Európában is ritka, védett posztglaciális reliktum faj, a fűrészeslábú szöcske példányai is itt élnek. Számos, nálunk ritka, délszaki lepkefaj is él a Harsányi-hegyen, köztük a kék lonclepke, ami az Alpoktól északra már nagyon ritka és Magyarországon is elsősorban a Dél-Dunántúlon fordul elő.
Itt figyelhető meg a rejtett életmódú bagolylepkék populációja. A puhatestűek közül egy bánáti csigafaj a hegy jellegzetessége. A repedésekben búvik meg a pannon gyík, amelyik fokozottan védett. A pannon gyík egy, a Földközi-tenger keleti medencéjében elterjedt gyíkalfaj, mely a vakondgyíkfélék vagy szkinkek családjának egyetlen Magyarországon is előforduló képviselője.
Itt bújik meg az emberre veszélytelen haragos sikló, mely Magyarországon nagyon ritka. Ez a termetes eurázsiai kígyófaj, amely nevét a potenciális veszélyforrásokkal szemben tanúsított haragos, agresszív viselkedéséről kapta. Támadásainak hevessége miatt a népnyelv ugró siklóként is ismeri.
Akinek mindez nem lenne elég a fokozott odafigyelésre, védelemre, a nagyharsányi bánya elhagyott bauxittárnáiban denevérek húzzák meg magukat, évek óta ott találva otthonra.
A kérdés az, hogy mindezt feladjuk egy időszakos turizmusért, lecseréljük a tömegesen érkező bakancsos turistákat, a fogyasztó turistákra, a természetet óvókat, szeretőket a természetet felélőkre? A turizmust megöljük turizmussal?
Forrás: bama.hu, wikipedia.hu
Fotó. wikimedia.org
