Az előző részben megismerhettünk olyan emberekkel, akik a történelem során szörnyű tetteket vittek véghez. Ebben a második részben szintén hasonló emberekről olvashatunk és arról is, hogy mi okozza ezeket a megbotránkoztató tetteket.
Richard Chase a Sacramentói vámpír nem véletlenül kapta meg ezt a becenevet ugyanis megette áldozatainak testrészeit, vérüket pedig bizarrabbnál bizarrabb módon fogyasztotta el. Egyikükét például egy joghurtos dobozból szürcsölgette. A pszichiáterek azt állapították meg, hogy a férfi paranoid skizofréniától szenved, mások szerint ugyanakkor csak a túl sok kábítószer mellékhatása látszott rajta. A férfit a későbbiekben próbálták gyógyszeres kezeléssel is kigyógyítani, de megszökött az intézetből. 1979- ben kapták el, és gázkamra általi halálra ítélték, végül 1980-ban végezték ki.
Henry Lucas Amerika „legnagyobb” sorozatgyilkosa legalább 360 embert ölt meg saját bevallása szerint 20 év alatt, de 157 emberölésről bizonyították csupán be, hogy ő volt az elkövető. Lucast gyerekkorában folyamatosan verte prostituált anyja; egyszer emiatt három napig eszméletlen volt, és agykárosodást szenvedett, illetve ekkor vesztette el egyik szemét is. Gyerekként állatokat nyúzott meg élve, majd 14 évesen megölt egy 17 éves lányt – innentől gyakorlatilag nem volt megállás. Nem egyszer került börtönbe, de jó magaviselettel kiszabadult, azonban a szabadban töltött pár óra után ismét visszatért régi életéhez. Illetéktelen fegyverbirtoklásért csukták le, de a börtönben mindent bevallott. 2001-ben természetes halállal halt meg a börtönben.
Mi lehet a magyarázat arra, hogy mi is készteti ezeket az embereket ilyesfajta tettekre? Lehetetlen, hiszen sokan nap mint nap azon fáradoznak, hogy életeket mentsenek, vagy legalább is pár nappal meghosszabbítsák az illető itt tölthető idejét.
Sokaknál már gyerekkorban bizonyos figyelmeztető jelzések ( úgynevezett MacDonald-hármas) mutatkoznak:
Gyújtogatás. A dolgok elpusztításában lelt öröm miatt vagy a figyelemfelkeltés, illetve a hatalomszerzés érdekében.
Állatkínzás. Sok gyerek kiskorában kínoz állatokat (pl. letépi egy pók lábait), de a jövő sorozatgyilkosai nagyobb állatokat (kutya, macska) is megölnek, habár ezt inkább a saját szórakoztatásukra teszik, mintsem mások elrettentésére.
Ágybavizelés. Idősebb korában is megtörténik vele, amikor már a gyerekek többsége kinőtte ezt a viselkedést.
Ezt a hármast 1963-ban fedezték fel, de egyes kutatók kétségbe vonják helyességét. Legfőképpen a zaklatott gyermekkor, ami mindezek hátterében állhat és ez a történelemben ismert sorozatgyilkosok többségére igaz is.
