2001. április 20 és 22 között rendezték a női kosárlabda Euroliga négyes döntőjét, melynek először volt résztvevője a pécsi női kosárlabda csapat. Nem túlzás, hogy a város megőrült a lányokért, megőrült a kosárlabdáért, elképesztő tömegek indultak meg a szicíliai városba, 1200 pécsi drukker kísérte el a csapatot: volt ki repülővel, voltak sokan busszal, és olyanok is, akik autóval mentek. Sokan minden megtakarításukat felélték, csak azért, hogy a helyszínen szurkoljanak a pécsi lányoknak. Közel 2000 kilométert utaztak, a csarnokban pedig abszolút hazai pályát varázsoltak. Ezzel párhuzamosan a Lauber Dezső Sportcsarnok is megtelt, 3000 pécsi vett jegyet azért, hogy ott szurkoljon a PVSK-nak és kivetítőn nézze a mérkőzéseket. Rátgéber Lászlóék végül bronzérmet szereztek, a többi pedig, ahogy mondani szokás már történelem.
Még mielőtt rátérünk a videóra, egy zárógondolat felmerül bennem. Pécs rendkívül megosztott város, a pécsi embereket kevés dolog köti már össze. Mindenkinek eltérő a gondolkodása, a vagyonihelyzete, a politikai beállítottsága, az amit és ahogy gondol a világról, együtt élünk, egy gyönyörű városban, de alig találni olyan dolgot, ami igazán összekötné egymással a pécsieket, amivel egyaránt tudna azonosulni idős, fiatal, férfi, nő, baloldali, jobboldali, liberális, konzervatív, szegény, gazdag, tüke, nem tüke, diplomás, munkás. Ez az azonosulási pont volt a pécsi női kosárlabda, ez volt az az intézmény a városon belül, ami összekötötte a pécsieket. És ez az, ami őrülten hiányzik ebből a városból.
