Mindig is érdekelt a pszichológia, de úgy érezted a szakmai előadásokból laikusként nem értenél meg annyi mindent? Szeretnél hiteles és érdekes pszichológiai témákról hallani pszichológusoktól? Szuper hírünk van számodra, ugyanis április 22-24 között rendezik meg a Psziesztát, azaz a Pécsi Pszichológus Napokat -idén már másodszorra- az online térben. Az esemény előadásai élőben, a Facebookon zajlanak és teljesen ingyenesek.
Az rendezvény közeledtével felkértem a csapat két főszervezőjét, hogy meséljenek egy kicsit a Psziesztáról, arról, hogy milyen témákat érint az idei konferencia, ők miért szerettek volna főszervezők lenni és miért ajánlják eseményeiket?
Interjú Nagy Annával és Fónagy-Sütő Zoltánnal.

Mi az a „Pszieszta”? Kik alkotják?

A PSZIESZTA a Pécsi Pszichológus Napok köznapi elnevezése, ami egyszerre jelenti a pszichológiai konferenciát és azt az önkéntes alapon, pszichológus hallgatókból álló csapatot, ami annak szervezésével foglalkozik. Célunk, hogy a rendezvények ne csak egy szűkebb rétegnek szóljanak, hanem minden, a pszichológia iránt érdeklődőnek lehetőséget teremtsenek a pszichológiai és társadalmi témákban való elmélyedéshez. Igyekszünk szakmai igényességgel összeválogatott, de közérthető előadásokat szervezni.

A szervezőcsapatot pszichológus hallgatók alkotják. A jelentkezés „békeidőkben” általában az őszi szemeszter elején zajlik. Első körben, igyekszünk a BTK gólyatáborában is jelen lenni, és már akkor beharangozni a jelentkezési lehetőséget, és buzdítani az elsősöket a részvételre, A Toborzó eseményünk során jobban bemutatjuk a Pszieszta szerkezetét, és részletesebben ismertetjük a munkafolyamatokat. A felvételi eljárás része egy jelentkezési lap kitöltése, majd pedig egy személyes interjú a jelentkezőkkel. Azokat vesszük fel, akikben látjuk a szervezéshez szükséges képességeket, motivációt, és úgy érezzük, jól illeszkednek majd a csapatba. Az újonnan felvett csapattagokkal egy csapatépítő tréning keretében kezdődik a közös munka.

A járványhelyzet nem tette lehetővé, hogy a tavalyi év során felvételt hirdessünk, hiszen a felvett tagokat nem tudtuk volna integrálni a csapatba, ezáltal pedig a közös munka se ment volna olyan gördülékenyen. Ennek eredményeként a szervezők létszáma eléggé megcsappant, mivel sokan szerezték meg közülünk a diplomájukat tavaly tavasszal. Így nagy reményeket fűzünk az idei őszhöz, hogy újra találkozhatunk majd lelkes jelentkezőkkel.

A Pszieszta jelenleg egy struktúraváltáson megy keresztül, ezt az indokolta, hogy a járványhelyzet minket is nehezen érintett, az online térbe való áttérésnél nehezebben tudtunk működni a megszokott szervezeti felépítésben. Tovább nehezíti a dolgokat, hogy a 2019-ben felvett tagok nem élhették át a Pszieszta-élményt, vagyis a személyes szervezést és a tavaszi konferencia lebonyolítását, így az itt megszerzett tapasztalataikat sem tudják átadni egymásnak és a leendő tagoknak.

Igyekszünk olyan rendszert kialakítani, ami lényegesen ellenállóbb a hirtelen változásokkal szemben, ennek következtében a Teamben megszűnt az eddigi szekciókra való tagolódás. A további változtatások még folyamatban vannak, de szeretnénk már az új tagokat az új rendszer keretein belül felvenni és integrálni a Psziesztába. Reméljük, hogy ez minél hamarabb változni fog, és visszaállunk a személyes konferenciákra, valamint lelkes pszichológus hallgatók új generációjának adhatjuk át a hagyományaink ápolását.

Mikor jött létre a szervezet és milyen célból?

