Almásy László 1895. augusztus 22-én született a ma már Ausztriában található Borostyánkő várában. A vastag kőfalakkal körbevett ódon vár falai között már ekkor jelentős kutatások zajlottak: az ifjú nagyapja és édesapja is nagy földrajztudós hírében állt. Apja, Almásy György többször járt Ázsiában, expedícióiról pedig rengeteg állat és növény jutott haza.

Nem meglepő módon Lászlót is hamar magával ragadta az utazás és a felfedezések iránti vágy. Előtte még azonban ki kellett járnia az iskolát, ami nem ment könnyen. Kőszegen, a bencés gimnáziumban tanult, ahol a madarak költési szokásai és a téli útjaik a repülés felé terelték gondolatait. A középiskola már Grazban találta, ahonnan viszont már kirúgták, mivel egy alkalommal korabeli robogójával elütötte az igazgatót.

A középiskolát így aztán az angliai Eastbourne-ben folytatta. Itt szívta magába az angol nyelv mellett a helyi kultúrát és életformát. Itt ismerkedett meg a cserkészettel, ami később is nagy hatással volt rá. A híres brit Afrika-kutató, Selous művei terelték érdeklődését a fekete kontinens felé, így elmondható, hogy Eastbourne hatalmas hatást gyakorolt az ifjúra. Az angliai diákévek során megtanult viselkedés- és gondolkodásmódnak köszönhette, hogy később könnyen tudta elnyerni a britek és az egyiptomiak bizalmát és pénzügyi támogatását a különböző kutatásaihoz.

Az első világháború már itthon találta, előbb az orosz, majd az olasz fronton teljesített katonai szolgálatot felderítőként. Almásy hű maradt a trónfosztott Habsburg királyhoz, 1921-ben részt vett IV. Károly sikertelen visszatérési kísérletében is. Ebből az időszakból származik állítólagos grófi címe, mivel a király rendre így szólította. Ettől még tény marad, hogy az Almásy-család nem viselhette ezt a titulust, ráadásul Almásy Lászlónak volt egy bátyja, így ő pláne nem lehetett gróf.

A kalandos életű világvándor ezt követően autóversenyzőként szerzett magának hírnevet. Steyr márkájú járgányával a Nílus mentén bejárta Afrikát, majd átkelt a Núbiai- és a Berber-sivatagon is. Ezek a vállalkozásai rendkívül nagy visszhangnak örvendtek, a gyár megbízta a Steyr kairói képviseletének vezetésével, az egyiptomiak pedig támogatták további expedícióit.

A következő években több nagy utat is szervezett a Szaharába, amikről könyveket is írt. 1932-ben felfedezte Zarzura oázisát, ami világszerte elismerést hozott neki. A legfelsőbb egyiptomi körökbe lett bejáratos, további vállalkozásai pedig még nagyobb sikereket hoztak. A Szahara egyik legelhagyatottabb, leginkább hozzáférhetetlen zugában Almásy László volt az első európai kutató, aki részletes földrajzi dokumentációs munkát végzett.

A Gilf-Kebírt hegyekkel körülvett völgyének sziklabarlangjaiban ősi állat- és emberábrázolásokra is bukkant. Ezek közül a leghíresebbek az úszó embereket ábrázoló képek voltak, ami elég meglepő volt annak fényében, hogy a legközelebbi úszásra alkalmas víz nagyjából ezer kilométerre van onnan. A talányt azóta sem sikerült teljesen megfejteni, hiszen azóta sem bukkantak korábbi víz nyomára a környéken.

Később, a második világháború során történtek azok az események, amik aztán árnyékot vetettek a népszerű felfedező életére. 1941-ben ugyanis a németek Ervin Rommel tábornokot küldték az elakadt afrikai hadszíntérre, aki pedig Almásy szakértelmét akarta igénybe venni. A felfedezőt persze nem a nácik hadi törekvései, hanem saját felfedezései mozgatták meg, ettől még tény, hogy Rommel oldalán harcolt. Ekkor repülős tisztként több elképesztően vakmerő cselekedet is fűződött a nevéhez, ezek közül is kiemelkedik az a több száz kilométeres út az 50 fokos sivatagon át, amivel két német ügynököt sikerült az angol vonalak mögé vinnie.

1944-45 során már újra Budapesten tartózkodott, ekkor tekintélyét és német egyenruháját főleg arra használta, hogy zsidókat bújtatott otthonában. Ez azonban nem hatotta meg a kommunistákat, akik népbíróság elé állították. Almásy ezért végül elhagyta Európát és Kairóban élte le utolsó éveit. Végül 1951. március 22-én a salzburgi Wehrle Szanatórium falai között hunyt el májbetegségben, szörnyű kínok között.

Almásy László élete annyi fordulatban és kalandban bővelkedett, hogy az három cikket is kitenne. Nem véletlen, hogy filmbe illő története meg is ihlette Hollywood producereit. Az 1996-ban bemutatott Az angol beteg című film hallatlanul népszerű lett, ebben Ralph Fiennes alakította Almásyt. A film végül 9 Oscart, közte a legjobb film díját nyerte meg, Almásy László pedig egy ideig talán a világ leghíresebb magyar embere volt.

Forrás: Rubicon