A legendás hajó legelső útján szenvedett katasztrofális balesetet Halifax (Új Skócia) partjainál, ahol egy jéghegynek ütközött, majd elsüllyedt 1912. 04. 15-én hajnalban.
1907-ben a White Star Line nevű brit hajótársaság megbízta az írországi Belfastban található Harland és Wolff hajógyárat, hogy építse meg az úgynevezett Olympic osztályú óceánjárókat. Az Olympic osztály három óceánjáró hajóból álló hajóosztály, mindhárom hajó a legnagyobb méretű, és legfényűzőbb luxust kínáló hajó volt a maga idejében.
A Titanicot egy óceánjáró hármas második hajójaként heti három járat kiszolgálására és a transzatlanti forgalom dominálására tervezték a „testvérhajóival” együtt, a némileg kisebb RMS Olympic-kal és HMHS Britannic-kal, ami egyes források szerint eredetileg a Gigantic nevet kapta, de a Titanic tragédiája után átkeresztelték.
A 270 méter hosszú, 28 méter széles és 56 méter magas Titanicban úszómedence, törökfürdő, tornaterem, squashpálya és felvonó is helyet kapott, azonban a tervezett 64 mentőcsónak helyett mindössze 16 mentőcsónakot helyeztek el a hajón, részben helytakarossági szempontból részben pedig azért, mert a rekeszes hajótörzzsel rendelkező Titanicot elsüllyeszthetetlennek gondolták.
A hajó 1912 április 2-án indult el végzetes útjára, és kezdetben minden a tervek szerint haladt. A katasztrófa előestéjén több jégjelentést is érkezett hasonló útvonalon haladó hajóktól, azonban távírászok túlterheltsége miatt ezek egy része nem jutott fel a parancsnoki hídra az ütközés előtt.
Április 14-én, 23:40-kor Frederick Fleet, az egyik őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot, majd megkezték a kerülő manővert. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát.
A fedélzeten az ütközésből csak egy enyhe rázkódás volt érzékelhető, a személyzet számára hamar világossá vált, hogy a hajó menthetetlen. A kapitány utasítására nem sokkal éjfél után, 0:10-kor megkezdték az utasok mentőcsónakba helyezését, valamint a mentőmellények kiosztását. A parancs értelmében először csak a nők és a gyermekek szállhattak be, később már a férfiak is, ha maradt még hely. 0:15-kor elkezdték leadni a vészjelzést a Titanic fedélzetéről, de nem sokkal később, a hajó utolsó óráiban alkalmazni kezdték az S.O.S. kódot is, amit akkor még csak épp pár éve kezdtek bevezetni a nemzetközi hajózásban
Az utolsó csónakot, a D jelzésűt 2:05-kor bocsátották le, az utolsó fehér vészjelző rakéta pedig 1:43-kor röppent fel. Április 15-én 2:20-kor a Titanic elsüllyedt. Az áldozatok pontos száma vitatott. A különböző szakértői csoportok és vizsgálóbizottságok eltérő adatokat szolgáltattak. Az amerikai kongresszusi vizsgálóbizottság szerint például ez a szám 1517, míg a britek vizsgálóbizottsága az 1490-es szám mellett foglalt állást, a Brit Kereskedelmi Kamara szerint pedig 1503 lehetett az elhunytak száma
a legújabb vizsgálatok szerint mindössze hat kisebb nyílás keletkezett – együttes felületük még az 1,2 négyzetmétert sem haladta meg –, viszont ezek éppen eggyel több rekeszt érintettek, mint amennyi károsodását még éppen elviselte volna a hajó. Mindez pedig elég volt a Titanic elsüllyedéséhez.
Forrás: Wikipédia