1996-ban alapították pszichológus hallgatók, akik felismerték, hogy Pécsett is van igény és közönség egy, a már létező budapestihez hasonló, hallgatók által létrehozott pszichológiai konferenciára. Kezdetben egy egynapos rendezvény volt, amit pár lelkes pszichológus hallgató hozott létre kétévente. Kisebb kihagyás után 2005-ben indult újra, azóta rendezvénysorozattá nőtte ki magát, minden tavasszal három napon át tartó konferenciával és havonta megrendezett felvezető előadásokkal. Ezért is volt fontos számunkra, hogy a karantén és az újabb hullámok ne szakítsák meg ezt, ezért online formába mentettük át a lehető legtöbbet a Pszieszta hagyományaiból.

Miért döntöttetek úgy, hogy főszervezők szeretnétek lenni? Mennyi munkával jár ez?

Anna: Részemről ez egy elég kacifántos dolog. Gimnáziumban mindig is szerettem szervezkedni és intézkedni, de elegem lett belőle a negatív élmények miatt. Úgy jöttem Pécsre, hogy nem szeretnék semmilyen szervezetben részt venni, ennek ellenére a Pszieszta rögtön megfogott a bensőséges hangulatával és kellemes környezetével, amit már a toborzón is éreztem. Előadósként kezdtem az első évemet, majd tavaly a már akkor online tartott főesemény után meghirdették a szekció-koordinátori és főszervezői posztokra a jelentkezést. Elég sokat vacilláltam, hogy a kettő közül mégis melyik volna a legmegfelelőbb számomra, mind időbeosztás, mind pedig képességek szempontjából, végül úgy döntöttem, hogy mindkettőre beadom a jelentkezésemet, és Zoliékra bízom a döntést, hogy melyik posztra vagyok alkalmasabb. Én így lettem főszervező „tanuló”, hiszen egyelőre még Zoli mellett tanulom a főszervezőséggel járó munkálatokat, egy igen sajátos helyzetben. Ősztől, illetve tavasztól pedig többé-kevésbé nélküle folytatom majd ezt a munkát. Szerencsére a koordinátorok segítenek, így nem leszek egyedül ezekkel a teendőkkel. Az, hogy mennyi munkával jár főszervezőnek lenni, egy olyan kérdés, amire tudok két mondattal válaszolni, de hússzal is. Nem szeretném azt mondani, hogy sok, mivel élvezem, amit csinálok, és ha élvezem, akkor az nem feltétlenül munka. Azonban azt sem állíthatom, hogy nincsenek zsúfoltabb időszakok a Pszieszta életében. Mindig van mit csinálni, kisebb, nagyobb, sürgősebb, ráérősebb. A főeseményhez közeledve szerintem mindig felszaporodnak a feladatok az utolsó simítások kapcsán.

Zoli: Nekem addig kacifántos, amíg a pszichológusképzésig jutottam, onnantól meghatározó tényező volt életemben a Pszieszta. Az orientációs napokon hallottam először a konferenciáról, pár héttel később egy sikeres felvételi, csapatépítő tréning és első szervezési feladatok után már egyértelmű volt, hogy számos lehetőség közül a Pszieszta az, ami illik hozzám, és szívesen csinálnám egyetemi éveim alatt. Hatalmas élmény volt látni, ahogy egész éves munkával, minden problémát megoldva létrejött a tavaszi konferencia. A következő félévben még több energiát fordítottam a szervezésre, saját feladataim mellett azokra a megbeszélésekre is mentem, ahol a szervezőcsapat működéséről, szabályairól szóltak az egyeztetések. Az alapképzés második évének novemberében többkörös felvételi után lettem az akkori főszervező, Rohály Sára helyettese. A 2019-es Pszieszta konferencián mellette tanultam ki, mennyi munkával jár ez. Az azévi konferencia a leglátogatottab rendezvényünk volt, jól sikerült előadásokkal, az előadások szünetében is folytatódó pezsgő beszélgetésekkel, így reményekkel telve vágtam neki a további munkának. 2019 szeptemberétől egyedül, majd Annával együtt folytattam a munkát. A karantén előtt Light-rendezvényeket és hagyományteremtő jelleggel egy Támogatói Estet tudtunk szervezni, azonban a 2020-as főesemény utolsó simításainál tartottunk, amikor át kellett állnunk online működésre, és személyes jelenlétű konferenciát azóta sem tudtunk szervezni.

