A La Casa De Pizzának korábban kóstoltam már egy hamburgerét, ami annyira nem jött be, és egy különleges pizzáját, ami viszont ízlett. Aztán amikor legutóbb néztem az étlapjukat, ismételten találtam valami érdekeset a pizzák között. Számos pizzéria ajánlja a legtöbb helyen pármai fedőnevet viselő pizzáját, ami a tészta-szósz-sajt hármas mellett valamilyen prémium sonkából (legtöbbször pármaiból) paradicsomból, rukkola salátából és parmezánból áll. Ez az egyik kedvenc pizzám, gyakorlatilag minden alapanyaga a kedvenceim között van. A La Casa De Pizzának is van egy ilyen pizzája, amin Speck sonka és koktélparadicsom található, de az alapok ugyanezek. Úgy gondoltam, ezzel is érdemes tenni egy próbát (az étlapon egyébként a „Róma” fedőnevet viseli). Kiszállításra kértem és egy túrókrémes palacsintatortát is kipróbáltam mellette.

A kiszállítási idő 40 perc környékén volt, ez szerintem teljesen rendben van, a pizza meg még kifejezetten frissnek tűnt, amikor megkaptam. Úgyhogy nem maradt más hátra, mint a kóstolás. Ami nagyon tetszett, hogy ezúttal sikerült kijavítani azokat a hibákat, amiket a korábbi pizzánál felróttam (vagy lehet, hogy általában jól csinálják, csak nekem volt egy peches napom). A pizzatésztát most nagyon frissnek éreztem, a széle ropogott, a feltétek is majdnem a teljes pizzán megtalálhatóak voltak és ezúttal a promókép és a kapott étel között sem volt nagy különbség.

A sonka tényleg nagyon jó minőség, sokkal húsosabb, markánsabb íze van, mint a legtöbb bolti sonkának, de nem annyira, hogy dominálja a teljes ételt. A többi hozzávalónak is megvan a maga funkciója, a rukkola azt az erőteljesebb kiegészítő ízt hozza, amit én nagyon szeretek húsételek mellé, a paradicsom meg egy frissebb ízvilágot hoz az ételbe. Maga a paradicsom-alap számomra nem tartozik a kiemelkedőek közé, de nem is rossz, kellőképpen fűszeres és tényleg érezhető benne a paradicsom íze. A parmezán – mint a legtöbb pizzán – „hóként” van az étel tetejére szórva, így még egy kicsit megbolondítja az amúgy is sokszínű ízkavalkádot.

Ami a mennyiségét illeti, én kb. a háromnegyede után éreztem, hogy tele vagyok és már nem tudok többet enni, ezért az utolsó negyedet és a desszertet elraktam másnapra. A pizzát végül édesapám ette meg (neki is nagyon ízlett), az édességnek rendelt Philadelphia palacsintán meg osztozunk (elég nagy szelet, szerintem nem is annyira desszert méret, inkább egy tartalmas leves után való étel). Múltkor a blogomon már dicsértem ezt a palacsintát és most sem tudok mást mondani, sokrétegű (és ezúttal megnéztem, minden réteg alatt volt túró): a tészta jól elkészült, a túró-töltelék is kellemes ízű, a vanília édes, a gyümölcsmártás savanykásabb, így megvan a harmónia, több meg nem is kell.

A két ételből a pizza 2.690 forintba kerül, a palacsinta 890-be, tehát megkérik az árát, de cserébe egy olyan ételt kap az embert, amibe sem minőségileg, sem mennyiségileg nem tud belekötni. Ezek alapján én bátran ajánlom kipróbálásra. A burgeren és a pizzán kívül még néhány hagyományos ételt és vegyestálat is kínál a hely. Ezeket még nem próbáltam, de ami késik, nem múlik, lehet, egyszer megkóstolom ezeket is.

A helyről részletesebben itt olvashatnak.