Nem titkoljuk, nagy kedvencünk a Maci Lángosozó, „gasztro-szinten” is látogattunk már el hozzájuk, én pedig nagyjából törzsvendég vagyok, ahogy nagyon sokan mások is, teljes joggal. A töltött lángos isteni, az árak is barátságosak, és a kiszolgálás is kedves.
Ez a történet pár hete történt, alapvetően nem terveztem beszámolni róla, hiszen tudom, hogy a tulajdonos sem azért gyakorolta ezt az apró, de kedves gesztust, hogy megírjam azt.
Történt még azelőtt, hogy lehetett volna helyben fogyasztani, hogy rendeltem – mondhatni a szokásosat – két lángost és nyolc mogyorókrémes palacsintát (mielőtt bélpoklosnak néznének, ezt nem egyedül fogyasztottam el), ám közölték, hogy sajnos a palacsinta tészta aznapra már elfogyott (nem sokkal zárás előtt érkeztünk), így csak a lángost tudják elkészíteni. Semmi gond, kint az autóban megvártam azt a negyedórát amíg a két mennyei töltött lángos kisült.
15 perc elteltével mentem vissza, már akkor éreztem a palacsintasütés ismerős illatát, a nem várt örömteli meglepetés pedig ekkor ért: a főnök közölte, hogy volt egy kis ideje, villámgyorsan bekevert nyolc adag tésztát és elkezdte kisütni őket. Mire a lángos kisült, addigra a palacsinták is elkészültek, így boldogan mehettem haza. Aki egyébként még nem kóstolta a Maci Lángosozó palacsintáját, azt se hagyja ki, személy szerint imádom a tészta elképesztő lágyságát.
Apró gesztus volt ez, akkor sem háborodhattam volna fel, ha nem kaptam volna palát, hiszen előfordul, hogy zárás előtt elfogynak dolgok, de szerintem nagyon jó fej dolog volt, hogy a kedvemért bekevertek egy adagot.
Szeretjük az ilyen kedves gesztusokat, legalább annyira, mint a töltött lángosokat!
