Milyen lenne egy valódi gyermekvédelemről szóló népszavazás?
Semmiképpen sem olyan, mint a mostani. Valós kérdések és valós problémák merülnének fel benne, nem gumicsontok.
A gyermekek védelmének például része lenne, ha nem adóztatnánk el őket a soha meg nem térülő kínai és orosz hitelekkel, melyeket nem a mostani generáció, hanem ők fognak visszafizetni, annak ellenére, hogy beleszólásuk nem volt az ügybe. Ilyen a Budapest-Belgrád vasút, ilyen a kínai kommunista egyetem, ilyen Paks II. Jelentősen növelné a gyermekek védelmét a kormány, ha ezeket a projekteket leállítaná, amíg nem késő.
Azonban a gyermekek védelmének az is része lenne, ha például a szüleiket megbecsülnék a munkahelyeiken, ha növekednének a bérek, ha felzárkóznánk Európához. Ott tartunk, hogy már a szlovákok is jobban keresnek, mint mi, egy átlagos szlovák családnak is több a megtakarítása, mint egy átlagos magyar családé. Védhetnénk a gyerekeket úgy, ha a szüleik tisztességes béreket kapnának, pláne a közszférában. Ha mondjuk egy egyetemi adjunktus nem nettó 180 ezer forintért dolgozna, az biztosan sokat segítene az egyetemi adjunktus gyerekein.
Az is védené a gyerekeket, ha a felsőoktatás lassan, de biztosan nem válna az úrigyerekek huncutságává, és anyagi helyzettől függetlenül bárki eljuthatna egyetemre, főiskolára. Jelentősen növelné a gyerekek védelmét, ha a társadalmi mobilitás megvalósulna, és nem a ragadós plafon, ragadós padló elv szerint működne az ország.
Sokat javítana a gyerekek helyzetén, ha lenne elég háziorvos, ápoló, védőnő az országban, de sajnos mindegyikből hiány van.
Az is jót tenne a gyermekek védelmének, ha például minden településen lenne uszoda, tornacsarnok, focipálya, kosárpálya, például a csili-vili stadionok helyett, ilyenek is épülhetnének.
Garantáltan sokat javítana a magyar gyermekek helyzetén, ha a magyar pedagógusok tisztességesen meg lennének fizetve, és minden iskolában lenne elég tanár, még az olyan tantárgyak esetében is, mint a fizika, vagy kémia.
Nem lehetne ezekkel a dolgokkal védeni a gyermekeinket?
