Hetvehely egy nem egész 500 fős népességű falucska a Mecsek nyugati oldalán közel az Orfűi-tavakhoz. A település eredete egészen Árpád vezér idejére nyúlik vissza, azonban a környék már a kőkor idején is lakott volt, erre utalnak az ásatások során talált csiszolt és pattintott kőeszközök, agyagedények és cserepek.
Neve a magyar hétfő és a hely szavak összevonásával keletkezhetett, ami arra utal, hogy valaha vásárokat tartottak a településen hétfőnként.
Mint sok más baranyai település, a török hódoltság idején Hetvehely is elnéptelenedett, a megmaradt lakosság áttelepült a „bakonyai rétre”. A község az 1542-es adólajstromban 3 portával, elszegényedett településként szerepelt.
Az újbóli benépesedés az 1700-as évektől indult meg, újabb és újabb telepes csoportok érkeztek a német birodalom egyes tartományaiból.
A templom
Hetvehely műemléki temploma a község központjában, – a barokk plébánia – ház mögött található. A műemlék a 13. század-ban épült, gótikus stílusban, a várszerű építmény az egyházi funkciója mellett erődítményként is szolgált az ott élőknek. Feltehetően a pécsi pálosok Jakab-hegyi kolostorának tartozéka volt, mellette remeteházzal, azonban erről írásos emlék nem maradt fenn.
A török hódoltság idején a templomot felgyújtották, és porig rombolták, amit a 18. században állítottak helyre barokk stílusban és istentiszteleti célra 1883-ig használták. Az egyházi szerepet az ebben az évben megépített új templom vette át.
Szőnyi Ottó művészettörténész 1911-ben megjelent írásából tudható, hogy akkoriban gazdasági épületként használták, hajójában szénapajta, szentélyében és sekrestyéjében pedig húsfüstölő működött. Emiatt a középkori képeket vastag korom borította. Az 1970-es években műemléki szempontból helyreállították az épületet.
Forrás, képek: Wikipédia
