A Mecsek déli lejtőin, Szigetvártól egész Mohácsig terül el mintegy 7 ezer hektáros – aminek több mint 90%-a első osztályú besorolást kapott – területen a Pécsi borvidék, azonban ennek csak egy csekély része, mindössze körülbelül 650 hektár van betelepítve. Ennek egyik oka, hogy a régi neves szőlőtermő dűlők egy része ma Pécs belterületéhez tartozik, rajta lakóházak és ipari létesítmények épültek. Pécsi, Versendi és Szigetvári körzetekre osztható, melyek borászati szempontból hasonlóak.
A mediterrán klímájú Pécsi borvidék még a Villány–Siklósi borvidéknél is forróbb, szárazabb, sok a napsütés és hosszú a tenyészidő. 90%-a első osztályú besorolást kapott. A teljes állomány 70-80%-a fehérszőlő.
Termőtalaja a különböző vulkáni eredetű alapkőzeteken található löszre, illetve pannon homokra rakódott barnaföldek, barna erdőtalajok. A Mecsek óvó hatása miatt még 440 méteren is találunk szőlőt, természeti csapások közül egyedül az aszály miatt aggódhatnak a gazdák. Ennek köszönhetően a vidék borai általában testesek, gyakran magas cukor- és alkoholtartalmúak, jellemző a gazdag fűszeresség. A gyakori savhiány miatt viszont a Mecsekalja borai nehezen eltarthatók, hamar vénülnek.
Pécs már az ókorban és a középkorban is a kereskedelmi útvonalak központjában helyezkedett el. Itt dolgozták fel a Mecsek környéki borokat. 1015-ben már 110 szőlőművest írtak össze a pécsváradi apátság szolgálatában. A törökök hódításait és az azt követő zűrzavaros háborús időket a bor is megsínylette.
A 18 század végétől a baranyai bor egyre népszerűbbé vált, s a borkereskedelem jót tett a városi kincstárnak is. E század közepétől itt termelik a pécsi pezsgőgyártás alapborait. Igazi helyi különlegesség a jellegzetesen mezei virág illatú, sokrétegű, fűszeres zamatú ital, a pécsi cirfandli, melyet Ausztriából hoztak a 19. század első felében.
A török időkben meghonosított kadarka uralmát az illatos, zamatos, fűszeres fehér borok váltották fel. Próbálkoztak itt a tokajihoz hasonló kései szüretelésű fehér borok készítésével is, de nem számoltak azzal, hogy a szubmediterrán klíma nem kedvez az aszúképződésnek.
A filoxérát, vagyis a szőlőgyökértetűt Magyarországon 1875-ben észlelték először Pancsován. Az országban 1897-ig 666 820 kataszteri hold szőlőből 391 217 pusztult el. A filoxéravész előtt kadarka bora volt a leggyakoribb, a járvány után a hazánkba Franciaországból érkezett olaszrizling került első helyre és ma is vezeti a listát. Ezt követi a chardonnay, a királyleányka és a rizlingszilváni.
A borvidéket manapság leginkább a kistermelés jellemzi, de találhatunk szövetkezeti kézben lévő korszerű üzemi ültevényeket is.
Töltsd ki kvízünket is, hogy kiderüljön, mennyire ismered a Pécsi borvidéket!
[show-quiz id=”37175″ title=”Pécsi borvidék – Kvíz!”]Forrás: Wikipédia
Kép: Pixabay
