420. 4.20. Mit is jelent ez? Sokaknak semmit, azonban egy napról-napra nagyobb szubkultúrának elég sokat: ma van a Kannabis nem hivatalos világnapja.
Egyre több országban számít legálisnak a marihuána, de minimum dekriminalizálták, illetve a világon szinte mindenhol felfedezték már a szer jótékony, orvosi hatásait is. Magyarország ilyen szempontból az 50-es években jár. Ráadásul az orvosi célú felhasználása már valóban nem unikális dolog, a nálunk is konzervatívabbak lengyelek is engedélyezték már.
Pedig a marihuána legalizálása komoly gesztus lehetne: megmutatná, hogy az állam felnőttként kezeli az állampolgárjait. Én felnőtt emberként igenis szeretnék élni a jogommal, hogy szabadon dönthessek: akarok kannabiszt fogyasztani, vagy sem? Ha akarok, tehessem azt meg, legális körülmények között. Mára számos kutatás bizonyította be, hogy a fű semmivel sem rosszabb (sőt…), mint az alkohol, mégis előbbiért jó eséllyel börtön jár, utóbbi pedig a „nemzeti kultúra része” a kormány által is propagált tevékenység, egymillió, idült alkoholista országában. A lényeg a szabad döntés: ha akarom, csinálhassam hiszen nem ártok vele senkinek. Saját magamnak főzhetek gumicsizmából metilalkoholt, annyi piát vehetek a boltban, amennyit akarok, nap, mint nap lehetek részeg ha én így döntök, mégsem akadályozza meg az állam, hogy ezt a romboló tevékenységet gyakoroljam. Ellenben ha ugyanígy rombolni szeretném magam, csak alkohol helyett marihuánával, akkor óhatatlanul is bűnt követek el. Egyik tevékenység sem nevezhető egészségesnek, példamutatónak, követendőnek, azonban nonszensz, hogy az egyik legális, míg a másik nem. Ez az a kettős mérce, ez az a képmutatás, ami nehezen érthető meg és fogadható el. Ahogy az alkoholfogyasztást, úgy a kannabiszfogyasztást is nyilván szabályokhoz kellene kötni (csak 18 év felett lehessen vásárolni, a hatása alatt ne lehessen autót vezetni stb-stb), de egy normális világban nem lehetne legális az egyik, míg illegális a másik.
