Magyarország elesik 214,6 millió eurós, átszámítva csaknem 77 milliárd forintos támogatástól. A csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely meg is erősítette: nem sikerült kiválasztani a szervezetet, amely a Norvég Alap pénzeit szétosztaná.

Ezáltal a decemberben aláírt szerződés lejárt, teljesítés nélkül. Gulyás szerint Norvégia „tartozik nekünk ezzel a pénzzel, de nem találták meg azt a formát, amelyben ezt leróhatnák”. Azért ez érdekes megfogalmazás, hiszen támogatásról van szó, nem tartozás megadásáról.„- írja a HVG

Hét hónapja volt a kormánynak, hogy megállapodjon a donorokkal arról, ki lesz a 77 milliárd forintos támogatás civil pályázatainak lebonyolítója. A határidő tegnap lejárt…

 A tavalyi norvég-magyar megállapodás értelmében, a kormánytól független szervezetnek kellene szétosztania a Norvégiából és az Európai Gazdasági Térségből érkező civil támogatásokat, megjegyzendő, hogy 77 milliárd forintnak csak mintegy tíz százaléka jutott volna civil szervezeteknek, a többit eddig is kormányszervek osztották szét. A támogatást a többi közt társadalmi felzárkóztatásra, egészségügyi, oktatási, közlekedési és helyi fejlesztésekre, illetve a romák integrációjára lehetett volna elkölteni. Magyarán mindarra, amit humán infrastruktúrának hívunk, és amelynek fejlesztése minden magyar ember életkörülményeit meghatározza – nem csak a kiváltságosokét és az elitét.

 Minden jel arra mutat: a kormány nem fog megfelelő, független szervezetet találni, amely szétosztja a Norvég Alap civil szervezeteknek szánt támogatásait, ugyanis Orbánék mindenképp bele szeretnének szólni, hova mennek a pénzek.

Miről is van szó – avagy a Fidesz-történelem megismétli önmagát

Az ún. Norvég Alapot három, EU-n kívüli, de a vámunió révén abból hasznot húzó állam: Norvégia (97 százalékban), Liechtenstein és Izland tartja fenn, hogy ezzel támogasson 15, az EU-átlag alatti egy főre eső GDP-jű tagállamot. 2009 és 2014 között 46,8 milliárd forint támogatás érkezett Magyarországra.

 Az Alap átfogó céljait és prioritásait a támogató országok határozták meg mind a 15 kedvezményezett országban, azonos módon. Ezek: „segíteni a civil társadalom fejlődését, és erősíteni részvételét a társadalmi igazságosság, a demokrácia és a fenntartható fejlődés alakításában. Ezen belül az Alap kiemelt figyelmet fordít az emberi és kisebbségi jogokra (etnikai, vallási, nyelvi, valamint szexuális orientáció alapján), a jó kormányzásra és átláthatóságra, a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni harcra, a megkülönböztetés és a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység és kirekesztés elleni fellépésre, valamint a nemek közti egyenlőségre”.

 Magyarországon a legjelentősebb programok a környezetvédelem, a kutatás-fejlesztés, egészségügy, infrastruktúra, és a civil szervezetek támogatása terén zajlottak, de igen fontosak a roma népesség felzárkóztatását segítő programok is.

 A Norvég Alap pénze nem a magyar adófizetők pénze. Nem a magyar kormány pénze. Nem a Fidesz pénze.

 A Fidesz-történelem itt is megismétli önmagát. 2014-ben, az akkori támogatási ciklus elején ugyanez a cirkusz játszódott le, akkori „főhőse” Lázár János miniszterelnöki államtitkár volt. No meg a rendőrség, amelyik házkutatásokkal zaklatta a korábbi Civil Alap osztásában részt vett NGO-konzorcium vezetőit (Ökotárs, Autonómia Alapítvány)

. Ráadásul már az akkori otromba politikai támadás is focinyelven szólva durván mellé ment. Ugyanis az ún. „nagy” norvég alap (tehát a 90 százaléknyi) pénzeit már addig is állami konzorcium osztotta ( akkor NFFKÜ- Nemzetközi Fejlesztési és Forráskoordinációs Ügynökség Zrt.), ezt tették át visszamenőlegesen a Fidesz-közeli Széchenyi Programirodához. Az ehhez képest töredéknyi Civil Alap pénzeit a hazai zöld és civil mozgalomban már jó húsz éve ismert alapítványok (Ökotárs, Autonómia) konzorciuma osztotta el a pályázók között. Erre akarta rátenni a kezét a Fidesz. Ezzel a hazai civil mozgalmak utolsó független támogatási lehetősége is megszűnt volna. Így viszont megszűnt az egész, mert a norvég kormány megelégelve a dolgot, felfüggesztette az alap működését.

Akkor Pécs városa – négy fő közreműködő civil szervezettel együtt – a Kapacitásfejlesztés és intézményközi együttműködés („Nagy norvég pályázat”) témakörben adott be még 2013 szeptemberében egy 320 milliós pályázatot a Zsolnay Negyed környékének rehabilitációjára, az önkormányzatot Nagy Csaba alpolgármester képviselte, tehát még csak azt sem lehetett mondani, hogy nem „fideszes” kézben volt. Ezenkívül a  „közepes” és civil támogatások terén – amelyekben például a Balokány rendbetétele, fenntartása is szerepel – becslésünk szerint további 20-30 milliót buktak el a pályázók.

 Összesen tehát akkor körülbelül háromszázötven millió forintot buktak el ezzel a pécsi emberek, amelyből jobbá tehették volna életkörülményeiket, segíthették volna a szociálpolitikát. Még akkor is, ha egyéb forrásokból – pl. a Balokányra – később jutott valamennyi.

 Hogy most mennyit buktunk, majd kiderül.

Kóbor József, pécsi önkormányzati képviselő, LMP