Hogyan zajlanak az események, amiket szerveztek? Van közöttük különbség?

A tavaszi főeseményre fordítjuk a legtöbb időt. Általában már októberben elkezdődik a főesemény előkészítése, majd az előadókkal, helyszínnel kapcsolatos megkeresések, egyeztetések. A téli vizsgaidőszak alatt és után a marketinges feladatok lesznek hangsúlyosabbak.
Egy Light esemény leszervezése nem sokban különbözik a főeseménytől, ugyanazzal az odafigyeléssel történik, de rövidebb idő alatt, mivel itt csak egy-egy délutáni programról van szó.

Az online főesemények kapcsán vannak olyan területeket, melyeket könnyebb megszervezni, másokat azonban bonyolultabb. Ilyen például, hogy az előadó, hogyan ér rá, hiszen mindenki többnyire otthonról vagy a munkahelyéről jelentkezik be, így, ha nem pécsi előadóról van szó, nem kell számolni az utazással töltött idővel, tehát talán kicsit könnyebb utolérni az előadót. Azonban a műhelyfoglakozásokat már kissé bonyolultabb megszervezni, lévén, hogy ezek korlátozott számú közönség részvételét igénylik. De örülünk, hogy tavaly ősszel és idén tavasszal is sikerült olyan előadókat találni, akik jól adaptálódtak az online tér használatához, így megoldható velük is az együttműködés.

Az idei háromnapos konferencián milyen témákra számíthatunk?

Az idei főeseményünk a Kincseink címet viseli, általában mindig egy hívószót adunk meg az előadóknak, eköré a hívószó köré szervezve az előadásokat.
Idén szó lesz az előadásokon az egészségfejlesztésről, a kollektív emlékezetről, a nemi szerepekről és sztereotípiákról, belekóstolunk az egzisztenciális, kognitív és szociálpszichológiába is. Művészetpszichológiai témákat is érintenek az előadóink. Az érdeklődők műhelyfoglalkozáson beszélgethetnek a szexuális beleegyezésről. Lesznek olyan témák is, melyek kifejezetten a mentális egészséggel kapcsolatos terápiákat, módszereket érintik, illetve megrendezésre kerül egy kerekasztal-beszélgetés is a roma identitásról és sztereotípiákról.

Milyen pszichológiai témákat jártak körül eddig a fő események?

Ahogy az idén körüljárt témáknál is látszik, hogy milyen kreatívan értelmezhető a konferencia címe, az érintett témákat hosszú lenne felsorolni. A korábbi évek címei között szerepel az Arcok és álarcok, Behálózva, Tabu és Család is.

Miért ajánljátok a Pszieszta eseményeket?

Anna: A Pszieszta célja, mindig is az volt szerintem, hogy érthető, szórakoztató, és legfőképp hiteles információkat nyújtson a pszichológia különböző irányzatairól. Így azt kell mondjam, hogy ez a konferencia nemcsak a pszichológusoknak, pszichológus hallgatóknak és oktatóknak szólnak, hanem mindenkinek. Az előadásokat néző személyek, olyan társadalmi témákat érintő témákról hallhatnak, melyek a mindennapi életünk részei és kikerülhetetlenek. Tehát ezen előadások által a laikusok jobban megérhetik a bennük és körülöttük lévő világot, a pszichológus hallgatók vagy ezen a szakválasztáson gondolkodó középiskolások inspirációt nyerhetnek, hogy számukra melyik téma a legérdekesebb; a szakmában dolgozók pedig olyan területekbe tekinthetnek bele, amelyek nem feltétlenül tartoznak a szakterületük alá. Így mindenki számára élvezhető lehet a Pszieszta konferenciáit nyomon követni.
Zoli: Anna megfogalmazta, miért érdemes ellátogatni a rendezvényeinkre. Én azzal egészíteném ki, hogy a szervezőcsapat részének lenni is remek lehetőség arra, hogy a pszichológus hallgatók egyetemi éveik alatt egy összetartó közösséghez tartozva megismerjék saját képességeiket, megtalálják saját útjukat, és találkozzanak a pszichológia jelenét és jövőjét meghatározó szakemberekkel.

Kiemelt kép: Pszieszta Facebbok oldal