Állítólag április 15-én Sebestyén György (egykori lakásosztály vezető, jelenleg Nyőgéri Lajos alpolgármesteri referense) egy roma küzdősport-egyesület két tagjával, a Lánc utcai lakásokkal való évtizedes üzérkedés utóbbi években vélhetően aktív szereplőivel karöltve keresett fel 20 családot a Lánc utcában, és szólította fel őket rövid időn belül otthonaik elhagyására. – írja a Város Mindenkié Csoport.
Tény, hogy a város szeretné megoldani végre-valahára a Lánc utcai problémakört. Mert probléma van bőven.
Kezdve például azokkal, akik illegálisan élnek az önkormányzati lakásokban, folytatva azokkal akik nem fizetik a lakbért vagy a rezsit, egészen azokig akik leamortizálják az ingatlanokat.
Teljesen jogos kérdés, hogy velük szemben meddig legyen türelmes a város, meddig nézzék végig azt, ahogy a Lánc utca és annak környéke élhetetlen, bűnözéstől sem mentes környék lesz, pár percre a történelmi belvárostól?
Itt hangsúlyozni szeretném, hogy nem azokra a lakókra gondolok, akik jogszerűen bérlik az ingatlanokat és rendesen fizetik is a lakbért. De még csak nem is azokra, akik bizonyos élethelyzet miatt pár hónappal megcsúsztak a számlákkal, de dolgoznak azon, hogy pótolják az elmaradásukat. És valószínűleg az önkormányzat sem számukra küldött felszólító levelet.
Itt a renitens csoportokról van szó, azokról akik miatt a Lánc utca hírhedt hely lett a városban, azokról akik miatt mi is forgattunk a helyszínen, azokról akik esetében elbizonytalanodunk abban, hogy igaza van-e a Város Mindenkié Csoportnak abban, hogy a lakhatás alapjog. Egyfelől miként lehetne alapjog az, ami nem ingyenes, hiszen egy épületet fel kell építeni, aztán üzemeltetni kell, vannak számlák és egyéb költségek, másrészt akik másokat akadályoznak abban, hogy normálisan éljenek (például lakásfoglalással, például a környezetük rombolásával, a normális élettel összeegyeztethetetlen magatartási formák gyakorlásával), azoknak miért is legyen alapjog a lakhatás?
Pécsett rendkívül hosszúak a várólisták szociális lakások terén. Rengeteg tisztességes ember vár arra, hogy önkormányzati ingatlant kapjon, ám erőszakos csoportok, illegális lakásfoglalók miatt erre nincs lehetőségük. Az talán nem lehet kérdés, hogy változásra van szükség, azonban jogilag nem biztos, hogy a legjobb módszereket választotta a városvezetés, azzal, hogy egyébként abszurd módon a korábbi önkormányzatok „lakáshasználati szerződéseket” de facto elfogadtak az illegális lakásfoglalóknál, ők maguk is igen tevékenyen hozzájárultak a mostani állapotok konzerválásához.
Ettől függetlenül egy évtizedes problémáról beszélünk, amit ideje lenne egyszer és mindenkorra megoldani. Azonban nem feltétlenül úgy, ahogy a mostani városvezetés teszi. Nem egy pandémia kellős közepén. Nem olyan verőlegényeket bérelve, akiknek finoman szólva sem nyugtató a jelenléte. Nem úgy, hogy egy kétes, jogilag is szürkezónába tartozó lakhatási szerződést előzetesen elfogadtak. Figyelembe véve az egyes családok tartozását, és csak azokat elővenni akik már a koronavírus előtt sem fizettek semmit lakhatásért. Úgy, hogy legalább a kisgyerekek számára vállalható alternatívát kínáljanak. Mert ez az ügy akárhonnan is nézzük, minden oldalról szomorú, elkeserítő és dühítő.
